adozona.hu
BH+ 2006.1.46
BH+ 2006.1.46
A rendszeres szociális járadékra való jogosultság nem illeti meg azt, akinek a munkaviszonya nem az egészségi állapotának megváltozása miatt szűnt meg [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM end. 2. §, 19. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatával a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) alapján elutasította a felperes rendszeres szociális járadék iránti igényét, mert a felperes járadékra jogosító 50%-os munkaképesség csökkenése nem munkaviszony fennállása alatt következett be.
A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója határozatával az R. 1. §-a, 2. § (1) bekezdésének a) pontja és 19. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú társad...
BH+ 2006.1.46 A rendszeres szociális járadékra való jogosultság nem illeti meg azt, akinek a munkaviszonya nem az egészségi állapotának megváltozása miatt szűnt meg [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM end. 2. §, 19. §]
Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatával a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) alapján elutasította a felperes rendszeres szociális járadék iránti igényét, mert a felperes járadékra jogosító 50%-os munkaképesség csökkenése nem munkaviszony fennállása alatt következett be.A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója határozatával az R. 1. §-a, 2. § (1) bekezdésének a) pontja és 19. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú társadalombiztosítási határozatot. Határozata indokolásában rögzítette; mivel a rendelkezésre álló szakvélemény alapján a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenésének mértéke nem munkaviszony fennállása alatt keletkezett, a rendszeres szociális járadékra jogosító feltételeknek nem felel meg.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes igazgatójának határozatát az elsőfokú társadalombiztosítási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes 2000. május 1-jétől 2004. március 31-ig rokkantsági nyugdíjas volt, ezt megelőzőleg munkaviszonya 1996. június 15. napján szűnt meg. Amikor a felperes 50%-os munkaképesség csökkenése 2004. január 22-én bekövetkezett, a rokkantsági nyugdíjas felperes az 1997. évi LXXXI. törvény 30. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályozás miatt nem végezhetett munkát azon túlmenően, hogy egészségi állapota is gátolta ebben. Így tőle megkövetelni az R. 2. § (1) bekezdésében foglalt feltételt, amely szerint munkaviszony jellegű jogviszony alatt kell bekövetkeznie az 50%-os munkaképesség csökkenésnek, fogalmilag kizárt. A többen benne van a kevesebb, vagyis a rokkantsági nyugdíj alatt bekövetkezett 50%-os munkaképesség csökkenés épp az előbbi törvényi korlátozás miatt megalapozza a felperes járadékra jogosultságát. Ezen túlmenően is a felperes 2004. szeptember 30. napján nyújtotta be rendszeres szociális járadék iránti igényét, amikor még a szeptember 15-én kezdődött munkaviszonya fennállt, így az igény benyújtásakor megfelelt az R. 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatára hivatkozással kifejtett álláspontja szerint jogszabálysértő az ítélet, mivel a rokkantsági nyugdíj folyósítását csak a nyugdíj megállapítása előtti munkakörben elért keresetet elérő rendszeres foglalkoztatottság zárja ki. Tehát a felperes más munkakörben elhelyezkedhetett volna, illetve akár ugyanazon foglalkoztatónál továbbra is munkaviszonyban állhatott volna, csak a megrokkanást megelőző állapothoz képest kellett volna vagy a munkaidőt, vagy a munkabért csökkenteni.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az R. 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében e rendelet alkalmazása szempontjából megváltozott munkaképességű az átmeneti járadék és a rendszeres szociális járadék tekintetében az, aki munkaviszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, bedolgozói tagsági viszonyban, szövetkezettel munkaviszony jellegű jogviszonyban nem áll, és nem folytat semmiféle olyan tevékenységet, amely díjazással, jövedelemmel jár, és az egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül. A járadék megállapításának további feltétele, hogy a megváltozott munkaképességű személy megfeleljen az R. 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
A Legfelsőbb Bíróság a peradatok alapján megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1996-ban, nem az egészségi állapotának megváltozása miatt szűnt meg, a felperes rokkantsági nyugdíjra jogosító munkaképesség csökkenését ezt követően állapították meg. A felperes 50%-os munkaképesség csökkenése 2004. január 22. napjától állt fenn, már így létesítette a 2004. szeptember 15. és 30. napja közötti munkaviszonyát.
A fentekre figyelemmel a felperes nem tekinthető az átmeneti vagy a rendszeres szociális járadék szempontjából megváltozott munkaképességűnek, ezért a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte az R. ügyben alkalmazandó rendelkezéseit, ítélete ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 578. számú elvi határozatában is kifejtett ítélkezési gyakorlatával. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.327/2005.)