adozona.hu
BH+ 2006.1.43
BH+ 2006.1.43
A munkáltatóval szemben kiszabott munkaügyi bírság összege méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozással nem csökkenthető, mert a közigazgatási határozatot a bíróság csak jogszabálysértés esetén változtathatja meg [1996. évi LXXV. törvény 7-8. §, Pp. 339. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes közigazgatási határozatának megváltoztatását, a vele szemben kiszabott 350 000 forint munkaügyi bírság mérséklését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - megváltoztatta, és a bírság összegét 250 000 forintra leszállította. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége a felperes három egységében tartott munkaügyi ellenőrzést...
BH+ 2006.1.43 A munkáltatóval szemben kiszabott munkaügyi bírság összege méltánylást érdemlő körülményekre hivatkozással nem csökkenthető, mert a közigazgatási határozatot a bíróság csak jogszabálysértés esetén változtathatja meg [1996. évi LXXV. törvény 7-8. §, Pp. 339. §].
A felperes keresetében az alperes közigazgatási határozatának megváltoztatását, a vele szemben kiszabott 350 000 forint munkaügyi bírság mérséklését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - megváltoztatta, és a bírság összegét 250 000 forintra leszállította. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége a felperes három egységében tartott munkaügyi ellenőrzést. Ennek alapján megállapította, hogy 2003. október hónapban 3 munkavállaló munkaidő nyilvántartását nem vezették az egyik iparcikkboltban, november 2-ától 14-éig a felperes ABC áruházában 11 munkavállaló munkaidő nyilvántartásának vezetését mulasztották el, és a felperes 2003. július 1. és október 31. között tíz munkavállalót az Mt. 124. § megsértésével osztott be munkára. Az elsőfokú határozat 350 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes több dolgozó sérelmére és több jogszabály megsértését követte el, melynek megállapítására három éven belül ismételten került sor.
Az alperes másodfokú határozatával a teljesítési határidő kivételével helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A pihenőnapok kiadásával kapcsolatos szabálytalanságot az Mt. 124. § (4) bekezdésében foglaltak megsértésében állapította meg.
A munkaügyi bíróság mind a munkaidő nyilvántartásra [Mt. 140. § (1) bekezdés], mind a pihenőidő biztosítására [Mt. 124. § (4) bekezdés] előírt szabályok megsértését megállapította, mert a felperes az érintett tíz munkavállaló esetében nem teljesítette a legalább heti 48 óra pihenőidő egybefüggő kiadására vonatkozó kötelezettségét. A bírság összegének vizsgálatánál enyhítő körülményként értékelte, hogy a jogszabály téves értelmezése miatt a felperes a 48 óra pihenőidőt nem egybefüggően adta ki, továbbá azt, hogy a viszonylag kis létszámmal működő felperes hátrányos helyzetű térségben alacsony nyereség mellett folytat kereskedelmi tevékenységet. Erre figyelemmel a Pp. 339. §-a alapján bírság összegét 250 000 forintra mérsékelte.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a vele szemben kiszabott bírság további mérséklését kérte téves jogszabály értelmezésre hivatkozva. Álláspontja szerint a nyilvántartási kötelezettségének azzal eleget tett, hogy a jelenléti íveket a hónap végére minden egységben elkészítették, bár azok vezetése nem volt naprakész. Vitatta az Mt. 124. § (4) bekezdése megsértését is, mivel a 48 óra pihenőidőt ugyan nem egybefüggően, de kiadta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte, a felperes keresetének elutasítása mellett. Arra hivatkozott, hogy a tényállást kellően feltárta, a vonatkozó eljárási szabályokat betartotta, számot adott a mérlegelés szempontjairól, és a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége is megállapítható. Ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés hiányában változtatta meg a jogerős közigazgatási határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A peres felek felülvizsgálati ellenkérelmükben az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelmében előadottakat részletesen vitatták.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperesé nem alapos.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozva kérhető [Áe. 72. § (1) bekezdése]. A kiszabott munkaügyi bírság mértékét a felperes jogszabálysértésre hivatkozva támadhatja, és azt a bíróság is jogszabálysértés megállapítása esetén változtathatja meg.
A felperes keresetében nem vitatta, hogy a munkaidő nyilvántartást (jelenléti ívet) nem vezette naprakészen az ellenőrzött üzletben, a heti pihenőidő kiadásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a munkaidőkeret alkalmazása esetén kötelező 40 óra egybefüggő pihenőidőt kiadta, és a további 8 órát is biztosította. Az esetleges szabályszegés a jogszabály nem megfelelő értelmezéséből adódott. Továbbá a munkaügyi bírság mérséklésére irányuló kérelménél azt is értékelni kérte, hogy hátrányos helyzetű térségben működik.
A munkaügyi bíróság - ítéletének indokolása szerint - a felperes hivatkozásait nem fogadta el. Megállapította, hogy a támadott határozatban a terhére rótt szabályszegéseket a felperes elkövette, mert nem tett eleget az Mt. 140. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségének, és az Mt. 124. § (4) bekezdését is megszegte. A bíróság a jogszabály helyes értelmezésével kifejtette, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén a legalább heti 40 órát kitevő egybefüggő pihenőidő kiadása mellett úgy kell eljárni, hogy a munkaidőkeret átlagában legalább heti 48 óra egybefüggő pihenőidőben részesüljön a munkavállaló. A heti 40 órát meghaladó pihenőidő részletekben történő biztosítása a törvénynek nem felel meg.
Ily módon a munkaügyi bíróság a bírság alapjául szolgáló tényállás és jogszabály-értelmezés tekintetében jogszabálysértést nem állapított meg, ennek ellenére a bírság összegét mérsékelte. Ennek egyik indokát abban jelölte meg, hogy a felperes biztosított a munkavállalók részére átlagosan heti 48 óra munkamentességet, csupán azt nem egybefüggően adta ki. Tekintettel arra, hogy a felperes terhére megállapított szabálytalanság éppen ebben állt, a másodfokú közigazgatási határozat is ezt jelölte meg ("a munkáltató a heti pihenőidőt az Mt. 124. § (4) bekezdése alapján biztosította, azonban az nem szabályosan történt"), tehát ez szolgált a munkaügyi bírság kiszabása alapjául, így ez a felperes javára nem értékelhető.
A bírság összegének megállapításánál különösen a törvényben meghatározott szempontokat kell értékelni [1996. évi LXXV. törvény 7. § (5) bekezdés]. Az ítélkezési gyakorlat szerint méltányossági szempontok (pl. a munkáltató gazdasági helyzete) nem vehetők figyelembe, erre tekintettel a bírság mértéke ezért nem változtatható meg, mert ez nem jelent jogszabálysértést. Ezért a munkaügyi bíróság a felperes hátrányos helyzetű térségben való működésére, alacsony nyereségére hivatkozva nem mérsékelhette a közigazgatási határozatban kiszabott munkaügyi bírságot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.053/2005. sz.)