adozona.hu
BH+ 2006.1.40
BH+ 2006.1.40
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt előterjesztett kereset elutasítására irányuló fellebbezési kérelem - mint több a kevesebbet - magába foglalja a jogellenességre tekintettel megállapított marasztalási összeg mérséklésére vonatkozó kérelmet is [Pp. 253. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkaviszonya szóbeli rendkívüli felmondással történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását, továbbá március havi munkabére, műszakpótléka és szabadságmegváltás megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendkívüli felmondásának jogellenességét, az alperest elmaradt munkabér, 15 napi felmentési időre járó átlagkereset (13 750 forint), 5 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg (137 500 ...
BH+ 2006.1.40 A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt előterjesztett kereset elutasítására irányuló fellebbezési kérelem - mint több a kevesebbet - magába foglalja a jogellenességre tekintettel megállapított marasztalási összeg mérséklésére vonatkozó kérelmet is [Pp. 253. § (3) bekezdés].
A felperes a keresetében a munkaviszonya szóbeli rendkívüli felmondással történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását, továbbá március havi munkabére, műszakpótléka és szabadságmegváltás megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendkívüli felmondásának jogellenességét, az alperest elmaradt munkabér, 15 napi felmentési időre járó átlagkereset (13 750 forint), 5 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg (137 500 forint), továbbá elmaradt március havi munkabér, műszakpótlék és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes 2000. február 7-étől alkalmazta a felperest pultos munkakörben. 2000. március 27-én este az alperes telefonon közölte a felperessel, hogy a jövőben már nem kell bemennie a sörözőbe dolgozni, miután hiányt mutatott ki vele szemben. Ezt követően néhány nap múlva a felek négyszemközti megbeszélést folytattak, és az alperes 2000. március 31-én a megyei egészségbiztosítási pénztárnál bejelentette felperes munkaviszonyának a megszűnését.
A felperes keresetét a szóbeli, indokolás nélküli azonnali hatályú munkaviszony megszüntetés jogellenességére alapította. Az alperes először arra hivatkozott, hogy bár felperes 2000. március 27-étől a munkahelyén nem jelent meg, munkaviszonya ennek ellenére változatlanul fennáll. Utóbb nem vitatta a munkaviszony megszűnését, de arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyt nem a munkáltató, hanem a munkavállaló szüntette meg.
A munkaügyi bíróság a felek nyilatkozatai és a perbeli bizonyítékok mérlegelése alapján tényként állapította meg, hogy az alperes szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, amely szóbelisége miatt jogellenes volt.
A jogsértés súlyát úgy értékelte, hogy a jogellenesség jogkövetkezményeként 5 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget kell alperesnek megfizetnie.
Az alperes a fellebbezésében a 2000. március havi elmaradt munkabér és műszakpótlék tekintetében történt marasztalását meghaladóan a felperes keresetének elutasítását kérte a munkaviszony megszüntetés jogellenességének téves megállapítására hivatkozva.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta: mellőzte az alperes felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére való kötelezését, továbbá a jogellenességre tekintettel fizetendő átlagkereset összeget 3 havi mértékűre (82 500 forint) leszállította, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, és a perköltség összegét is ennek megfelelően leszállította. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállás támadását alaptalannak találta. Kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította a munkaviszony felperes által történt megszüntetését. A helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetéssel is egyetértett.
Tévesnek találta azonban az Mt. 100. §-a (4) bekezdése alapján megállapított 5 havi átlagkeresetnek megfelelő marasztalás mértékét, mivel a munkaügyi bíróság a munkaviszony rövid időtartamát nem vette figyelembe. Erre tekintettel e joghátrányként fizetendő átlagkereset összegét a törvényben meghatározott időtartam alsó határához közelítve állapította meg.
A megyei bíróság álláspontja szerint az alperest az elmaradt munkabér és a felmentési időre járó átlagkereset jogcímén ugyanazon időszakra kétszeresen kötelezte átlagkereset megfizetésére az elsőfokú ítélet. Ezért az Mt. 100. §-a (7) bekezdése alapján adott esetben az alperesnek a felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezését tévesnek ítélte, ennélfogva e marasztalást mellőzte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és - a március havi munkabér, illetve műszakpótlék kivételével - a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértőnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy felperes munkaviszonyát ő szüntette meg jogellenesen. Vitatta az ennek alapjául szolgáló tényállás megállapítását. Arra hivatkozott, hogy a perbeli tanúvallomások alátámasztották azt az előadását, miszerint a felperes szüntette meg saját nyilatkozatával a munkaviszonyát, amikor kijelentette, hogy nem hajlandó többet megjelenni a munkahelyén. Tévesnek tartotta azt az érvelést, hogy neki kellett volna mint munkáltatónak a munkaviszonyt megszüntetnie azért, mert felperes nem jelent meg a munkahelyén.
A felperes is felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésébe és az Mt. 100. §-ának (7) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozva kérte a jogerős ítéletnek az első fokú ítéletet megváltoztató rendelkezései hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet említett rendelkezéseinek a helybenhagyását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a csupán a jogalapot sérelmező fellebbezés alapján nem változtathatta volna meg az összegszerű marasztalásra vonatkozó részében a munkaügyi bíróság ítéletét. A jogerős ítélet a fellebbezési kérelem korlátait figyelmen kívül hagyva szállította le az Mt. 100. §-a (4) bekezdése alapján megállapított 5 havi átlagkeresetnek megfelelő marasztalás összegét 3 havi átlagkeresetre. Jogszabálysértőnek tartotta az Mt. 100. §-a (7) bekezdésében rögzített felmentési időre járó átlagkereset mellőzését, mert e "szankció" alkalmazását a törvény külön "objektív jogkövetkezményként" írja elő az elmaradt munkabértől függetlenül.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítéleti tényállás támadását alaptalannak tartotta és a jogerős ítéletet az alperes felülvizsgálati kérelmével támadott részében hatályában fenntartani kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint részben alapos.
1. A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per egyéb adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A munkaügyi bíróság a tényállást a felek nyilatkozatai és a perbeli tanúvallomások, illetve okirati bizonyítékok egybevetésével és értékelésével, azokat meggyőződése szerint elbírálva jogszabálysértés nélkül állapította meg. A bizonyítékok körében az alperes felülvizsgálati kérelmében említett tanúvallomásokat is értékelte, és részletesen indokolta, hogy F. I. és F. B. tanúvallomásával szemben miért fogadta el N. I.-né, P. S., B. Gy.-né és V. Gy.-né tanúvallomásában foglaltakat, amelyek szerint az alperes szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ez az indokolás nem okszerűtlen.
Az előbbiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a jogerős ítéleti döntés alapjául elfogadott tényállást vitató felülvizsgálati érvelését megalapozatlannak találta. Ily módon jogszabálysértés hiányában a munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását alaptalanul támadta az alperes.
2. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a fellebbezési kérelem korlátainak figyelmen kívül hagyását a jogszabály téves értelmezésével panaszolta. A felülvizsgálati álláspont ellentétes az e tekintetben követett bírói gyakorlattal. A jogalap elleni fellebbezés kihat az összegszerűségre is, a marasztalási összeg tehát a jogalapot sérelmező fellebbezés alapján is mérsékelhető. A kereset teljes elutasítására irányuló fellebbezési kérelem ugyanis - mint több a kevesebbet - magába foglalja a marasztalás mérséklésére irányuló kérelmet is. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság az alperesnek a kereset elutasítására irányuló fellebbezési kérelme alapján a jogellenesség jogkövetkezményeként megállapított 5 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget - a jogsérelem súlyának helyes értékelése alapján - a Pp. 253. §-a (3) bekezdésének sérelme nélkül mérsékelte 3 havi átlagkeresetre.
Az Mt. 100. §-ának (7) bekezdése a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként - a (6) bekezdésben előírt elmaradt munkabér és egyéb járandóságok megtérítésén kívül - írja elő a felmentesítési időre járó átlagkereset megfizetését arra az esetre, ha a munkaviszony nem rendes felmondással szűnt meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a törvény e jogellenességi jogkövetkezményt kifejezetten az elmaradt munkabértől függetlenül - azon kívül - állapítja meg. Ezért a másodfokú bíróság az elmaradt munkabér megfizetésére tekintettel tévesen, jogszabálysértően mellőzte e jogcímen az alperes marasztalását.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felmentési időre járó átlagkereset címén alperes marasztalását mellőzte, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítélet érintett rendelkezését helybenhagyta. A jogerős ítéletet egyebekben a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.551/2001. sz.)