adozona.hu
BH+ 2006.1.39
BH+ 2006.1.39
Ha a közalkalmazott a rendkívüli lemondását a munkáltató mulasztására (kötelezettségszegésére) alapította, a jognyilatkozatot nem lehet a Kjt. 29. § (1) bekezdés b) pontja szerint elbírálni, ez a minősített kötelezettségszegés törvényi feltételei vizsgálatának - meg nem engedett - mellőzését jelentené [Kjt. 29. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását, továbbá az alperesnek a felmondási időre járó átlagkeresete, valamint végkielégítés megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1995. június 19. napjától az alperes Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály osztályvezető főorvosaként dolgozott. Ekkor az osztályon 8, majd 1998-tól, amikor az ágylétszám a korá...
BH+ 2006.1.39 Ha a közalkalmazott a rendkívüli lemondását a munkáltató mulasztására (kötelezettségszegésére) alapította, a jognyilatkozatot nem lehet a Kjt. 29. § (1) bekezdés b) pontja szerint elbírálni, ez a minősített kötelezettségszegés törvényi feltételei vizsgálatának - meg nem engedett - mellőzését jelentené [Kjt. 29. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását, továbbá az alperesnek a felmondási időre járó átlagkeresete, valamint végkielégítés megfizetésére kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1995. június 19. napjától az alperes Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály osztályvezető főorvosaként dolgozott. Ekkor az osztályon 8, majd 1998-tól, amikor az ágylétszám a korábbi 12 ágyról 8 ágyra csökkent, 6 orvos maradt, a felperes mint osztályvezető és 5 szakorvos. Végül 2001. február 1. napjától 4 szakorvos és a felperes dolgozott az osztályon. A felperes a 2001. április 4-én kelt nyilatkozatával a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette arra hivatkozva, hogy az alperes munkáltató nem biztosítja a számára a munkavégzéshez szükséges feltételeket, mivel a kórházban minimum hét aneszteziológus orvosra lenne szükség, de az alperes nem gondoskodott e létszám biztosításáról. Hivatkozott arra, hogy a betegellátás biztonsága és az osztályvezetői feladatok megfelelő színvonalon történő ellátása ilyen körülmények között nem biztosítható.
A felperes jognyilatkozatát rendkívüli lemondásként az alperes nem fogadta el. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint jogszabályt nem sértett, a jogszabályi keretekben meghatározott feltételeket a felperes munkavégzéséhez biztosította.
A bíróság megállapította, hogy a felperes által hivatkozott 21/1998. (VI. 3.) NM rendeletben meghatározott szakmai és személyi minimál feltételeket az alperesnek 2001. szeptember 30-áig kellett teljesítenie. Ezért a felperes a rendeletben foglaltakra nem hivatkozhatott eredményesen. Az alperes úgy döntött, hogy az ágyszám csökkentést követően az osztályvezető főorvossal együtt hat orvos alkalmazása indokolt a KAIBO-n. A 2001. februárjától bekövetkezett létszámcsökkenés miatt az alperes mindent megtett annak érdekében, hogy a létszámhiányra megoldást találjon. A februárban érdeklődő idegen anyanyelvű orvost a felperesi véleményre tekintettel nem alkalmazta, egy másik szakorvos jelölt munkaszerződésének meghosszabbítására is a felperes támogatása hiányában nem került sor. A belgyógyászati osztályról intenzív terápiás orvost kívánt kirendelni a felperes által vezetett osztályra, ezt a megoldást a felperes szintén nem fogadta el. 2001. március 27-én az Egészségügyi Minisztériumhoz kérelmet nyújtott be a megüresedett szakorvosi álláshelynek az Egészségügyi Közlönyben történő meghirdetésére, amely pályázatra senki nem jelentkezett. Megfelelő jogszabályi háttér hiányában meghiúsultak azok a kísérletek is, hogy az alperes illetve az osztályon dolgozó szakorvosok vállalkozás formájában lássák el az addig közalkalmazottként végzett feladataikat. Mind az alperes, mind a kórház többi osztályának vezetői figyelembe vették és elfogadták a felperes véleményét és javaslatait a műtéti rendre vonatkozóan.
Mindezek alapján a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a rendkívüli lemondásnak a Kjt. 29. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltételei - nevezetesen, hogy a munkáltató olyan magatartást tanúsított volna, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi - fennálltak volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a rendkívüli lemondás indokára tekintettel a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ún. minősített kötelezettségszegés, illetve a b) pont szerinti, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő munkáltatói magatartás meglétét is vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes eleget tett az Mt. 102. §-ában foglalt kötelezettségeinek a létszámhelyzet megoldása érdekében, amikor kirendelést illetve új alkalmazott felvételét kezdeményezte, amelyek a felperes ellenvéleménye miatt nem valósultak meg; továbbá 2001. márciusában álláshirdetést adott fel; az elvégzendő feladatokat, tervezett műtéteket a rendelkezésre álló létszámhoz alakította, koordinálva az egyes osztályokkal. Az alperes tehát mindent megtett annak érdekében, hogy a megüresedett álláshelyeket betöltse, illetve, hogy az adott létszám mellett is elláthatók legyenek a feladatok. Az operatív osztályok vezetői igazodtak a rendelkezésre álló aneszteziához a műtétek ütemezésével, betartva az altatóorvosok munkaidő-korlátozását is.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy olyan adat a perben nem merült fel, miszerint a felperes a munkaköri leírásában és az SzMSz-ben meghatározott feladatait nem tudta volna ellátni, illetve a létszámhiány miatt ténylegesen a rendes szabadságot, szabadnapot nem lehetett kiadni, a továbbképzéseken való részvételt megoldani. Mindezek alapján a másodfokú bíróság indokolásbeli kiegészítéssel helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte.
Arra hivatkozott, hogy a lemondása mind a Kjt. 29. § (1) bekezdés a), mind a b) pontja alapján jogszerű volt. Az alperes nem biztosított megfelelő létszámú aneszteziológus orvost, tehát a lényeges kötelezettséget - súlyos gondatlansággal megszegte, mivel a megfelelő létszám biztosítása érdekében tett intézkedései nem voltak hatásosak, és azokat késedelmesen tette meg. Több mint másfél hónap állt a munkáltató rendelkezésére annak elkerülése érdekében, hogy az orvos-létszám hat fő alá csökkenjen. Hivatkozott arra, hogy dr. M. A. szakorvosjelölt munkaszerződésének meghosszabbításakor - 2000. október végén - még nem tudott arról, hogy dr. P. N. távozni fog, tehát irreleváns az ügyben, hogy milyen javaslattal élt a szakorvosjelölt foglalkoztatása ügyében. Állította, hogy az alperes nem bizonyította a feladatok megfelelő szervezésével miként lett volna a munka ellátható. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta azt a jogszabályi rendelkezést, hogy egy orvos egy időben csak egy műtőasztalon végezhet műtéti érzéstelenítést, és hogy az orvos e munkakörben csupán csak hat órát dolgozhat, hogy a kizárólagos döntési jogosultsággal rendelkező főigazgató főorvos, mint munkáltatói jogkör gyakorló elutasította a létszámhiány megoldására irányuló javaslatait.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1.Ha a közalkalmazott a rendkívüli lemondását a munkáltató mulasztására, azaz kötelezettségszegésére alapította, a jognyilatkozat jogszerűségét a Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kell elbírálni. Ilyen esetben a munkáltató terhére rótt magatartásnak a Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti elbírálása nem lehetséges, ez a minősített kötelezettségszegés feltételei fennállása vizsgálatának mellőzését jelentené.
A felperes a rendkívüli lemondását azzal indokolta, hogy az alperes a munkavégzéséhez, a munkaköre ellátásához szükséges személyi feltételeket nem biztosította. Közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését tehát az alperes kötelezettségszegésére - a perben kifejezetten is megjelölt, az Mt. 102. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésében előírt kötelezettség megszegésére - alapította.
Az előbbiekből következően a jogerős ítélet a rendkívüli lemondás jogszerűségét a Kjt. 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint tévesen vizsgálta. Ezért az ítélet indokolásából az erre vonatkozó részt a Legfelsőbb Bíróság mellőzi.
A felülvizsgálati kérelem ennek megfelelően ugyancsak tévesen hivatkozott a rendkívüli lemondás b) pont szerinti jogszerű indokára.
2. A rendkívüli lemondás indokául megjelölt munkáltatói mulasztás tekintetében a munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. §-a (1) bekezdése szerint, eljárási jogszabálysértés nélkül állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem kellő alap nélkül utalt arra, hogy a bíróság bizonyos perbeli adatokat a bizonyítékok mérlegelésénél figyelmen kívül hagyott. Nem merült fel ugyanis a perben adat arra, hogy egy orvos egy időben két műtőasztalnál is végzett volna műtéti érzéstelenítést. A perbeli tanúvallomások az ezzel ellentétes felülvizsgálati előadást nem támasztják alá. Ugyancsak alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy a főigazgató főorvos elutasította a felperes javaslatait; a főigazgató tanúvallomására, amelyben előadta, hogy milyen intézkedéseket tett a létszámhiány megoldása érdekében, a felperes ezt cáfoló észrevételt nem tett.
A felülvizsgálati kérelemmel sikertelenül támadott, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a rendkívüli lemondás törvényi feltételeinek hiányára levont ítéleti következtetés helytálló. A munkáltató által a hiányzó aneszteziológus létszám pótlása érdekében tett javaslatok és intézkedések - figyelemmel az adott szakterületen országosan jelentkező szakember hiányra is - ugyanis azt igazolták, hogy a munkafeltételek biztosítása terén az alperest szándékos, vagy súlyos gondatlan, jelentős mértékű kötelezettségszegés nem terheli.
Minősített munkáltatói kötelezettségszegés [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont] hiányában a felperes a rendkívüli lemondási jogát nem gyakorolta jogszerűen, ezért keresetének elutasítását a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta helyben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével és módosításával - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.290/2002. sz.)