adozona.hu
BH 2005.12.442
BH 2005.12.442
A perbeli bizonyítékoknak nincs előre meghatározott bizonyító ereje, a bíróság az ellentétes szakvéleményekről kialakított álláspontját indokolni köteles [Pp. 221. § (1) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 3. § (5) bekezdésére és a 182. § (3) bekezdésére hivatkozva állította, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő. Előadta - egyebek mellett -, hogy a bírói gyakorlat értelmében a szakvéleménnyel elégedetlen fél kérelme önmagában nem lehet további szakértő kirendelésének alapja, hanem a szakértőkre vonatkozó eljárásjogi szabályokat a törvény által megjelölt sorrendben kell betartani. Álláspontja szerint a bíróságok a fenti jogszabályokat meg...
BH 2005.12.442 A perbeli bizonyítékoknak nincs előre meghatározott bizonyító ereje, a bíróság az ellentétes szakvéleményekről kialakított álláspontját indokolni köteles [Pp. 221. § (1) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 3. § (5) bekezdésére és a 182. § (3) bekezdésére hivatkozva állította, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő. Előadta - egyebek mellett -, hogy a bírói gyakorlat értelmében a szakvéleménnyel elégedetlen fél kérelme önmagában nem lehet további szakértő kirendelésének alapja, hanem a szakértőkre vonatkozó eljárásjogi szabályokat a törvény által megjelölt sorrendben kell betartani. Álláspontja szerint a bíróságok a fenti jogszabályokat megszegték. Érdemben arra hivatkozott, hogy a rokkantsági nyugdíjazásáig az alperesnél dolgozott, és alkalmas volt a villanyszerelői, mind pedig a bányacsillési munkakör betöltésére. Az illetékes egészségügyi szervek, továbbá az igazságügyi orvos szakértő a betegségét a munkaviszonyával összefüggésben állónak minősítette. Ezt követően az elsőfokú bíróság kizárólag az alperes észrevétele miatt jogszabálysértően rendelt ki új szakértőt. Az így beszerzett új szakértői vélemény a korábbi megállapításokkal nem volt ellentétes. Mindezek után az elsőfokú bíróság az ETT-IB felülvéleményét is beszerezte, amely a korábbi négy egybehangzó véleménnyel szemben jogszabály-értelmezés alapján terjesztette elő véleményét. A felperes megítélése szerint mindezek a jogszabálysértések az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással voltak, ezért az ügyben meghozott ítéletek hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében vitatta, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabálysértések megvalósultak, és hangsúlyozta, hogy az ETT-IB állásfoglalásának "további felülvéleményezésére" nincs lehetőség. Kiemelte továbbá, hogy az alperes az új szakértői vélemények beszerzésére vonatkozó indítványát minden esetben kellően indokolta. Ezért a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.
A felperes 1971-től 1992-ig az alperesnél villanyszerelőként dolgozott, munkanélkülivé vált, majd 1996. október 31-étől ismét az alperesnél állt munkaviszonyban szállító bányász munkakörben.
A felperes a gerincmegbetegedését a munkaviszonyával összefüggésben állóként minősítve kérte az alperesnek 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítésben való marasztalását. Előadta, hogy a munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményét mérlegelve, és az ETT-IB felülvéleményét ügydöntőként elfogadva arra következtetett, hogy a felperes gerincsérve nincs okozati összefüggésben az alperesnél ellátott munkakörével, ezért ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A tényállást akként pontosította, hogy a felperes 1971. november 10-étől 1992. június 11-éig külszíni villanyszerelőként állt az O. Sz. szállító üzemének alkalmazásában, 1980-ig aktív sportolóként kosárlabdacsapatban játszott. A munkaviszonya 1992 júniusában átszervezés címén szűnt meg. 1996. május 6-ától augusztus 30-áig fizikai kisegítő munkakörre határozott időtartamú munkaszerződést kötött, majd 1996. október 31-étől 1999. június 2-áig az alperes bányaüzemében külszíni szállító bányacsillés munkakörben állt jogviszonyban. A felperes derékpanaszokkal volt betegállományban. A másodfokú bíróság értékelte az igazságügyi munkavédelmi szakértőnek a felperes munkájának besorolásáról készített véleményét. A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban beszerzett orvosszakértői vélemények ellentmondásosak voltak, ezért indokolt volt az elsőfokú bíróság részéről az ETT-IB felül- véleményének beszerzése, illetve annak kiegészítése. Mindezeket összefoglalóan úgy mérlegelte, hogy a felperesnek természetes eredetű sorsszerű gerincsérve van, amely a rendelkezésre álló orvosi szabályok szerint az adott esetben nem fogadható el üzemi balesetként. A megyei bíróság azt is kifejtette, hogy a felülvélemény nem tartotta kizártnak miszerint egy már meglévő sorsszerű súlyos gerincelváltozás megbetegedéshez "baleseti faktorok" állapotrosszabbító hatásként társulhatnak. A megyei bíróság álláspontja szerint az ETT-IB a legmagasabb orvosszakmai fórum, véleményének ellenőrzésére nincs mód, mivel nincs olyan szerv, amely álláspontjának felülbírálatára alkalmas lehetne. A felperes továbbá nem tudta bizonyítani, hogy a betegsége az alperesnél fennállt munkaviszonyával van okozati összefüggésben.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az Mt. 174. § (4) bekezdése értelmében a munkahelyi egészségkárosításra alapított kártérítési igény esetében a munkavállalónak azt kell bizonyítania, hogy a munkaviszonyával - legalább részben összefüggően - egészségkárosodás érte. A munkáltató - egyebek mellett - úgy mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy az egészségkárosodás és a munkaviszony között még részoksági szintű kapcsolat sem áll fenn. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy az Mt. nem tartalmaz az objektív munkáltatói kártérítési felelősség szempontjából különbséget az ún. foglalkozási betegség és az egyéb megbetegedés okozta kár között.
A felperes a keresetét elsődlegesen arra alapozta, hogy a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézete a mozgásszervi betegségét a munkaviszonnyal összefüggésben állóként nyilvántartásba vette, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatának alapját képező Országos Orvosszakértői Intézet Szakvéleménye 26%-os mértékű foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenést állapított meg. Ezt követően (a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően) a felek közös indítványa alapján került sor az igazságügyi orvos szakértő véleményének beszerzésére, amelyet megelőzött az az igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény, amely részletesen leírta a felperes alperesnél végzett tevékenységének terheléseit. Megemlítette, hogy a felperesnek, amikor 1971-1980-ig a bánya csapatában volt sportoló, napi 5 órát kellett a munkahelyén dolgoznia, tehát mindvégig végzett fizikai munkát.
Az igazságügyi orvos szakértő 2001 októberétől állapította meg a foglalkozási betegségként értékelt 26%-os munkaképesség-csökkenést, amelyet véglegesnek minősített. A felperes a szakvéleményt elfogadta, az alperes azt ellentmondásosnak minősítve újabb orvosszakértői vélemény beszerzését indítványozta, amelyet a felperes ellenzett.
Az ezt követően megtartott újabb tárgyaláson a felperes a munkaképesség-csökkenés alperest terhelő mértékének megállapítása céljából indítványozta az ETT-IB felülvéleményének beszerzését, ezt az alperes nem ellenezte, de kérte annak vizsgálatát is, hogy a felperes sportolása milyen mértékű egészségkárosodást okozott.
Az ETT-IB a felülvéleményében - egyebek mellett - kimondta, hogy az ágyéki gerincsérv nem jelent foglalkozási eredetű betegséget; a felperesnek 50%-os munkaképesség-csökkenése van, ebben azonban foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés nem szerepel. Álláspontja szerint a sporttevékenységből származó egészségkárosodás mértékét a teljes munkaképesség-csökkenéstől elkülönítetten nem lehet megállapítani.
Az ETT-IB a kiegészítő felülvizsgálati véleményében kifejtette, hogy a felperes bányacsillés, villanyszerelő foglalkozása gerincsérvesedést nem hozhat létre.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Pp. szabályai meghatározzák, hogy a szakértő igénybevételére mikor és milyen feltételek mellett, milyen szabályok betartásával kerülhet sor.
Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdését mellőzve a felek által állított ellentmondás feloldását nem a szakértő személyes meghallgatásával kísérelte meg, ez az eljárás azonban nem minősül az ügy érdemi eldöntését lényegesen befolyásoló körülményként.
A Pp. bizonyítási szabályai alapján megállapítható, hogy a bizonyítékoknak - ideértve az ETT-IB felülvéleményét is - nincs előre meghatározott bizonyító ereje (szabad bizonyítás elve), a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabadon mérlegeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Az ítélet indokolásában azonban ki kell térni arra, hogy a bíróság az ellentétes bizonyítékok közül melyiket milyen okból fogadta el, és melyeket milyen okból rekesztett ki. Ez különösen akkor indokolt, ha több egybehangzó szakvélemény áll ellentétben egyetlen - szűkszavúan indokolt - véleménnyel. Az indokolásnak nyilvánvalóan figyelembe kell vennie, hogy az irányadó anyagi jogi szabályok alapján miként kell eljárni [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Az adott esetben azt is indokolni szükséges, hogy az alperes bizonyította-e a felperes munkaköri orvosi alkalmasságát (melynek hiányára utal pl. a 15. sorszámú igazságügyi orvosszakértői vélemény 8. o. 2. bekezdése), illetve az esetleges alkalmassági orvosi vélemény hiányában való foglalkoztatás esetén a felperes bizonyította-e azt a kereseti követelését, hogy a kára a munkaviszonyával összefüggött, illetve az alperes kimentése sikeres volt-e [Mt. 174. § (1) és (4) bekezdés]. Mindezek hiányában, illetve az ellentmondás feloldása körében a bizonyítási szabályok Pp. 182. § szerinti alkalmazásának részbeni mellőzése, továbbá az ETT-IB felül véleményének nem megfelelő értékelése miatt, a felperes helytállóan hivatkozott az ügy érdemi eldöntésére kiható jogszabálysértésre, illetve a jogerős ítélet megalapozatlanságára.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.627/2004. sz.)