adozona.hu
BH 2005.12.441
BH 2005.12.441
A próbaidő kikötését a munkába lépést követően akár néhány napos késedelemmel sem lehet joghatályosan pótolni [Kjt. 21. § (1) bekezdés, 24. § (2) bekezdés; Mt. 81. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a peres felek jogviszonyára nem terjed ki a Kjt., ezért arra az Mt. szabályait kell alkalmazni. A felperes részletesen kifejtette érvelését a munkaviszony létesítésének körülményeiről, és jogszabálysértésként azt jelölte meg, ho...
BH 2005.12.441 A próbaidő kikötését a munkába lépést követően akár néhány napos késedelemmel sem lehet joghatályosan pótolni [Kjt. 21. § (1) bekezdés, 24. § (2) bekezdés; Mt. 81. § (1) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a peres felek jogviszonyára nem terjed ki a Kjt., ezért arra az Mt. szabályait kell alkalmazni. A felperes részletesen kifejtette érvelését a munkaviszony létesítésének körülményeiről, és jogszabálysértésként azt jelölte meg, hogy a próbaidő kikötésére a munkavállaló munkába lépésének napját követően került sor (BH 1977/512.).A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elkésettségére hivatkozott, érdemben pedig előadta, hogy a felperes által megjelölt eseti döntés nem minősül a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzé tett elvi határozatnak. Álláspontja szerint a munkáltató jellege a jogvita eldöntése szempontjából nem releváns tényező. Az alperes álláspontja szerint a bíróság mérlegelése ellen felülvizsgálati kérelmet nem lehet benyújtani.
Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.
A felperes a 2003. július 10-én írásba foglalt kinevezéssel 2003. július 7-étől kezdődően létesített közalkalmazotti jogviszonyt az alperessel, ahol 2003. augusztus 31-éig dolgozott.
A felperes keresete a jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítására és a helyreállítás mellőzésével elmaradt járandósága, továbbá négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére irányult. Jogi érvelésének lényege szerint a felmentés indokolása nem valós, és nem okszerű, továbbá a próbaidő kikötése jogellenesen történt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között a közalkalmazotti jogviszony 2003. július 7-én jött létre, és a kinevezési okirat 90 napos próbaidőre vonatkozó kikötést tartalmaz, amelyre vonatkozóan a felperes semmisségre nem hivatkozott, és az említett okirat ellen a közléstől számított 30 napon belül jogvitát nem kezdeményezett. Ebből következően a próbaidő kikötése jogszerű volt, így a jogviszonyt az alperes a törvénynek megfelelően szüntette meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a Kjt. 21. § (1) bekezdés alapján a kinevezési okirat szabályszerűen tartalmazta a próbaidő kikötését, és nincs jelentősége annak, hogy a felperes a kinevezésről szóló okiratot figyelmetlenül olvasta el. Az Mt. 7. § (1)-(2) bekezdése alapján a felperes a kinevezés aláírásától számított 30 napon belül támadhatta volna meg a próbaidő kikötését, amely nem történt meg. A felperes 2003. július végén, de legkésőbb 2003. augusztus elején az okiratot átvette, ezért a megtámadási határidő ekkor kezdődött. Az iratokból megállapíthatóan az alperes a jogszerűen kikötött próbaidő alatt jogszabálysértés nélkül szüntette meg a felperes jogviszonyát. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint önmagában amiatt, hogy a kinevezési okirat az aláírását megelőző időpontra teszi a felperes korábban megkezdett munkavégzésére tekintettel a jogviszony kezdetét, nem teszi semmissé a próbaidőre vonatkozó szerződéses kikötést.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján az alábbiakkal egészíti ki.
Az alperes vezetője 2003. június 26-án írásban arról értesítette a felperest, hogy a pályázata alapján jogviszonyt kívánnak vele létesíteni. Az alperes nem vitatta a felperesnek azt az előadását, miszerint 2003. július 1-jétől foglalkoztatták, a kinevezésén a közalkalmazotti jogviszony kezdőnapjaként 2003. július 7-e szerepel, a kinevezési okirat kelte 2003. július 10-e.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között 2003. július 7-ével jött létre a közalkalmazotti jogviszony, míg a másodfokú bíróság ténymegállapításából kitűnően a felperes 2003. július végén, legkésőbb augusztus elején vette át a kinevezési okiratot. Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes tényleges foglalkoztatásának megkezdésére a kinevezési okirat elkészítése, a kinevezés tényleges megtörténte előtt került sor.
A Kjt. 21. § (2) bekezdése, továbbá a 24. § (2) bekezdése folytán irányadó Mt. 81. § (1) bekezdése alapján a kinevezésnek a próbaidő kikötésére vonatkozó része jogszabályba ütközése folytán semmis [Mt. 8. § (1) bekezdés]. A bírói gyakorlat hosszabb idő óta egységes abban, hogy a próbaidő kikötését a munkába lépést követően akár néhány napos késedelemmel sem lehet joghatályosan pótolni (BH 1977/512.). Az alperes tehát - mivel a közalkalmazotti jogviszony próbaidő alatti megszüntetését jelölte meg az egyoldalú jognyilatkozatában - jogellenesen járt el, érvénytelenül kikötött próbaidőre hivatkozással nem szüntethette meg jogszerűen a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Az idézett jogszabályok figyelmen kívül hagyásával ezért a másodfokú bíróság a felperes tényleges foglalkoztatását, munkába állását értékelés nélkül hagyva, jogszabálysértően tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes 2003. augusztus elejétől számított 30 napos megtámadási határidő alatt nem támadta meg a próbaidőről rendelkező kinevezést.
A kifejtettek miatt az alperesnek az a jognyilatkozata, amellyel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát próbaidőre hivatkozással szüntette meg azonnali hatállyal, jogellenes [Kjt. 25. § (2) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és közbenső ítéletével megállapította az alperes intézkedésének jogellenességét, a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnését, és az összegszerűségre vonatkozó kérelmek tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Kjt. 34. § (5) bekezdés; Pp. 213. § (3) bekezdés, 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.533/2004. sz.)