adozona.hu
BH 2005.12.440
BH 2005.12.440
A köztisztviselő részére a munkáltató a vezetői megbízás visszavonásakor a törvénynek megfelelő betöltetlen (üres) munkakört köteles felajánlani [Ktv.-nek az ügyben irányadó 31. § (8) bekezdése].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, az alperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, és a felperes közszolgálati jogviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest 3 270 782 forint elmaradt illetmény, 42 617 forint költségtérítés, 25 400 forint étkezési hozzájárulás, és ez...
BH 2005.12.440 A köztisztviselő részére a munkáltató a vezetői megbízás visszavonásakor a törvénynek megfelelő betöltetlen (üres) munkakört köteles felajánlani [Ktv.-nek az ügyben irányadó 31. § (8) bekezdése].*
A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, az alperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, és a felperes közszolgálati jogviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest 3 270 782 forint elmaradt illetmény, 42 617 forint költségtérítés, 25 400 forint étkezési hozzájárulás, és ezek kamatai megfizetésére.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperes a főosztályvezető felperes vezetői megbízását a Ktv. 31. § (5) bekezdése alapján indokolás nélkül jogszerűen visszavonhatta, miután azonban az ekkor üres főigazgatóiiroda- vezetői munkakört a felperes részére nem ajánlotta fel, a közszolgálati jogviszony felmentéssel történt megszüntetésére jogellenesen került sor. A Ktv. 60. § (2) bekezdése alapján amiatt mellőzte a felperes eredeti munkakörbe visszahelyezését, mivel az alperes bizonyította, hogy a továbbfoglalkoztatás tőle nem volt elvárható.
A felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest szabadságmegváltás címén 112 582 forint megfizetésére, az ezt meghaladó szabadság-megváltási igényt elutasította. Az utazási költségtérítés, a további elmaradt illetmény (jutalom) iránti kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a jogalap tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Nem találta megalapozottnak a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó felperesi hivatkozást, ezért egyetértett az eredeti munkakörbe visszahelyezés mellőzésére vonatkozó jogerős ítéleti döntéssel.
A jogerős részítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítéletnek a rendeltetésellenes joggyakorlás és a közszolgálati jogviszonya megszűnése megállapításáig terjedő időre igényelt szabadságmegváltás iránti keresete elutasítására vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyezését, és ebben a körben a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős részítélet sérti az Mt. 3. § (1)-(2) és (4) bekezdésében, 4. § (1) és (2) bekezdésében, 136. § (1) bekezdésében, valamint a Ktv. 31. § (8) bekezdésében szabályozottakat. Az alperes ugyanis a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, nem a jóhiszeműség és tisztesség követelményei szerint járt el, amikor a vezetői megbízása visszavonásáról a beosztottait a felperest megelőzően tájékoztatta, megsértve ezzel a felperes személyiségi jogait, emberi méltóságát. Az alperestől ennek szankciójaként a jogellenességet kimondó jogerős ítélet állománygyűlésen való ismertetését kérte, nem vagyoni kártérítést a perben sem igényelt. A felperes szerint a rendeltetésellenességet támasztotta alá az általa el nem fogadott beosztotti munkakörnek megfelelő visszasorolása, valamint a munkaügyi bíróság által is megállapított jogellenes tartalékállományba helyezése. Előadta, hogy az alperes által felajánlott beosztotti munkakör nem felelt meg iskolai végzettségének, képzettségének, a munkakör létszámleépítéssel érintett, valamint a korábbi vezetői munkakörével összeférhetetlen volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, és - tartalmában - a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Az alperes szerint a másodfokú bíróság a Ktv. 31. § (8) bekezdése megsértésével következtetett arra, hogy a felperes részére a meglévő vezetői munkakört nem ajánlották fel. Üres munkakör az alperesnél ugyanis nem volt, a perbeli vezetői munkakört a felperes vezetői megbízása visszavonásával egyidejűleg, aznap töltötték be, amikor a felperes vezetői munkakörébe kinevezett másik vezető munkakörébe egy köztisztviselő került. Az alperes érvelése szerint az első- és a másodfokú bíróság jogértelmezése "működésképtelenné tenné a magyar közigazgatást, és ellentétes a jogalkotási szándékkal".
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felek felülvizsgálati ellenkérelmükben kifejtették a másik fél felülvizsgálati kérelmében előadottakkal kapcsolatos, azokat vitató álláspontjukat.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos, a felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos. Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes főosztályvezetői megbízása visszavonásakor az alperes egy nem vezetői (döntéshozóinak nevezett) munkakört ajánlott fel a felperesnek, amit ő elutasított, ezért az alperes erre tekintettel a Ktv. 31. § (9) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette a közszolgálati jogviszonyát, a felmentési idő kezdetét a vezetői megbízás visszavonásától számította. Az alperes a felperes főosztályvezetői beosztásába a vezetői megbízás visszavonásával egyidejűleg a főigazgatói iroda vezetőjét nevezte ki, és ugyanekkor ez utóbbi vezetői munkakör ellátásával egy másik köztisztviselőjét bízta meg.
A felperes keresetét a főigazgatóiiroda-vezetői munkakör felajánlása elmulasztására alapozta, és arra is hivatkozott, hogy a felajánlott beosztotti munkakör nem felelt meg az iskolai végzettségének és szakképzettségének, következésképpen az alperes nem tekinthette volna a jogviszonyát felmentéssel megszüntetettnek.
A felperes keresete jogszerűségének elbírálásakor a munkaügyi bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a munkáltató a vezető köztisztviselő vezetői megbízását bármikor külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonhatja [Ktv. 31. § (5) bekezdés], és helytállóan vizsgálta a Ktv. perbeli időben hatályos 31. § (8) bekezdésében szabályozott másik munkakör felajánlási kötelezettség teljesítését.
E jogszabály szerint a vezetői megbízás visszavonása esetén a köztisztviselőnek a visszavonást követően legalább harminc napon belül ugyanannál, vagy másik közigazgatási szervnél végzettségének és képzettségének megfelelő másik vezetői, vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. Ez a kötelezettség akkor áll fenn, ha a jogszabály szerinti felajánlható (üres) munkakör rendelkezésre áll.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok alap nélkül minősítették a felperes számára felajánlható betöltetlen munkakörnek a főigazgatóiiroda-vezetői munkakört, minthogy ez a munkakör az alperesnek a vezetői megbízás visszavonásával egyidejű döntése és intézkedése eredményeként a jogszabályban megjelölt időtartam alatt nem minősült üres munkakörnek. A vezetői munkakörökben egyidejűleg végrehajtott csere tekintetében ezért a Ktv. perbeli időben hatályos 31. § (8) bekezdése megsértésére a felperes alaptalanul hivatkozott, ezen okból a felmentést az első- és a másodfokú bíróság e jogszabályba ütközően minősítette jogellenesnek. Az egyidejű döntést és végrehajtást az alperes a személyi változásokra vonatkozó iratával bizonyította.
A vezetői megbízás visszavonását követően a másik vezetői munkakör felajánlását kérő felperesi levélre adott 2002. január 17-ei válaszában az alperes a másik vezetői munkakör hiányáról nyilatkozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében ezért iratellenesen hivatkozott arra, hogy az alperes eleve nem tartotta magára kötelezőnek másik vezetői munkakör, csupán a beosztott köztisztviselői munkakör felajánlását.
A Ktv. perbeli időben hatályos 31. § (8) és (9) bekezdése értelmében a vezetői megbízás visszavonása után felajánlott munkakör elutasítása miatti felmentésre akkor kerülhetett sor, ha a felajánlott munkakör a köztisztviselő végzettségének és képzettségének megfelelt.
Az eljárt bíróságok a felajánlható vezetői munkakör tekintetében elfoglalt téves álláspontjuknál fogva nem vizsgálták a felperes részére felajánlott beosztott (döntéshozói) munkakör megfelelőségét a végzettség, képzettség szempontjából. Ebben a tekintetben nem annak van jelentősége, hogy e munkakör a felperesnél alacsonyabb végzettséggel is ellátható-e, hanem annak, hogy a munkakörre vonatkozó képzettségi előírások lehetővé teszik-e a felperesével azonos iskolai végzettséggel, képzettséggel a munkakör betöltését és az ennek megfelelő besorolást.
A felperes a döntéshozói munkakör visszautasítását a perben - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy ez a munkakör létszámleépítéssel volt érintett. Erre a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott. A megismételt eljárásban azonban nem ennek, hanem az adott időszakban felajánlhatóságnak kell jelentőséget tulajdonítani. Amennyiben ugyanis az adott időben ilyen felajánlható munkakör rendelkezésre állt, az alperesnek a Ktv. 31. § (8) bekezdése szerinti felajánlási kötelezettsége fennállt. A felajánlható munkakör elutasításának ténye alapozza meg a Ktv. 31. § (9) bekezdése szerinti felmentést.
Nem alapos a felperes felülvizsgálati kérelme a rendeltetésellenesség körében. Az egyébként megvalósuló vezetői megbízás visszavonásának az érintett munkatársakkal történt előbbi közlése egymagában nem valósít meg személyiségi jogsértést, nem ellentétes a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokkal. Az érintett beosztottak valóságnak megfelelő informálása nem sérti az együttműködésre, a jóhiszemű és tisztességes eljárásra vonatkozó szabályokat. A további felülvizsgálati érvelés sem alkalmas a rendeltetésellenesség alátámasztására.
A szabadságmegváltás elutasítása kérdésében - a felmentés jogellenessége megalapozottságától függetlenül - az eljárt bíróságok helytállóan, a bírói gyakorlatnak megfelelően foglaltak állást. Az Mt. 136. § (1) bekezdése helyes értelmezése szerint ugyanis szabadság a jogviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedésig jár, a jogellenes megszüntetés miatt elmaradt munkabérrel, illetménnyel díjazott időre szabadságmegváltás nem igényelhető [Mt. 100. § (1) bekezdés, EBH 1999/48.].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős részítéletet - nem érintve az elsőfokú ítéletnek az utazási költségtérítésre, további elmaradt illetményre vonatkozó keresetet elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyező részét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.531/2004. sz.)
Lábjegyzet
* A Ktv. új 31. § (8) bekezdését megállapította a 2003. évi XLV. törvény 16. §. Hatályos 2003. július 1-jétől. Az ezt követően közölt vezetői megbízásról lemondásra, vezetői megbízás visszavonására kell alkalmazni.
