adozona.hu
BH+ 2005.12.574
BH+ 2005.12.574
A munkáltató a teljesítményértékelésben tett megállapításait alátámasztó bizonyítékait a perben előterjesztheti, ez nem minősül utólagos indokolásnak [Ktv. 34. § (7) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. január 1. napjától áthelyezéssel került az alperes b.-i kirendeltségéhez, ahol a fizetési kedvezmények osztályán dolgozott, jogász munkakörben. A felperes részére az alperes 2002. évre az egyéni teljesítménykövetelményt megállapította, amelyet a felperes tudomásul vett. A 2002. december 16-án elkészített teljesítményértékelés szerint Dr. N. M. osztályvezető a felperes 2002. évi egyéni teljesítményét átlag alattinak értékelte, amellyel H. L. igazg...
BH+ 2005.12.574 A munkáltató a teljesítményértékelésben tett megállapításait alátámasztó bizonyítékait a perben előterjesztheti, ez nem minősül utólagos indokolásnak [Ktv. 34. § (7) bekezdés, Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. január 1. napjától áthelyezéssel került az alperes b.-i kirendeltségéhez, ahol a fizetési kedvezmények osztályán dolgozott, jogász munkakörben. A felperes részére az alperes 2002. évre az egyéni teljesítménykövetelményt megállapította, amelyet a felperes tudomásul vett. A 2002. december 16-án elkészített teljesítményértékelés szerint Dr. N. M. osztályvezető a felperes 2002. évi egyéni teljesítményét átlag alattinak értékelte, amellyel H. L. igazgató-helyettes is egyetértett. A 2003. február 26-án kelt intézkedésével az alperes a felperes illetményét 2003. március 1-jétől 20%-kal csökkentett mértékben állapította meg.A felperes a módosított keresetében a teljesítményértékelés megsemmisítését, és az illetménye módosításának hatálytalanítását kérte. Vitatta a teljesítményértékelés mind három pontjában foglaltakat, és az Mt. 4. §-ába ütköző rendeltetésellenes gyakorlást panaszolt, az illetményeltérítésre vonatkozóan pedig annak a teljesítményértékeléssel kapcsolatban indult munkaügyi per jogerős befejezése előtti, jogellenes végrehajtására hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes 2002. december 16-án kelt egyéni teljesítményértékelését megsemmisítette, a 2003. február 26-án kelt kinevezési okirat módosítást hatálytalanította és megállapította, hogy a felperes illetménye 2003. március 1-jétől 2003. június 30-ig 189 189 forint, 2003. július 1-jétől 2003. november 16-áig 218 790 forint, 2003. november 17-étől folyamatosan 223 080 forint, és az alperest elmaradt illetmény-különbözet címén 230 582 forint, valamint ennek kamata megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság Dr. N. M. osztályvezető és H. L. igazgató-helyettes tanúvallomásával szemben Dr. Sz. T. osztályvezető-helyettesnek, a felperes közvetlen felettesének a tanúvallomását fogadta el, miszerint a felperes jó felkészültségű szakjogász, aki a kiosztott feladatokat minden esetben elvégezte. Az alperes által becsatolt, a felperes munkáját bemutató kimutatást a bizonyítékok körében nem értékelte azzal az indokolással, hogy azt az alperes utólag készítette el. Osztotta azt a felperesi érvelést, hogy az alperes a teljesítményértékelés elleni munkaügyi jogvita jogerős elbírálásáig az illetményt nem csökkenthette volna. Megállapította, hogy az alperes intézkedései jogellenesek, az Mt. 4. §-ába ütköznek.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Kiemelte, hogy az értékelésre jogosult Dr. N. M. osztályvezető tanúvallomásából az tűnt ki, hogy a felperes teljesítményértékelését nem konkrét tények alapján készítették el. Hangsúlyozta, hogy ezt nem pótolja a perben elkészített kimutatás, amely a felperes által intézett ügyek hibáit volt hivatott felsorolni, az az értékelés alapjául már nem szolgálhat, mivel a köztisztviselőnek nem volt lehetősége arra, hogy az abban szereplő kifogásokra nyilatkozzon.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben mindkét ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a teljesítményértékelést jogszerűen folytatta le, és a Ktv. 34. § (7) bekezdése szerint azzal kapcsolatban, bele értve az elért pontszámot és a minősítést, a köztisztviselő nem fordulhat a bírósághoz, csupán a teljesítményértékelés hibás, vagy valótlan ténymegállapításait, vagy a személyiségi jogát sértő rendelkezéseit támadhatja. Sérelmezte, hogy a felperes munkavégzésével kapcsolatban mindkét bíróság Dr. Sz. T. osztályvezető-helyettes tanúvallomását fogadta el, holott a teljesítményértékelésére kizárólag Dr. N. M. osztályvezető volt jogosult, és ő, valamint H. L. igazgató-helyettes egybehangzóan vallották, hogy a felperes csak 60-70%-ban végezte el a munkáját és nem voltak vele megelégedve. Eljárási jogszabálysértésként nyomatékosan kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok köréből a teljesítményértékelést alátámasztó kimutatást kirekesztették, holott a konkrét ügyiratok bemutatását is felajánlotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres iratokból megállapítható, hogy az alperes a 2002. évi értékelési időszakra vonatkozóan az egyéni teljesítménnyel kapcsolatos követelményeket megállapította és azt a felperes által sem vitatottan 2002. március 29-én átadta. A teljesítményértékelés az egyéni teljesítménnyel kapcsolatos követelményekben felsorolt pontok sorrendjében tartalmazza a pontozásos értékelés alapjául szolgáló ténymegállapításokat (gyenge jogi-szakmai minőségű munkát nyújt, az osztályon folyó munka törvényességi kontrolljában, az I. fokú határozatok felterjesztésében nem alkalmazható, az előírt teljesítménnyel kapcsolatos elvárások csekély hányadát teljesítette, közvetlen vezetőjével nem törekszik szoros együttműködésre, az anyagi- és eljárásjogi ismereteit a gyakorlati munkában nem képes alkalmazni).
A Ktv. 34. §-ának (4) bekezdése szerint a teljesítménykövetelmények megállapítását, az írásbeli értékelés átadását szóbeli megbeszéléshez kell kötni.
A Ktv. 34. §-ának (7) bekezdése alapján a köztisztviselő a teljesítményértékelés tartalma hibás, vagy valótlan ténymegállapításának megsemmisítése iránt közszolgálati jogvitát kezdeményezhet.
A felperes jogosult lett volna az észrevételeit az átadás előtt az értékelésre jogosult osztályvezető tudomására hozni, ez azonban nem történt meg, az egyéni teljesítményértékelő lapra azt jegyezte fel, hogy az észrevételeit a keresetben kívánja előadni.
A keresetlevelében a teljesítményértékelés első pontjával kapcsolatban meg nem értésének adott hangot arra vonatkozóan, hogy az értékelő az álláspontját mire alapozta. A második pontban foglaltakkal összefüggésben arra hivatkozott, hogy a közvetlen felettesével napi munkakapcsolatban volt, az osztályvezetője pedig csak heti egy alkalommal tartózkodott a munkavégzés helyén. Végül a harmadik pontban foglaltakat a saját számára értelmezhetetlennek tartotta.
A munkaügyi bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes a perben a megállapításait alátámasztó bizonyítékait már nem terjeszthette elő [Pp. 164. § (1) bekezdés], ez nem minősül utólagos indokolásnak. Az alperes a felperes álláspontját csak a perben ismerte meg, ezért nincs jelentősége annak, hogy a bizonyítékul szolgáló kimutatást utólag készítette el. Az a körülmény, hogy Dr. N. M. a tanúvallomásában konkrét esetet nem tudott megemlíteni, nem indokolta okszerűen a további bizonyítási indítvány mellőzését (Pp. 221. §), amellyel az alperes az ügyiratok alapján a megállapításokat bizonyítani kívánta.
A munkaügyi bíróság téves álláspontja miatt mellőzte a további bizonyítási eljárás lefolytatását és a másodfokú bíróság is tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az alperes a perben a teljesítményértékelésben foglalt ténymegállapítások valóságát már nem bizonyíthatja.
Rendeltetésellenes joggyakorlás a jogszabálynak egyébként megfelelő (valós tényeken alapuló) teljesítményértékelés esetén állapítható meg. A munkaügyi bíróság ítéletében a teljesítményértékeléssel kapcsolatban a jogi következtetését nem indokolta.
Az eljárt bíróságok a fenti téves álláspontjuk miatt a tényállást nem tárták fel az érdemi elbíráláshoz szükséges mértékben, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan, és ezokból jogszabálysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a bíróság a fentiek szerint kiegészített bizonyítási eljárás után lesz abban a helyzetben, hogy a teljesítményértékelés ténymegállapításainak hibás, vagy valótlan volta felől állást foglalva érdemben döntsön azok megsemmisítése felől, illetve a törvényi feltételek hiánya esetén az emiatt jogellenes teljesítményértékelés megsemmisítéséről. (Legf.Bír. Mfv.I.10.032/2005. sz.)