adozona.hu
BH+ 2005.12.572
BH+ 2005.12.572
Az ítélet anyagi jogereje az ügy érdemében az érvényesített jogról hozott döntésre vonatkozik. A keresetet időelőttiség okából elutasító jogerős ítéleti rendelkezés csak az időelőttiség fennállásáig zárja ki az új kereset indítását [Pp. 229. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében 2003. május 1. és június 30. közötti időre elmaradt illetménye és étkezési hozzájárulás címén 347 200 forint, 2002. évre járó 13. havi illetmény címén 84 800 forint, valamint a 2002. évre járó illetménye késedelmes kifizetésével összefüggő adófizetési kötelezettsége miatt kártérítésként 493 542 forint és mindezek kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva, annak megfelelően marasztalta az alpere...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva, annak megfelelően marasztalta az alperest.
A megállapított tényállás szerint a felperes fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében a munkaügyi bíróság a korábbi ítéletével az alperest 2003. május 1-jéig kötelezte az elmaradt illetmény megfizetésére, az adókedvezmény elvesztésével kapcsolatos kártérítési igény tekintetében pedig végzésével a pert megszüntette [Pp. 130. § (1) bekezdés f) pont]. Az ítélet fellebbezés hiányában 2003. június 30-án emelkedett jogerőre, így felperes közalkalmazotti jogviszonya ezen a napon szűnt meg. Az ítélet meghozatala és jogerőre emelkedése közötti időtartamra az alperes felperes részére nem fizette meg illetményét.
A bíróság a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontjára tekintettel mind az elmaradt illetmény, mind a 13. havi illetmény időarányos része iránti igényt alaposnak találta.
A kártérítést illetően az igazságügyi könyvszakértő által kimunkált adatok alapján a bíróság megállapította, hogy felperest 528 432 forint adófizetési többlet terhelte amiatt, hogy 2002. évi járandóságait 2003-ban kapta meg. Ezért a felperes keresetében meghatározott összeg erejéig kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére.
Az alperes fellebbezésében ítélt dologra hivatkozással a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a 13. havi illetmény címen történt marasztalása kivételével a jogerős ítélet megváltoztatását kérte. A Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjába, illetve 157. § a) pontjába ütköző jogszabálysértésre hivatkozott, továbbá érdemben is vitatta, hogy kártérítési kötelezettsége fennáll a Kjt. 48. § (4) bekezdése szerinti eljárására tekintettel.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a fegyelmi határozat hatálytalanítása iránt indított perben keresetében 2002. április 19-étől az ítélet jogerőre emelkedéséig kérte elmaradt munkabére és étkezési hozzájárulása megfizetésére kötelezni az alperest, követelését összegszerűen is megjelölte, a lejárt részt és az azt követő havi összeget meghatározva. Az e tárgyban hozott ítélet indokolása rögzíti, hogy 2002. december 31-ig és az azt követő hónapra, az ítélethozatalig (pontosan 2003. május 1-jéig) kötelezte a bíróság az alperest az illetmény és étkezési hozzájárulás megfizetésére, az ítélet jogerőre emelkedéséig járó fenti követelések megfizetéséről nem rendelkezett, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet felperesnek az ítélet meghozatalától annak jogerőre emelkedéséig járó elmaradt illetmény és étkezési hozzájárulás, valamint ennek kamatai iránti keresete elutasítását nem indokolta. Az adókedvezménnyel kapcsolatos kártérítési igény tekintetében a bíróság a pert - figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára - a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette.
A jelen perben eljárt bíróságok abból indultak ki, hogy a hivatkozott ítélet meghozatalakor a jogerőre emelkedésig a felperest megillető illetmény még nem volt meghatározható. Így lényegében az erre vonatkozó kereset elutasításának az időelőttiség indokát adták. (Jóllehet a felek által nem vitatott havi összeg alapján a napi illetmény is megállapítható, és az ítélet jogerőre emelkedéséig naponta járó összeg megfizetésére az alperes kötelezhető lett volna, ennek a fellebbezés hiányában bekövetkezett jogerőre tekintettel nincs jelentősége.)
Az ítélet anyagi jogereje az ügy érdemében az érvényesített jogról hozott döntésre vonatkozik [Pp. 229. § (1) bekezdés]. Az az ítéleti rendelkezés, amely a keresetet csak időelőttiség okából utasítja el, csak annyiban válik jogerőssé, amennyiben az adott jog felett határoz, tehát csak az időelőttiség fennállásáig.
Az előbbiek figyelembevételével az ítélethozataltól a jogerőre emelkedésig járó elmaradt illetmény megfizetését a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta helyben.
A kártérítési igény tekintetében a felülvizsgálati kérelem ítélt dologra ugyancsak alaptalanul hivatkozott, mivel a felperes által előterjesztett kártérítési igény elbírálására az előző perben nem került sor, a bíróság e tárgyban a pert megszüntette, e végzéshez anyagi jogerő nem fűződik (Pp. 229. §). Az elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozat súlyos eljárási szabálysértés miatt történt hatályon kívül helyezése folytán a felperes a továbbfoglalkoztatása helyett kérhette a Kjt. 34. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását, ennek keretében a (6) bekezdés alapján a jogellenesnek bizonyult fegyelmi elbocsátással kapcsolatban felmerült kára megtérítését. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemben az alperes a kártérítési felelősségét tévesen vitatta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott- elmaradt illetmény, kártérítés és ezek kamatai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó - rendelkezéseit hatályában fenntartotta, egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.I.10.173/2005. sz.)