adozona.hu
BH+ 2005.12.569
BH+ 2005.12.569
A kollektív szerződést kötő felek a törvénytől kedvezőbb mértékű végkielégítés feltételeit maguk határozhatják meg. E feltételek fennállása esetén a magasabb összegű végkielégítés a munkavállalót megilleti [Mt. 13. § (3) bekezdés, 95. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a kollektív szerződés szerint járó végkielégítés és a részére a törvény alapján fizetett végkielégítés különbözetének, valamint ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 2 377 680 forint és ennek késedelmi kamata, perköltség és eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint az alperes a felperes munkaviszonyát létszámleépítésre hivatkozással a 2003. április 23-án kelt, majd...
BH+ 2005.12.569 A kollektív szerződést kötő felek a törvénytől kedvezőbb mértékű végkielégítés feltételeit maguk határozhatják meg. E feltételek fennállása esetén a magasabb összegű végkielégítés a munkavállalót megilleti [Mt. 13. § (3) bekezdés, 95. §].
A felperes keresetében a kollektív szerződés szerint járó végkielégítés és a részére a törvény alapján fizetett végkielégítés különbözetének, valamint ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 2 377 680 forint és ennek késedelmi kamata, perköltség és eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint az alperes a felperes munkaviszonyát létszámleépítésre hivatkozással a 2003. április 23-án kelt, majd a 2003. június 3-án kelt rendes felmondással felmondta. A felperes a felmondási idő alatt (2003. június 18-án) betöltötte az 57. életévét és rendelkezett a korengedményes nyugdíjazáshoz szükséges 38 év szolgálati idővel.
Az előbbiek alapján a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy a felperest megilleti a kollektív szerződés 3.7.1. pontja szerint a 3.7.2. pontban meghatározott magasabb - 16 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű - végkielégítés, mert a kollektív szerződésben előírt feltétel megvalósult: az alperes a törvényi feltételek fennállása ellenére sem alkalmazta a korengedményes nyugdíjazást.
Az alperes fellebbezésében a kollektív szerződés rendelkezésének téves értelmezésére hivatkozva kérte az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte a kollektív szerződés átszervezéssel kapcsolatos szabályrendszerét, annak csak egyes elemeit vizsgálta. A megyei bíróság a kollektív szerződés rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy az három fokozatú gondoskodási rendszert hoz létre, amelyben egyik a másikra épül, a sorrend nem hagyható figyelmen kívül. Ezért az emelt összegű végkielégítés csak akkor jöhet szóba, ha a továbbfoglalkoztatásnak objektív akadálya volt, a korengedményes nyugdíj engedélyezése a munkáltató szempontjából nem volt tiltott és a munkavállaló nyugdíjképes, és a munkáltató ennek ellenére nem vállalta a nyugdíj anyagi terhét. Mivel a felperes az alapítványi támogatást nem fogadta el, kizárta magát abból, hogy a magasabb összegű végkielégítésben részesülhessen.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a kollektív szerződés téves értelmezése miatt megalapozatlanságra hivatkozva. Álláspontja szerint a kollektív szerződés 3.7.1. pontjában szereplő felsorolás vagylagos, a sorrendnek nincs jelentősége; míg az első két feltétel minden munkavállalóra vonatkozik, a harmadik csak a korengedményes nyugdíjra jogosultakat érinti. Hangsúlyozta, hogy az alperes az alapítványi támogatáson kívül más lehetőséget nem ajánlott fel részére, az pedig csak átmeneti, 1 évre szóló lehetőséget jelentett volna. Részletesen kifejtette, hogy a korengedményes nyugdíjazás gazdaságosabb megoldás lett volna, mint a felmondás.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata alapján [Pp. 273. § (1) bekezdés] a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a kollektív szerződés 3.7.1. pontjában megállapított feltételek valóban vagylagosak, de összefüggenek. Mivel felajánlotta az alapítványon keresztüli továbbfoglalkoztatást, és ezt felperes elutasította, részére nem jár a magasabb összegű végkielégítés.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A kollektív szerződést kötő felek a törvénytől kedvezőbb mértékű végkielégítés feltételeit maguk határozhatják meg [Mt. 13. § (3) bekezdés]. E feltételek fennállása esetén a magasabb összegű végkielégítés a munkavállalót megilleti.
A peres iratokhoz csatolt - az alperesre is kiterjedő hatályú - kollektív szerződés 3.7.1. pontja szerint a 3.7.2. pontban meghatározott mértékű végkielégítés a munkavállalót abban az esetben illeti meg, "ha a rendes felmondásra munkakör, munkahely megszűnése, szervezett létszámleépítés miatt kerül sor, és
- a munkáltató nem tud a D. társaságcsoporton belül és a foglalkoztatási társaságban olyan ténylegesen betölthető munkahelyet felajánlani, amely a munkavállaló egészségi állapotának és az adott munkáltatónál alkalmazható képzettségének, végzettségének megfelel, vagy a tőle elvárható átképzéssel szerzett szakképzettségének megfelelő munkakörben a munkáltató nem alkalmazza,
- ha a munkáltató által - előzőek szerint - felajánlott munkakörben a munkavállaló keresete nem éri el az - azonos munkaidőre és munkarendre számított - előző átlagkeresetének minimum 80 százalékát,
- a korengedményes nyugdíjazás törvényi feltételeinek megfelel, és a munkáltató nem alkalmazza a korengedményes nyugdíjazást".
Az előbbi szabály a végkielégítés három feltételét önállóan, nem egymástól függően határozza meg, nem utal arra, hogy az utolsó feltétel csak akkor jöhet szóba, ha az előző feltételek (vagy azok egyike) is fennállnak.
Ezen túlmenően az első feltétel ténylegesen betölthető munkahely felajánlásáról szól. Az alapítvány támogatására lehetséges pályázat felajánlása nem tekinthető ténylegesen betölthető munkahely felajánlásának - az alperes perbeli nyilatkozatára is figyelemmel. Eszerint ugyanis az alapítványi támogatás ideje alatt a munkavállaló rendelkezési állományban van, ezalatt keresnek megfelelő munkakört a munkavállalónak, ha találnak, akkor azt felajánlják; mivel felperes az alapítványi támogatást nem fogadta el, megfelelő betöltetlen munkakört nem ajánlottak fel részére.
A harmadik feltétel pedig a korengedményes nyugdíjazás "törvényi feltételeinek" fennállását követeli meg, ennélfogva az annak gazdaságosságával kapcsolatos számításoknak a jogosultság elbírálásánál jelentőséget tulajdonítani nem lehet.
A másodfokú bíróság előbbiektől eltérő értelmezését a kollektív szerződés, illetve a per adatai sem támasztják alá, ezért a vitatott rendelkezés téves értelmezésére alapított döntés a kollektív szerződéssel ellentétes volta miatt jogszabálysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.194/2005. sz.)