adozona.hu
BH 2005.11.406
BH 2005.11.406
Ha a munkavállaló munkaszerződésében kikötött juttatásra az egyévi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre irányuló igényét jogerős ítélet elutasította, ez az igény kárigényként nem érvényesíthető, és az ítélt dolog e jellegét hivatalból kell figyelembe venni [Pp. 229. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett keresetében 8 400 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes korábban 8 400 000 forint végkielégítés megfizetése iránt fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetét a másodfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította azzal az indokolással, miszerint a vezérigazgató munkakört betöltő felperes tekinte...
BH 2005.11.406 Ha a munkavállaló munkaszerződésében kikötött juttatásra az egyévi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre irányuló igényét jogerős ítélet elutasította, ez az igény kárigényként nem érvényesíthető, és az ítélt dolog e jellegét hivatalból kell figyelembe venni [Pp. 229. § (1) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett keresetében 8 400 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes korábban 8 400 000 forint végkielégítés megfizetése iránt fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetét a másodfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította azzal az indokolással, miszerint a vezérigazgató munkakört betöltő felperes tekintetében a közgyűlés kizárólagosan gyakorolta a munkáltatói jogkört, a perbeli 12 havi végkielégítés megfizetésére vonatkozó munkaszerződést az igazgatóság elnöke írta alá, ezért a munkaszerződésnek ez a kikötése érvénytelen. A másodfokú bíróság megállapítása szerint nem merült fel adat a perben arra, hogy a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. A felperes a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadta meg.
A felperes a perbeli keresetében az elutasított végkielégítéssel azonos összegű kártérítési igényét az Mt. 174. § (1) bekezdése, a Ptk. 350. § (5) bekezdése, és az Mt. 10. § (2)-(3) bekezdése megjelölésével arra alapozta, hogy a kára az igazgatóság elnökének mulasztása miatt következett be, mivel nem kérte meg a munkaszerződéshez a közgyűlés döntését. Arra is hivatkozott, hogy a végkielégítésre vonatkozó kikötés nélkül a munkaszerződést nem kötötte volna meg, a közgyűlés és az igazgatóság valamennyi tagja ismerte a munkaszerződést, továbbá a közgyűlés tagjai nem tartották szükségesnek a jóváhagyást.
A munkaügyi bíróság a tényállás alapján úgy ítélte meg, hogy a felperesnek olyan kára, amely az általa végzett feladatok során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, vagy az alperes működéséből eredt, nem keletkezett, ezért a követelés alaptalan. A meghallgatott tanúk nyilatkozatára hivatkozással kifejtette még, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint az érvénytelen rész nélkül nem kötött volna munkaszerződést az alperessel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a kártérítési igény elutasítása tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítélet indokaival. A fellebbezés alapján a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére (BH 1999/475.) hivatkozással kifejtette, hogy a perbeli követelés, mivel az Mt. konkrétan szabályozza annak jogcímét, nem tartozhat a munkáltatói kárfelelősség körébe. Továbbá a felperes nem bizonyította a "kára" és a munkáltatói magatartás közötti okozati összefüggést, mivel csupán állította a munkáltatói mulasztást a munkaszerződés perbeli kikötése érvénytelenségét illetően.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az alperest 8 400 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelező határozat hozatalát kérte.
A felperes szerint az eljárt bíróságok a Pp. 206. §-ának megsértésével állapították meg a tényállást. A perben ugyanis mindvégig állította és bizonyította, hogy a végkielégítésre vonatkozó kikötés nélkül a munkaszerződést nem kötötte volna meg, továbbá a kikötött végkielégítésről az "alperes kompetens személyei tudomással bírtak, és azt nem kifogásolták". A felperes az Mt. 10. § (1)-(3) bekezdései megsértésére is hivatkozott, álláspontja szerint az alperes bizonyított hibájából állt elő az érvénytelenség - ami szerinte az egész munkaszerződésre kiterjedt -, ezért az emiatt keletkezett kárért a munkáltató a kártérítési felelősség szabályai szerint felelős. A felperes az alperesnek az Mt. 3. § (1) bekezdésébe és 4. § (2) bekezdésébe ütköző visszaélésszerű magatartására is hivatkozott amiatt, mert csupán utóbb, már a munkaviszony megszüntetésekor hivatkozott érvénytelenségre. A másodfokú bíróságnak az okozati összefüggés hiányára vonatkozó álláspontját is kifogásolta. Érvelése szerint a jövedelem elmaradása a munkaviszonnyal összefüggésben állt, amelyért az alperes vétkességére tekintet nélkül felel az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján amiatt is, mivel a (2) bekezdés szerinti mentesülési okot a perben nem bizonyított. Érvelését a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseivel támasztotta alá.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Utalt a korábbi jogerős ítélet megállapításaira, amelyek ebben a perben már nem vitathatók. Álláspontja szerint a munkaszerződés tekintetében a vezető tisztségviselő felperes nem volt gondos, a közgyűlés összehívása is az ő feladata lett volna, ezért az Mt. 174. § (3) bekezdése alapján kártérítésre emiatt sem jogosult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A végkielégítés iránti igényt a korábbi jogerős ítélet amiatt utasította el, mivel az erre vonatkozó megállapodás a felperes és az igazgatóság elnöke között született, holott - a másodfokú bíróság megállapítása szerint - ebben a körben a közgyűlés rendelkezett kizárólagos hatáskörrel. A jogerős ítélet szerint nem merült fel a perben adat arra, hogy a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. A felperes e jogerős ítélet ellen elkésetten élt felülvizsgálati kérelemmel (Mfv. I. 10.920/2001/2. számú végzés).
A jogerős ítélettel elbírált anyagi igény és az annak alapjául szolgáló, abban megállapított tények és jogi okfejtések az ítélt dolog tárgyát képezik, ezért - amint arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelme helytállóan hivatkozott - utóbb vitássá nem tehetők, attól egy későbbi perben a bíróság nem térhet el, újra ezeket nem vizsgálhatja (Pp. 229. §, BH 2002/235.).
Általános jogelv, hogy a beadványokat, így a keresetet is, tartalmuk szerint, és nem pedig az abban megjelölt jogszabályok alapulvételével kell vizsgálni és értékelni [Pp. 3. § (2) bekezdés].
A jelen perben a felperes a keresetében arra hivatkozott - és ezt a felülvizsgálati kérelmében is előadta -, miszerint a munkaszerződéséről és az abban kikötött 12 havi végkielégítésről az igazgatóság és a közgyűlés tagjai is tudomással bírtak, azt nem kifogásolták, hiszen a menedzser-szerződéseknél szokásos és elfogadott kikötésről volt szó. Erre vonatkozóan hallgatta meg a munkaügyi bíróság a felperes által kért tanúkat (az igazgatóság volt elnökét és a 98%-ban többségi tulajdonos képviselőit).
A felperes a keresetében a felette gyakorolt munkáltatói jogkört illetően a közgyűlés kizárólagos hatáskörét is vitatta.
Mindezekből megállapíthatóan a felperes keresete azonos felek tekintetében ugyanabból a ténybeli alapból eredt, és azonos az elbírált jog is, mivel a munkaszerződésben kikötött juttatásra (mint az érvénytelenség miatt "elmaradt juttatásra") irányult. Mindezt nem érinti, hogy a felperes a jelen perben a juttatás iránti igény korábbi elutasítása miatt ugyanazt az igényt kárként kívánta érvényesíteni, és más jogalapra hivatkozott. A korábbi jogerős ítélet anyagi jogereje kiterjedt ugyanis az ítéleti döntés mellett az annak alapjául szolgáló releváns tényekre és jogi okfejtésre [Pp. 229. § (1) bekezdés]. Az igény ítélt dolog jellegét hivatalból kell figyelembe venni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a kártérítés elutasítása tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezését - a munkaügyi bíróság ugyanezen rendelkezésére kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára, a pert megszüntette.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.500/2004. sz.)