adozona.hu
BH 2005.11.405
BH 2005.11.405
A folyamatosan, a rendkívüli felmondáskor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem következhet be [Mt. 96. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére, közöttük a Bírósági Határozatokban is közzétett döntésekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság 247. elvi határozatára hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet az Mt. 96. § (1) és (4) bekezdésébe ütközött. Részletesen kifejtett érvelésének lényege szerint a felperesek elkéstek a rendkívüli felmondási joguk gya...
BH 2005.11.405 A folyamatosan, a rendkívüli felmondáskor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem következhet be [Mt. 96. § (4) bekezdés].
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére, közöttük a Bírósági Határozatokban is közzétett döntésekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság 247. elvi határozatára hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet az Mt. 96. § (1) és (4) bekezdésébe ütközött. Részletesen kifejtett érvelésének lényege szerint a felperesek elkéstek a rendkívüli felmondási joguk gyakorlásával, mivel a bér nemfizetés a fizetésnapon jut a munkavállaló tudomására, így a joggyakorlási határidőt innen kell számítani. Vitatta az eljárt bíróságok által megjelölt eseti döntések alkalmazhatóságát, különösen a folyamatos kötelezettségszegést illetően. Érvelése szerint ennek alkalmazása azt jelentené, hogy a rendkívüli felmondás a munkabér megfizetése után is jogszerű lenne. Ellentmondásosnak ítélte a bérfizetés elmulasztásával indokolt rendkívüli felmondások tekintetében a bírói gyakorlatot, mind a joggyakorlás határideje, mind a jogszabályban megkívánt vétkességet illetően. Álláspontja alátámasztására előadta, hogy az alperes a 2003. május 9-ei taggyűlésen, ahol a felperesek többsége, mint tulajdonos jelen volt, döntöttek arról, hogy a felszámolás elkerülése érdekében követelt bérösszegeket a kitűzött határidőben kifizetik, erre május 22-én sor is került. A felperesek ennek ellenére 2003. május 9-én benyújtották a korábbi hónapokban elmaradt bérfizetéssel indokolt rendkívüli felmondásukat, ami ilyen körülmények között az Mt. 3. és 4. §-ába ütközik, rendeltetésellenes. Az alperes sérelmezte a vétkessége értékelésének hiányát is.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata során nem talált alapot a felülvizsgálati eljárás elrendelésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy a felperesek a rendkívüli felmondásukat a 2002. december havi, és a 2003. január-március havi bérfizetési napokon elmulasztott bérfizetéssel és azzal indokolták, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő alperes újabb ígéretét, újabb határidejét a kifizetésekre nem tudják már elfogadni.
Az első- és a másodfokú bíróság a bérfizetés elmulasztása tekintetében a jogszabály helyes értelmezésén alapuló hosszabb ideje egységes bírói gyakorlat alapján helytállóan állapította meg, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt munkabérfizetése kötelezettségét az alperes folytatólagosan követte el, mivel 2003. május 9-én is csupán ígéretet tett a 2003. áprilisi munkabérek kifizetése, és az előző bértartozások kifizetésére vonatkozó konkrét garanciák helyett. A munkaügyi bíróság az erre vonatkozó alperesi előadást törvénysértés nélkül [Pp. 206. § (1) bekezdés] találta életszerűtlennek.
Mindezek alapján az első- és a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesek 2003. május 9-én, amikor az alperes a hónapok óta elmaradt bérfizetés helyett ismét csak az utólagos kifizetésre tett ígéretet, megalapozottan, a joggyakorlásra előírt határidő elmulasztása nélkül hivatkozhattak az alperes folyamatos kötelezettségszegésére a rendkívüli felmondásukban. Az ezzel ellentétes, különösen a bírói gyakorlat ellentmondásaira hivatkozó felülvizsgálati érvelés téves, a folyamatosan, a rendkívüli felmondáskor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem következett be. Az alperes ezért az Mt. 96. § (4) bekezdése elmulasztására, valamint az Mt. 3. és 4. §-a megsértésére alaptalanul hivatkozott, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélet nem ellentétes a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntésekkel, mivel azok eltérő tényálláson alapultak (munkavállalói igazolatlan mulasztás; a kötelezettség teljesítésére való felhívás; néhány napos bérfizetési késedelem).
A munkaügyi bíróság az alperes bizonyított kötelezettségszegését a rendkívüli felmondásokat megalapozónak tartotta, azaz - bár erre ítéletében nem tért ki - az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján értékelte a jogszabályban előírt súlyúnak, beleértve az alperes vétkességét is, aki a fizetésképtelensége és mulasztásai után foglalkoztatta a felpereseket, illetve a munkaviszonyukat munkabérfizetés nélkül fenntartotta. Az a körülmény, hogy erre ítélete indokolásában részletesen nem tért ki, az érdemi megalapozottság mellett nem minősül olyan súlyú, az ügy érdemi eldöntésére kiható eljárási jogszabálysértésnek, amely indokolttá tenné a felülvizsgálati eljárás elrendelését [Pp. 270. § (1) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat elrendelésének jogszabályi feltétele; az ügy érdemét érintő jogszabálysértés nem áll fenn - a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.428/2004. sz.)