adozona.hu
BH+ 2005.11.534
BH+ 2005.11.534
A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező és az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. tv. 2. §, 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. tv. 87. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2001. október 2. napján kelt fizetési meghagyásával a 2000. október 5. napján történt üzemi baleset következtében elhunyt H. Gyula jogán megállapított baleseti özvegyi nyugellátás és árvaellátás megtérítésére kötelezte az elhalt munkáltatóját, a felperest.
A fizetési meghagyás ellen a felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, amelyben vitatta, hogy a baleset a felperesnek felróható okból következett be, kérte a fizetés alóli mentesítését, és a fővállalkozó ...
BH+ 2005.11.534 A munkavédelmi szabályzatban és a munkavédelmi törvényben foglalt előírások többszörös és súlyos megsértése esetén a munkáltató a generálkivitelező és az elhunyt dolgozó közrehatása esetén sem mentesül megtérítési kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. tv. 2. §, 4. §, 40. §, 1997. évi LXXXI. tv. 87. §]
Az alperes a 2001. október 2. napján kelt fizetési meghagyásával a 2000. október 5. napján történt üzemi baleset következtében elhunyt H. Gyula jogán megállapított baleseti özvegyi nyugellátás és árvaellátás megtérítésére kötelezte az elhalt munkáltatóját, a felperest.A fizetési meghagyás ellen a felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, amelyben vitatta, hogy a baleset a felperesnek felróható okból következett be, kérte a fizetés alóli mentesítését, és a fővállalkozó felelősségére hivatkozással kívánta kimenteni saját felelősségét.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozottnak értékelte, annak helyt adott, az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte, és mentesítette a felperest az abban foglalt fizetési kötelezettség alól.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a felperesi cég a generálkivitelező megrendelése alapján végzett munkát a háromszintes, ötlakásos társasház kivitelezésénél.
2000. október 5-én az építkezésnél a társasház második emeleti tetőteraszára építési anyagok és fedkövek anyagszállítását kellett megoldani. Az építésvezető az ott dolgozó beosztottaknak előírta, hogy az anyagokat kézi erővel szállítsák fel a munkavégzés helyszínére.
H. Gyula munkavállaló a munkáltató utasításának nem tett eleget, hanem - azt megszegve - a helyszínen talált pipafás-csigás emelőkötéllel próbálta a cementes zsákot felhúzni az emeletre.
Amikor a zsák kb. az első emelet magasságába ért, a csigát tartó deszkaállvány hirtelen előrebukott és nekiütődött H. Gyula hátának, aki egyensúlyát vesztve az állvánnyal együtt a mélybe zuhant.
Az eséstől jobb kartörést és fejsérülést szenvedett, majd kórházba szállították, ahol az ezt követő 13. napon meghalt.
A lefolytatott bizonyítási eljárás során a munkaügyi bíróság megállapította, hogy H. Gyula sérült saját maga, a munkáltató utasítását megszegve, annak ellenszegülve, az anyagmozgatást a helyszínen talált csigával kívánta megoldani, amelyre vonatkozó tiltásnak még ismételt hangoztatás esetén sem volt hajlandó eleget tenni, így a baleset a csiga meg nem felelő állapota miatt következett be.
A munkaügyi bíróság az ügybe igazságügyi munkavédelmi szakértőt vont be, aki szakértői véleményében egyértelműen megállapította, hogy a fővállalkozó kötelezettsége lett volna a megfelelő biztonságú építési anyagemelő kiépítése, valamint a magasban végzett munkáknál a leesés elleni védőkorlát kialakítása.
A fentiekre tekintettel a munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a baleset bekövetkezéséért a teljes felelősség nem a jelen per felperesét, hanem a fővállalkozót terheli.
A felperes az ügy során szabályszerűen járt el, tekintettel arra, hogy az anyagszállításra a munkáltató a munkavállalóknak kézi szállítási utasítást adott. A sérült ezt az utasítást megszegve, annak ellenállva látta el tevékenységét, és a munkáltató ismételt figyelmeztetése ellenére sem volt hajlandó változtatni jogellenes magatartásán.
Erre tekintettel a munkaügyi bíróság az ügyben a felperes felelősségét nem találta megalapozottnak, ezért az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte, és mentesítette a felperest az abban foglalt fizetési kötelezettség alól.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlan, az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő; sérti a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 87. §-ában, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) és (3) bekezdésében, 4. §-ában és 40. §-ában, valamint a 2/1972. (I. 25.) KPM rendelet IV. fejezet 4.25.2 pontjában foglaltakat.
Kifogásolta az alperes, hogy tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást, és a helytelen tényállásból téves jogi következtetésre jutott.
A Tny. 87. §-a (az 1975. évi II. törvénnyel azonos módon) speciális szabályként a munkáltató objektív felelősségét fogalmazza meg. Ebből következően - amennyiben a balesettel összefüggésben munkáltatói mulasztás megállapítható - a felelőssége teljes egészében fennáll; nem lehet helye kármegosztásnak. Azonos módon értelmezi a jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalása is, amelyre a munkaügyi bíróság szintén nem volt tekintettel.
A perbeli esetben a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztása is közrehatott a baleset bekövetkezésében, de a munkáltatói mulasztás is többszörösen fennáll.
Az alperes álláspontja szerint nincs jelentősége a munkáltató és társadalombiztosítási szerv közötti jogviszonyban annak a kérdésnek, hogy a sérült munkáltatóján kívül más is felelős a baleset bekövetkezéséért. Ez a kérdés egy esetleges másik kártérítési per tárgya lehet.
Amennyiben a munkáltató oldalán a balesettel okozati összefüggésbe hozható munkavédelmi szabálysértés fennáll, a nyugdíjbiztosítási szerv regressz igénye alapján a munkáltató tartozik helytállni.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság minden tekintetben osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogi álláspontját.
A munkaügyi bíróság - noha részletes bizonyítási eljárást folytatott le - a tényállást a rendelkezésére állt iratokkal, bizonyítékokkal ellentétesen, logikailag követhetetlen módon, okszerűtlenül állapította meg, ítélete ténybeli ellentmondásokat tartalmaz.
Ezen túl az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte, és azokból helytelen, jogszerűtlen következtetést vont le.
Ezen okból a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlan és jogszabálysértő volt.
A szakértő szakvéleményében mindenre kiterjedően lefolytatott vizsgálat, iratbeszerzés, irattanulmányozás és értékelés után a baleset bekövetkezésének körülményeit az alábbiak szerint rögzíti.
A felperesi munkáltató építésvezetője - 2000. október 5-én a második emeleti tetőteraszra kézi erővel történő építési anyagok és fedkövek anyagszállítását adta ki feladatul.
H. Gyula túl nehéznek találta az 50 kg-os cementes zsák kézi erővel történő szállítását második emeleti magasságba, ezért felszólította munkatársait az ott lévő emelőszerkezet használatára.
Az emelőszerkezet-tartópálya elszabadult és H. Gy.-t a mélybe rántotta.
A szakértő szakvéleményében megállapította mind a fővállalkozó, mind pedig az alvállalkozó felperesi munkáltató felelősségét. Részletesen megjelölte azokat a munkavédelmi előírásokat is, amelyeket megszegtek.
Az igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat mindkét peres fél elfogadta.
Ilyen ténybeli és perbeli előzmények után hozta meg a munkaügyi bíróság azon ítéletét, amelyben a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
Indokolásában - többek között - azt is kifejtette, hogy a fővállalkozót terheli a felelősség.
A Tny. 87. §-a értelmében a foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti hozzátartozói nyugellátást, ha a baleset annak következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályzatnak, az Mvt. előírásainak nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.
A perben rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint az elhunyt dolgozó a felperes alkalmazásában állt.
A munkáltatói felelősség objektív felelősség. Nem követel meg vétkességet a megtérítési kötelezettség megállapításához, csupán a munkavédelmi szabályszegést a munkáltató vagy megbízottja részéről, és az okozati összefüggést a mulasztás és a baleset között. A jogszabály ekkénti értelmezését adja meg a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalása is.
Eszerint az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán - ezzel okozati összefüggésben - baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy az MT (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény) Mt. 103. § (1) bekezdés b) és c) pontjában foglalt kötelezettségek megszegésével maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében.
Az Mvt. 2. § (2) bekezdése értelmében az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása … a munkáltató kötelessége.
Az Mvt. 2. § (3) bekezdése szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját … a munkáltató határozza meg.
Az Mvt. 4. §-a alapján a munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg zárják ki … a balesetet.
Az Mvt. 40. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem pedig a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse.
A munkavédelmi szakértő szakvéleményében hivatkozott 2/1972. (I. 25.) KPM rendelet IV. fejezet 4.25.2 pontja szerint 3 méternél magasabbra 18 éven felüli férfi sem vihet fel saját kézi szerszámon kívül más terhet.
Nem felel meg tehát az előírásoknak az az utasítás, amely szerint az építkezési anyagot (cementet, homokot) 2-3 emelet magasságba kézzel kell felhordani.
Mivel nem volt a munkavédelmi előírásoknak megfelelő utasítás, a dolgozók maguk kerestek megfelelő eszközt, illetve megoldást a feladathoz.
A megtalált megoldás az ott lévő emelő volt, amit végül a munkáltató helyi megbízottja által elfogadottan és közösen használtak, eközben a végzetes baleset bekövetkezett.
Az Mvt. 54. § (3) bekezdése azt is meghatározza, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.
A felperes ezen ellenőrzési kötelezettségét is elmulasztotta, így az Mvt. 40. § (2) bekezdésének betartásáról, avagy annak hiányáról sem győződhetett meg.
Egyértelműen megállapítható volt a rendelkezésre álló iratokból, hogy a felperest - mint az elhunyt dolgozó munkáltatóját - felelősség terheli, mert eltűrte a szabálytalan, balesetveszélyes körülmények között történt munkavégzést.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Fővárosi Felügyelősége a 2000. november 22-én kelt határozatában azért sújtotta 200 000 Ft munkavédelmi bírsággal a felperest, mert munkavállalói leesés elleni védelem nélkül alkalmazták a szabálytalanul kialakított pipafás emelő berendezést, a tetőterasz nem volt ellátva védőkorláttal, valamint a csigás emelőszerkezetnél nem volt kialakítva elszedőhely.
A felsorolt hiányosságok miatt 3 fő közvetlen életveszélybe került.
Pontosan meghatározta a határozat azt is, hogy a felperes az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat mely pontjaiban foglalt előírásokat nem tartotta be.
Mindebből következően a felperes felelőssége a baleset bekövetkeztében egyértelműen megállapítható volt, kötelező munkavédelmi szabályzati és munkavédelmi előírásokat szegett meg, ezért a Tny. 87. § (1) bekezdése szerinti megtérítési kötelezettsége fennállt.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes keresete alaptalan, így a megyei bíróság jogerős ítéletével jogszabálysértő módon helyezte hatályon kívül az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően elutasította. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.546/2004.)