adozona.hu
BH+ 2005.11.529
BH+ 2005.11.529
A hivatásos vagy szerződéses állományú katonát heti két pihenőnap illeti meg, amelyet folyamatos ügyeleti szolgálat ellátása esetén úgy kell kiadni, hogy az egy hónapra eső pihenőnapok közül legalább egynek kell vasárnapra esnie. Kétszeres túlszolgálati díjazás akkor jár, ha a munkaidő-beosztása szerinti napokon a heti pihenőnapját a katona nem kapta meg, hanem ezeken, illetve a törvényben meghatározott munkaszüneti napokon is túlszolgálatra kötelezték [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 93. § (5)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett módosított keresetében az éves munkaidőkeretén felül, heti pihenőnapon és munkaszüneti napon teljesített túlszolgálat ellentételezéseként további 220 862 forint túlszolgálati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozva, hogy csak egyszeres díjazásban részesült.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta, és ítéletével az alperest 220 862 forint túlszolgálati díj megfizetésére kötelezte.
M...
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta, és ítéletével az alperest 220 862 forint túlszolgálati díj megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásban szolgálatot teljesítő felperes szolgálatteljesítési idejét az alperes éves keretben állapította meg, amelynek mértéke 2002. évben 1592 óra, 2003. évben 1528 óra volt, és az alperes által nem vitatottan a felperes 2002. évben az éves munkaidőkeretén felül heti pihenő és munkaszüneti napon 64 órát, 2003-ban pedig 62 órát teljesített.
A bíróság a Hjt. 95. §-ának (2) bekezdése alapján a heti pihenőnapon, illetve munkaszüneti napon ellátott túlszolgálatért a kétszeres díjazásra való jogosultságot fennállónak találta attól függetlenül, hogy egyetértett az alperesnek azzal az érvelésével, miszerint a heti pihenőnapnak nem kell szombatra, vasárnapra esnie.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a Hjt. 91. § (4) bekezdése és a 93. § (5) bekezdése helytelen értelmezése miatt téves jogkövetkeztetésre jutottak. Hangsúlyozta, hogy a felperes éves munkaidőkeretben, folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásban dolgozott, és hetenként két pihenőnapot akkor is biztosított részére, amikor az éves munkaidőkerete már lejárt. Vitatta, hogy a felperes a munkarendje szerinti heti pihenőnapokon túlszolgálatot teljesített, a szombat-vasárnapi szolgálatért pedig kétszeres túlszolgálati díjazás nem jár, ha a heti két pihenőnapot más napokon kiadta részére.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem alapos.
1. A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes az ellenkérelmében állította: felperes részére a heti két pihenőnapot az éves szolgálatteljesítési időn túl teljesített folyamatos ügyeleti szolgálat idején is kiadta. Ezért kérte, hogy a felperes jelölje meg azokat a naptári napokat, amelyre a kétszeres díjazást igényli. Az alperes a fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy amennyiben a heti két pihenőnapot hét közben kiadta, a hétvégi, szombat-vasárnapi munkavégzésért kétszeres túlszolgálati díjazás nem jár.
Az elsőfokú bíróság tárgyalásán az alperes úgy nyilatkozott, hogy az ellenkérelmében foglaltakat fenntartja, nem vitatja a felperes teljesített óráiról szóló kimutatást, "elismeri, hogy 126 óra a túlszolgálati óra".
Az előbbiek egybevetésével megállapítható, hogy az alperes nyilatkozataiból olyan következtetés nem vonható le, hogy nem vitatta a felperes heti pihenőnapjain való munkavégzését.
A felek eltérő előadása ellenére a munkaügyi bíróság a tényállást - az alperes erre irányuló indítványát mellőzve - nem állapította meg arra nézve, hogy a felperes melyik naptári napokra igényelte a kétszeres túlszolgálati díjazást, és e napok a felperes munkaidő-beosztása szerinti heti pihenőnapok, illetve munkaszüneti napok voltak-e.
A perben eldöntendő kérdés szempontjából releváns, előbbi tények tisztázása nélkül a felperes igényéről megalapozottan dönteni nem lehet.
2. A felperest a Hjt. 93. § (5) bekezdése alapján hetenként két pihenőnap illeti meg, és azt a folyamatos ügyeleti szolgálatra tekintettel úgy kell kiadni, hogy az egy hónapra eső pihenőnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie.
E szabály értelmében felperes heti pihenőnapjai - a havi egy vasárnap kivételével - a hét bármelyik napján kiadhatók voltak.
A Hjt. 95. § (2) bekezdése szerint a túlszolgálatért annak időtartamával megegyező, ha pedig a túlszolgálatot a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesítették, a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidő vagy díjazás jár.
A túlszolgálati díjazás értelemszerűen az egyébként járó illetményén felül illeti meg a hivatásos állomány tagját [Hjt. 95. § (5) bekezdés].
Az előbbiek alapján a felperest az igényelt kétszeres túlszolgálati díjazás akkor illeti meg, ha az alperes a munkaidő-beosztása szerinti napokon a heti két pihenőnapját nem adta ki, hanem e napokon is, illetve a törvényben meghatározott munkaszüneti napokon [Mt. 125. § (3) bekezdés és Hjt. 93. § (8) bekezdés] túlszolgálatot teljesített.
A másodfokú bíróság e szabályok alkalmazásához szükséges tényállás tisztázása nélkül meghozott elsőfokú ítéletet jogszabálysértően hagyta helyben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.023/2005. sz.)