adozona.hu
BH 2005.10.370
BH 2005.10.370
Ha a körülmények alapján a munkavállalónak - kötelességszerű magatartás esetén - nyilvánvalóan fel kell ismernie cselekménye súlyosan szabálytalan voltát, az - egyszeri magatartás esetén is - feltűnő közömbösséggel elkövetettnek minősülhet [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes benzinkútjainál töltőállomás kezelőként dolgoztak. E benzinkutaknál 1998. szeptember 28. és október 28. között nem jogosult személy ismeretlen körülmények között hozzá került üzemanyagkártyával hordókban gázolajat vásárolt rendszeresen, jelentős értékben. Az I. rendű felperes egy esetben, 1998. október 28-án 625,95 liter, a VI. rendű felperes pedig egy esetben, 1998. szeptember 28-án 198,20 liter üzemanyagot szolgált ki az előbbiek szerint.
Az alperes a felülvizsgálat...
Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett I. rendű és a VI. rendű felperes, valamint hét további kútkezelő munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az alperes a rendkívüli felmondásokat azzal indokolta, hogy a felperesek megszegték a perbeli esetben alkalmazandó utasításában meghatározott kötelezettségeiket és ezzel az alperesnek jelentős kárt okoztak.
A felperesek a rendkívüli felmondások jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását, valamint az alperes kártérítési határozatai hatályon kívül helyezését kérték.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a rendkívüli felmondások tekintetében valamennyi felperes keresetét elutasította, II. és IX. rendű felperesek vonatkozásában a kártérítés mértékét csökkentette, a többi felperes tekintetében a kártérítési határozatok ellen benyújtott keresetet is elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek végezték az alperes h.-i I-II. kútjainál a Zs. Kft. részére kibocsátott üzemanyagkártya illetéktelen személy által történt használata során azon tankolások kiszolgálását, amelyeknél Cs. N. nem a kártyán feltüntetett IFA tehergépkocsiba, hanem rendszeresen hordókba vásárolt jelentős mennyiségű gázolajat. E cselekményekre alapozva nevezettet a büntetőbíróság folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntettének elkövetése miatt jogerősen elítélte, megállapítva, hogy a kútkezelők nagy része a jogosulatlan üzemanyag-vételezésben közreműködött, velük szemben azonban vádemelésre nem került sor. A munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárás alapján bizonyítottnak találta a felperesek lényeges, jelentős mértékű kötelezettségszegését és súlyos gondatlanságát az alperes utasításának megszegésével összefüggésben, mivel a tankolásoknál - holott ez kötelezettségük volt - nem ellenőrizték a kártyán lévő és a tankoló autó rendszáma azonosságát. A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy az I. rendű és a VI. rendű felperes tekintetében is megalapozott a rendkívüli felmondás, noha a többi felperes többszöri szabálytalan munkavégzéséhez képest ők egy-egy esetben szegték meg a perbeli utasítást.
A megyei bíróság jogerős részítéletével az I. rendű és a VI. rendű felperes tekintetében a rendkívüli felmondások jogellenességét állapította meg, minthogy az egyszeri szabálytalan munkavégzésre tekintettel a súlyos gondatlanság megállapítását mellőzhetőnek ítélte. Az I. rendű felperes tekintetében az alperesi kártérítési határozattal érvényesített 88 196 forint kártérítést 35 980 forintra mérsékelte. Az I. és a VI. rendű felperes által a jogellenesség miatt igényelt anyagi jogkövetkezmények tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítéletnek az I. rendű és a VI. rendű felperes tekintetében történő hatályon kívül helyezését és az I. rendű és a VI. rendű felperesek keresetének elutasítását kérte, mert a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel mellőzte a lényeges és jelentős mértékű, súlyosan kötelességszegő magatartás megállapítását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontját megsértve minősítette az I. és a VI. rendű felperes kötelezettségszegését enyhébb súlyúnak. Sérelmezte a büntetőeljárás adatai nem kellő súlyú figyelembevételét. Az I-IX. rendű felperesek az alperes utasítását jól ismerték, napi munkájukban rutinná kellett válnia a kártya alapján történő kiszolgálásnak, és a forgalmi rendszám ellenőrzésének, ennek ellenére az I. és a VI. rendű felperesek részvételével összesen 27 alkalommal szegték meg az utasítást, ami az alperesnek tetemes kárt okozó bűncselekmény elkövetését tette lehetővé. Mindezek miatt a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését és az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontját.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot elrendelte.
Az I. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a kártérítés leszállítására vonatkozó rendelkezése "megváltoztatását", és az alperes kártérítési határozata hatályon kívül helyezését kérte, felülvizsgálati ellenkérelme a rendkívüli felmondás jogellenességére vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés hatályában fenntartására irányult. Ez utóbbit illetően arra hivatkozott, hogy az alperes a súlyos gondatlanságot - amely miatt a munkaügyi bíróság korábbi ítéletét a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte - a megismételt eljárásban sem bizonyította. Ezért az egyszeri tankolást a jogerős ítélet megalapozottan minősítette csupán - figyelmetlenségnek, bár arra sem merült fel bizonyíték, hogy a kártyát és a rendszámot nem ellenőrizte volna. Az I. rendű felperes a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelése tilalmára is hivatkozott.
A VI. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja szerint a "megszokás" miatt egyetlen hibát vétő munkavállaló vonatkozásában a súlyos kötelezettségszegést nem lehet megállapítani.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az I. rendű felperes egy esetben 625,95 liter, a VI. rendű felperes pedig egy esetben 198,20 liter mennyiségű üzemanyagot szolgált ki a perben szereplő üzemanyagkártyára. Figyelemmel az üzemanyagkártyának nyilvánvalóan szabálytalan használatára, ami különösen a rendszámnak a kártyán megjelölt rendszámmal való nem egyezőségéből következett, az esetenként vételezett üzemanyagnak a feltűnően nagy mennyiségére, a vételező személynek a kártya jogosultjához nem igazolt kapcsolatára, a vételezések rendszerességére és annak megállapított, aggályos körülményeire (a másodfokú büntetőbírósági határozat szerint a kártyával visszaélő személy a telefoni híváslisták adatai szerint a benzinkutaknál dolgozókkal többször beszélt, amelyre nézve e személyek semmilyen magyarázatot nem tudtak adni), az I. rendű és a VI. rendű felperesek legalábbis súlyos gondatlansággal, vagyis feltűnő közömbösséggel látták el feladataikat, ha mindezen szabálytalanságok ellenére nem ismerték fel a vételezés meg nem engedettségét. A perben semmiféle adat nem merült fel arra, hogy az a gépjármű, amelyre a mennyiségi üzemanyagkártyát kiadták, elhagyta volna a telephelyet, illetve a rendszámát illetéktelenül felhasználták volna.
Önmagában nem a többszörösen szabálytalan magatartás egyszeri vagy ismételt volta dönti el a magatartást tanúsító súlyos gondatlanságát, hanem az ügy összes körülménye. Ha e körülmények alapján a munkavállalónak kötelességszerű magatartása esetén nyilvánvalóan fel kellett ismernie a cselekménye súlyosan szabálytalan voltát, az egyszeri magatartás esetén is feltűnő közömbösséggel elkövetettnek minősül. Ezért jogszabálysértő a jogerős ítélet azon döntése, amely pusztán az egyszeri magatartás alapján kizárta a súlyos gondatlanság megállapítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a kártérítési marasztalást nem érintette, az I. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogszerű rendkívüli felmondás miatt - továbbá a kérelem e körbeni indokolása hiánya miatt is [Pp. 272. § (2) bekezdés] - nem volt megalapozott.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság részítéletének az I. rendű és a VI. rendű felperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletének érintett rendelkezéseit helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés], ezt meghaladóan a jogerős ítéletet (a hatályon kívül helyezett rendelkezés tekintetében) nem érinthette.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.717/2004. sz.)