adozona.hu
BH 2005.10.366
BH 2005.10.366
Ha a felperes munkavállaló-nő a munkáltatói rendes felmondáskor nem tudott terhességéről, ezt követően az - elsőfokú eljárásban erre alapított felmondási tilalom alapján - jogszerűen kérheti az intézkedés jogellenessége megállapítását. Nincs olyan jogszabály, amely a keresetváltoztatás elbírálását az időhatáron kívüli további feltételtől tenné függővé [Pp. 146. § (1) bekezdés; Mt. 90. § (1) bekezdés d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezményekben marasztalását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperes a menedzser asszisztens felperes 1999. október 4-étől fennállt munkaviszonyát a 2000. november 14-ei rendes felmondással azzal az indokolással szüntette meg, m...
BH 2005.10.366 Ha a felperes munkavállaló-nő a munkáltatói rendes felmondáskor nem tudott terhességéről, ezt követően az - elsőfokú eljárásban erre alapított felmondási tilalom alapján - jogszerűen kérheti az intézkedés jogellenessége megállapítását. Nincs olyan jogszabály, amely a keresetváltoztatás elbírálását az időhatáron kívüli további feltételtől tenné függővé [Pp. 146. § (1) bekezdés; Mt. 90. § (1) bekezdés d) pont].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezményekben marasztalását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperes a menedzser asszisztens felperes 1999. október 4-étől fennállt munkaviszonyát a 2000. november 14-ei rendes felmondással azzal az indokolással szüntette meg, mely szerint a K. Centrum átszervezése következményeként a felperes munkaköre megszűnt.
A felperes vitatta az indok valós és okszerű voltát, továbbá a rendes felmondás közlésekor fennállt terhessége alapján felmondási tilalomra is hivatkozott.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a rendes felmondás indokolása megalapozottságát az alperes bizonyította, a felperes munkaköri feladatai a S. számítógépes rendszer bevezetésével jórészt megszűntek, a fennmaradó feladatokat más munkavállalók között szétosztották. Az alperes a felmondás előtt a kollektív szerződés 4.2. c) pontja alapján vizsgálta a munkaviszony megszüntetés elkerülhetőségét, a felperes számára azonban nem volt felajánlható munkakör. Az alperes alkalmazott ugyan új munkavállalókat, ők azonban a K. Centrum átszervezésével összefüggésben bővített ügyfélkapcsolati rendszerben kialakított, a felperesétől eltérő munkakörben dolgoztak.
A munkaügyi bíróság az Mt. 3. §-ában meghatározott együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt nem találta megállapíthatónak a felmentési tilalomra alapított jogellenességet. A felperes ugyanis a rendes felmondás közlését követő több mint két évvel hivatkozott az elsőfokú eljárásban arra, hogy a gyermeke születése időpontjából megállapíthatóan a közléskor korai terhessége állt fenn. A munkaügyi bíróság szerint a tilalom fennállását a felperesnek haladéktalanul közölnie kellett volna az alperessel, azért, hogy a felmondást jelentős hátrány bekövetkezése nélkül visszavonhassa.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, a felperes által fizetendő elsőfokú perköltséget leszállította.
A másodfokú bíróság megalapozottnak találta a - részbizonyítás alapján kiegészített - tényállás alapján az elsőfokú ítéleti jogi következtetést mind a felmondás indoka, mind pedig a felmondási tilalom tekintetében. A másodfokú bíróság szerint a munkaviszony megszüntetése ugyan objektív felmondási tilalomba ütközött, és noha arról a per adatai szerint a közléskor a felperes maga sem tudott, utóbb azonban a munkáltatóját reális időben nem tájékoztatta, nem adott módot a kisebb megterhelést jelentő anyagi reparációra. Ezért a felperes nem tarthat igényt a jogellenesség anyagi jóvátételére. A megyei bíróság egyetértett azzal az elsőfokú ítéleti megállapítással, hogy a felmondáskor - az alperes sz.-i telephelyén - a felperes által betölthető üres munkakör nem volt.
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Sérelmezte az alperes kollektív szerződése 4.2. c) pontjában előírtak megsértését. Álláspontja szerint a rendes felmondás előtt az alperesnek vizsgálnia kellett volna, hogy a munkaviszony megszüntetése elkerülhető volt-e. A felmondási tilalmat illetően arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes és a bíróság számára is nyilvánvaló volt az előrehaladott terhessége, amiből erre való hivatkozás nélkül is következtetni lehetett a felmondáskori tilalomra.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a kollektív szerződés hivatkozott pontját a felperes tekintetében nem kellett alkalmaznia, azt viszont helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy a felmondás elkerülhetőségét vizsgálták, a felperes számára betölthető munkakör nem volt. A felmondási tilalom tekintetében alaptalannak találta a felülvizsgálati érvelést.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felmondás indoka és a kollektív szerződés 4.2. c) pontja tekintetében a jogerős ítéletben kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetért. Az alperes új üzletpolitikája miatt a K. Centrumnál végrehajtott átszervezés miatt a felperes munkaköre megszűnt. Az a körülmény, hogy az új üzletpolitika alapján a felperes munkaköri feladataitól eltérő feladatok ellátására az alperes új - üzleti kapcsolataik miatt kiválasztott - munkavállalókat alkalmazott, a felperes rendes felmondása jogszerűségét nem érinti. Helytállóan, a per adatainak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelésével állapította meg az első- és a másodfokú bíróság azt is, hogy az alperes nem sértette meg a kollektív szerződés hivatkozott szabályát. A jogerős ítélet az erre vonatkozóan kialakított következtetést részletesen és meggyőzően tartalmazza [Pp. 221. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság az Mt. 90. § (1) bekezdés d) pontja helyes értelmezésével fejtette ki, hogy a felmondás közlésekor fennálló terhesség a munkavállaló és a munkáltató tudomása nélkül is felmondási tilalmat valósít meg. A felmondási tilalom miatti jogellenes megszüntetéssel kapcsolatos igény azonban a tilalomra hivatkozó kereset alapján érvényesíthető.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a 2001. július 19-én szült felperes terhessége a Család- és Nővédelmi Központ igazolása szerint 2000. október 10-20-a között kezdődött, tehát a felmondás 2000. november 15-ei közlésekor már fennállt, bár a felperes erről akkor még nem tudott. Mindezeket a tényeket az alperes nem vitatta. A felperes keresetét az elsőfokú eljárásban 2002. november 22-én annyiban módosította, hogy a jogellenességet felmondási tilalom alapján is kérte megállapítani.
A munkaviszony megszüntetését követően az Mt. 3. § (1) bekezdésében szabályozottak megszegésére az eljárt bíróságok tévesen hivatkoztak.
A Pp. 146. § (1) bekezdése értelmében a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog az eredeti keresettel azonos jogviszonyból ered, vagy azzal összefügg. A felperes - aki az elsőfokú eljárásban egyébként jogi képviselő nélkül járt el - a keresetét eszerint a jogalap tekintetében jogszerűen módosíthatta. Nincs olyan szabály, amely a Pp. 146. § (1) bekezdésében meghatározott időhatáron belüli keresetváltoztatás elbírálását más feltételtől függővé tenné.
A jogi képviselő nélkül eljárt, a házastársa által képviselt felperes a gyermeke születését követő tárgyaláson hivatkozott a közléskor már fennállt, de általa akkor még nem ismert felmondási tilalomra, ami a gyermek születése után volt megállapítható. Az alperes ekkor a jogellenesség tényét nyomban elismerte. A másodfokú eljárásban előadta, hogy a felperes visszahelyezése az addigra lezajlott átszervezés miatt nem lett volna lehetséges. Mindezek, különös figyelemmel a közléskor fennállt terhesség tudomásra jutása körülményeire, nem támasztják alá a másodfokú bíróság érvelését arról, hogy a felperes nem adott módot a jogellenesség orvoslására.
A kifejtettekből következően a másodfokú bíróság ugyan helyesen hivatkozott a közléskor fennálló terhesség tényén alapuló felmondási tilalomra, a Pp. 146. § (1) bekezdése figyelmen kívül hagyása, és a részletezettek alapján téves következtetés miatt utasította el a jogellenesség jogkövetkezményei iránti keresetet.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és az Mt. 100. § (5) bekezdése alapján a közbenső ítélet meghozatalakori időpontban a munkaviszony megszűnését, mivel a felperes eredeti munkakörébe történő visszahelyezését nem kérte. Az anyagi jogkövetkezmények tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.216/2004. sz.)