adozona.hu
BH+ 2005.10.479
BH+ 2005.10.479
Ha a munkáltató a munkavállalót megillető szabadságot a tárgyévben és azt követően a munkaviszony megszűnéséig nem adta ki, a szabadság pénzbeli megváltását az erre való igény megnyílásakor, a munkaviszony megszűnésekor érvényes személyi alapbér figyelembevételével kell megállapítani [Mt. 136. § (1) bekezdés, 151. § (2) bekezdés e) pont, 151/A. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperest az 1999. március 10-étől 2001. március 11-éig terjedő időszakra járó, ki nem adott szabadsága megváltására kérte kötelezni. A 2001. március 1-jétől március 10-éig terjedő időre eső 13 300 forint elmaradt munkabére megfizetését, valamint a részére kiadott munkáltatói igazolás kijavítását is igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 110 898 forint szabadságmegváltás, 13 300 forint elmaradt munkabér megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy ti...
BH+ 2005.10.479 Ha a munkáltató a munkavállalót megillető szabadságot a tárgyévben és azt követően a munkaviszony megszűnéséig nem adta ki, a szabadság pénzbeli megváltását az erre való igény megnyílásakor, a munkaviszony megszűnésekor érvényes személyi alapbér figyelembevételével kell megállapítani [Mt. 136. § (1) bekezdés, 151. § (2) bekezdés e) pont, 151/A. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében az alperest az 1999. március 10-étől 2001. március 11-éig terjedő időszakra járó, ki nem adott szabadsága megváltására kérte kötelezni. A 2001. március 1-jétől március 10-éig terjedő időre eső 13 300 forint elmaradt munkabére megfizetését, valamint a részére kiadott munkáltatói igazolás kijavítását is igényelte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 110 898 forint szabadságmegváltás, 13 300 forint elmaradt munkabér megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy tizenöt nap alatt javítsa ki a felperes részére kiadott munkáltatói igazolást: azon a munkaviszony idejét 1999. március 10-étől 2001. március 10-éig fennállónak tüntesse fel.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett tényállás szerint a felperest hatvanegy napi szabadság illette meg a keresetbe vett időszakban. Erre a bíróság napi 1818 forint munkabér igénybevételével állapította meg a felperest megillető szabadságmegváltás összegét.
Az alperes fellebbezésében a szabadságmegváltás iránti kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét részben, akként változtatta meg, hogy szabadságmegváltás címén az alperes marasztalásának összegét 65 448 forintra leszállította. Ennek megfelelően rendelkezett az eljárási illeték tekintetében is. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította és egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem bizonyította az alperes által vezetett adatokkal szemben azt, hogy 1999. évben a szabadságot nem adták ki a számára, és erre nézve a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatás után sem tudott konkrét bizonyítási indítványt előterjeszteni. Ezért a megyei bíróság nem látta aggálytalanul megállapíthatónak az 1999-es évre a szabadság kiadásának elmaradását. Ennek megfelelően az erre az évre járó 25 nap figyelembevételével 45.450 forinttal csökkentette a szabadságmegváltás címén az alperes marasztalását.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a fizetési kötelezettségének 36.408 forintra csökkentését kérte az Mt. 141. és 142. §-a alapján, arra hivatkozva, hogy a felperes személyi alapbére 2000. évben havi 25 500 forint volt, szemben a 2001. évben megállapított havi 40 000 forint személyi alapbérrel. Minthogy az eljárt bíróságok ez utóbbi személyi alapbért figyelembe véve számították ki a felperest megillető szabadságmegváltás összegét, ezt a számítási módot jogszabálysértőnek tartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszűnésére tekintettel igényelte a ki nem adott szabadsága pénzbeli megváltását az Mt. 136. §-ának (1) bekezdése alapján. Erre az igénye a munkaviszony megszűnésekor nyílt meg, ezért az esedékesség időpontjában érvényes személyi alapbére alapulvételével illette meg a ki nem adott szabadság időtartamára járó távolléti díj [Mt. 151. § (2) bekezdés e) pont, 151/A. § (1) bekezdés].
Az ettől eltérő felülvizsgálati érvelés téves, mivel éppen azt hagyta figyelmen kívül, hogy felperest a szabadság pénzbeli megváltása azért illeti meg, mert 2000. évben az alperes nem adta ki részére a szabadságot, tehát a 2000. évben érvényes személyi alapbérrel elszámolható távolléti ideje ezen a jogcímen nem volt.
A marasztalás összegszerűségét a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés hiányában sikertelen támadta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott - a szabadságmegváltás összegéről szóló - rendelkezését hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.351/2002. sz.)