adozona.hu
BH+ 2005.10.477
BH+ 2005.10.477
A munkaszerződésben kikötött állandó munkavégzési helyet a munkáltató egyoldalúan a székhelyének, telephelyének megváltozása esetén módosíthatja a törvényben meghatározott feltételekkel. A munkaviszony keretében végzett munka alapjául szolgáló vállalkozási szerződés felmondása egyoldalú munkaszerződés-módosításra nem ad jogszerű lehetőséget [Mt. 76/C. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperesnél fennállt munkaviszonyukat a 2002. augusztus 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntették arra hivatkozással, hogy az alperes a munkavégzésük helyét munkaszerződés-módosítás nélkül, egyoldalú intézkedéssel megváltoztatta. Keresetükben a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 2001. október 1-jén kö...
BH+ 2005.10.477 A munkaszerződésben kikötött állandó munkavégzési helyet a munkáltató egyoldalúan a székhelyének, telephelyének megváltozása esetén módosíthatja a törvényben meghatározott feltételekkel. A munkaviszony keretében végzett munka alapjául szolgáló vállalkozási szerződés felmondása egyoldalú munkaszerződés-módosításra nem ad jogszerű lehetőséget [Mt. 76/C. § (4) bekezdés].
A felperesek az alperesnél fennállt munkaviszonyukat a 2002. augusztus 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntették arra hivatkozással, hogy az alperes a munkavégzésük helyét munkaszerződés-módosítás nélkül, egyoldalú intézkedéssel megváltoztatta. Keresetükben a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 2001. október 1-jén kötött munkaszerződése 3. pontja a munkavégzés helyeként az A. Kft. telephelyét jelölte meg (T., B. u. 14.), ahol korábban is dolgoztak. Az alperes székhelye Sz. volt, ahonnan felperesek az utasításokat kapták, és az alperes 2003. augusztus 8-ától Sz., V. u. 14. alatti telephelyen kívánta felpereseket foglalkoztatni.
A bíróság álláspontja szerint az Mt. 76/C. § (2) bekezdéséből következően a felperesek munkaszerződésében az alperes székhelyét kellett volna munkavégzési helyként megjelölni. Az alperes székhelyén történő további munkavégzéssel kapcsolatban pedig azt állapította meg a bíróság, hogy felperesek nem tudtak olyan érdeksérelmet, jelentős mértékű hátrányt bizonyítani, amely munkaszerződés-módosítást igényelt volna, illetve megalapozottá tette volna a rendkívüli felmondást.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetének helyt adva az alperest felperesek javára felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a munkaszerződés alapján megállapította, hogy a felperesek munkavégzési helye állandó volt, és székhelyváltozás hiányában az alperes az Mt. 82. §-ába ütközően jogellenesen változtatta meg felperesek munkahelyét.
A megyei bíróság vizsgálta, hogy milyen hátrányt, érdeksérelmet okozott felperesek számára a munkahelyváltozás. A 30 éven át ugyanazon munkahelyen végzett munkára, hosszabb utazási időre, az idős szülőkről, illetve kiskorú gyermekekről való gondoskodásra tekintettel jelentős érdeksérelmet okozónak találta a munkáltatói intézkedést, amely lehetetlenné tette a munkaviszony fenntartását. Ezért az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperesek rendkívüli felmondása jogszerűségét állapította meg és a (7) bekezdés alapján kötelezte az alperest a felpereseket megillető járandóságok megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó határozat hozatalát, illetve másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a munkaszerződésben megjelölt munkavégzési helyet háromféleképpen lehet értelmezni. Amennyiben az A. Kft. telephelye a munkáltató telephelye is egyben, akkor a telephelyváltozás miatt munkaszerződés-módosításra nem volt szükség. Ha viszont a megjelölt telephely nem tekinthető az alperes telephelyének, a munkaszerződésben a munkavégzési hely kikötése semmis, mivel az Mt. 76/C. § (2) bekezdése értelmében az utasításadás helyét kellett volna megjelölni. Harmadsorban arra hivatkozott, hogy az Mt. értelmében kizárólag a székhely illetve telephelyváltozás esetében szükséges a munkaszerződés-módosítás munkavállalói érdeksérelem bizonyítása esetén (Mt. 76/C. § (4) bekezdés). Ezzel kapcsolatban pedig vitatta, hogy a felperesek a perben valós és jelentős érdeksérelmet bizonyítottak volna. A végkielégítés megszerzésére irányuló szándékra tekintettel rendeltetésellenes joggyakorlást panaszolt. Végül a joggyakorlási határidő elmulasztására is hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és tárgyalás tartását kérték. A székhelyváltozás hiányában az Mt. 76/C. § (4) bekezdésében foglaltak vizsgálatát szükségtelennek tartották.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes a 2002. július 19-én kelt levélben arról tájékoztatta felpereseket, hogy "az A. Kft. területén végzett technológiai karbantartási szerződésünket a S. Rt. egyoldalúan felmondta, így 2002. augusztus 7-én lejár a felmondási időnk ..., ezért 2002. augusztus 8-tól Sz., V. út 14. sz. alatti telephelyünkön kívánjuk foglalkoztatni változatlan feltételekkel". A felperesek a 2002. július 23-án kelt levelükben arról kértek alperestől tájékoztatást, hogy a sz.-i telephelyen csak ideiglenesen, vagy véglegesen kívánja-e foglalkoztatni őket. Az alperes 2002. július 30-án kelt válasza szerint a munkavégzés helyének megváltoztatására azért került sor, mert a társaság fővállalkozója az A. Kft.-nél végzett munkára vonatkozó szerződést felmondta, a munkavégzési hely megváltoztatása ennek okán véglegesnek tekinthető, és erre az Mt. 76/C. § (4) bekezdése munkaszerződés-módosítás nélkül lehetőséget biztosít.
Az előbbiekkel kiegészített tényállás alapján megállapítható, hogy a felperesek a munkaszerződés módosítása nélkül történő végleges munkahely-változtatásáról való tudomásszerzéshez képest - erre a munkáltatói intézkedésre alapítva - a rendkívüli felmondás jogát 2002. augusztus 12-én az Mt. 96. § (4) bekezdésében előírt szubjektív határidőn belül gyakorolták. Egyébként is a munkavállaló a jogellenes munkáltatói utasításra hivatkozva a rendkívüli felmondás jogával mindaddig határidőben élhet, amíg a jogellenes utasítás alapján a munkáltató munkavégzésre kötelezi, mivel ilyen esetben a munkáltatói kötelezettségszegés folyamatos, és a szubjektív határidőt az utolsó kötelezettségszegésről való tudomásszerzéstől kell számítani.
A felperesek munkaszerződése a munkavégzés helyeként egyértelműen az A. Kft. telephelyét jelölte meg munkavégzésük helyéül, ahol felperesek korábban is - általában 20-30 éve, a jogelőd munkáltatóknál - dolgoztak. Így sem munkaszerződés, sem a foglalkoztatás körülményeiből változó munkahelyben való megállapodásra következtetni nem lehet. Abból kiindulva ugyanis önmagában, hogy felperesek az alperestől az utasítást Sz.-ról, az alperes székhelyéről kapták mind az elsőfokú bíróság, mind a felülvizsgálati kérelem téves jogértelmezéssel alkalmazta a változó munkahelyre vonatkozó szabályt, az Mt. 76/C. § (3) bekezdését.
A perben az alperes maga sem állította, hogy a felperesek munkaviszonyában bekövetkezett munkáltatói jogutódlás a felperesek munkavégzési helyéül szolgáló A. Kft. telephelye (üzem, üzemrész) átadásával járt. Az adott esetben a per adatai alapján nem okszerűtlen az a jogerős ítéleti következtetés, hogy a felperesek munkavégzési helye nem volt az alperes telephelye; a munkavégzési hely módosításának oka nem a telephely megszűnése, megváltozása volt, hanem annak a vállalkozási szerződésnek felmondása, amely munkával az alperes a felpereseket foglalkoztatta.
Az előbbieknél fogva az alperes az Mt. 76/C. § (4) bekezdésben foglaltak alkalmazásával a munkaszerződésben kikötött állandó munkavégzési hely egyoldalú módosításának jogszerű lehetőségére sikerrel nem hivatkozhatott.
Az alperes részéről az egyoldalú - meg nem engedett - munkaszerződés-módosítás a munkaszerződés szerinti foglalkoztatás lényeges kötelezettségének szándékos és jelentős mértékű megszegésének minősül.
Ez a minősített kötelezettségszegés az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint a rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgált.
Az Mt. 76/C. § (4) bekezdése a perben a székhely/telephely változás hiányában nem volt alkalmazható, ezért a másodfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta, hogy a munkavégzési hely változása a felperesek személyi, család vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járt-e. A munkáltatói kötelezettségszegésre és nem az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára alapított rendkívüli felmondás esetében a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő munkáltatói magatartás kapcsán sem volt indokolt az előbbi körülményekre vonatkozó tényállás-megállapítás. Ezért a jogerős ítélet indokolásának ezt a részét a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Ennélfogva a tényállást e részében vitató felülvizsgálati támadás tárgytalanná vált.
Az adott esetben a felpereseknek az a törekvése, hogy a végkielégítésre vonatkozó jogos igényük ne csorbuljon, az Mt. 4. §-ába ütköző, rendeltetésellenes joggyakorlásnak nem minősíthető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az érdemi döntést illetően nem jogszabálysértő jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti módosításával - hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Mfv.I.10.798/2004. sz.)