adozona.hu
BH+ 2005.10.476
BH+ 2005.10.476
Ha a munkavállaló (közalkalmazott) több, munkajogi védelemmel járó tisztséget tölt be, a védelem körébe tartozó munkavállalói intézkedéshez valamennyi érintett szerv egyetértése, nyilatkozata szükséges [Mt. 28. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi iskola 2002. augusztus 5-én keresetet indított az alperesi szakszervezet ellen P.-né H. I. közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges szakszervezeti egyetértés pótlása iránt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesnél 1998. évben alakult meg az alperesi szakszervezet helyi szervezete. A megválasztott tisztségviselő 1999. áprilisában lemondott, ma...
BH+ 2005.10.476 Ha a munkavállaló (közalkalmazott) több, munkajogi védelemmel járó tisztséget tölt be, a védelem körébe tartozó munkavállalói intézkedéshez valamennyi érintett szerv egyetértése, nyilatkozata szükséges [Mt. 28. §].
A felperesi iskola 2002. augusztus 5-én keresetet indított az alperesi szakszervezet ellen P.-né H. I. közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges szakszervezeti egyetértés pótlása iránt.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesnél 1998. évben alakult meg az alperesi szakszervezet helyi szervezete. A megválasztott tisztségviselő 1999. áprilisában lemondott, majd az újonnan megválasztott tisztségviselő is lemondott 1999. nyarán. 2000. november 22-én választották meg tisztségviselőnek P.-né H. I. orosz-pedagógia szakos tanárt, aki mellett segítői feladatokat látott el A. J.-né és D. M.-né. A 2002/2003. tanévben csecsemő- és kigyermek-gondozó szak nem indult az első osztályban, ahol a szakszervezeti tisztségviselő óraszámának nagyobb részét teljesítette. A megyei jogú város önkormányzatának közgyűlése 307/2002. (VI. 20.)számú határozatával egyetértett azzal, hogy a felperes - oktatási profiljának változása miatt - egy pedagógus jogviszonyát megszüntesse, két teljes munkaidős állást részmunkaidős foglalkoztatásra módosítson és egyidejűleg két új pedagógust alkalmazzon, aminek eredményeként az álláshelyek száma nem változott. A felperes 2002. június 28-án kérte az alperes egyetértését P.-né H. I. közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséhez, aminek teljesítését az alperes 2002. július 4-én megtagadta.
A munkaügyi bíróságnak a felperes 2002. június 28-i kezdeményezésén alapuló megállapítása szerint P.-né foglalkoztatása megszűnésének indoka az, hogy az alacsony tanulói létszám miatt csökkent a közismereti tantárgyak óraszáma, a csecsemő-, kisgyermek gondozó szak nem indul, és a pedagógia tanításánál egyetemi végzettség vált szükségessé. Ezek miatt a felperes P.-né részére a 2002/2003. tanévben órát nem biztosított. A 2002. november 21-i tárgyaláson az alperes bejelentette, hogy P.-nét a PDSZ országos választmánya tagjává is megválasztották.
A körülmények értékelése alapján a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az egyetértés megtagadása nem jár a munkáltatóra nézve súlyos hátránnyal, mert a 2002/2003. tanévben is oktatnak olyan tantárgyakat, amelyeket az előző tanévben P.-né tanított, illetve amelyhez a végzettségének megfelelő pedagógia szakos tanári képesítés szükséges. Ezenkívül az egyetértés megadása a szakszervezeti tevékenység elnehezülésével járna. Ezért az alperes jogát rendeltetésszerűen gyakorolta, így az egyetértése nem pótolható.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt. A megyei bíróság ítéletével kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alperesnek a felperesnél P.-nén kívül még két választott tisztségviselője van, D. M.-né és A. J.-né.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy - ha P.-né H. I.-nak távoznia kell - a szakszervezetnek az előbb megnevezett két választott tisztségviselője marad az alperesnél. A munkáltató tervezett intézkedése tehát a szakszervezet tevékenységét nem akadályozza. Ezért a nyilatkozat megtagadása rendeltetésellenes joggyakorlás, amelyet a bíróság pótolt. Emiatt a másodfokú bíróság nem foglalkozott azzal, hogy az egyetértés megtagadása a munkáltatóra nézve járna-e aránytalan, súlyos hátránnyal. A másodfokú bíróság nem vizsgálta azt sem, hogy a jogviszony megszüntetésének indokául felhozottak a valóságnak megfelelnek-e, mert ez nem erre az eljárásra tartozik.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Mindenekelőtt vitatta azt a másodfokon történt ténymegállapítást, hogy D. M.-né és A. J.-né választott tisztségviselője lenne. Egyébként arra hivatkozott, hogy egy aktív, érdekvédelmi tevékenységet ellátó választott tisztségviselő eltávolítása akkor is ellehetetlenítheti a szakszervezet tevékenységét, ha a csoportnak még maradna tisztségviselője. Végül előadta, hogy P.-né jogviszonyának a jogerős ítélet kézbesítését követően történt megszüntetése óta a felperesnél a tagjainak száma egyharmadára csökkent. Egyebekben fenntartotta korábbi jognyilatkozatait.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az elsőfokú bírósági iratok szerint a felperes 2001. június 19-én kérte az alperestől annak közlését, hogy jelölje meg a szakszervezeti tisztségviselők órakedvezményét igénybe vevők nevét. Az erre aznap, P.-né által adott válasz szerint 8 óra őt, 4-4 óra D. M.-nét és A. J.-nét illeti meg. Ez a nyilatkozat nem igazolja az utóbb megnevezett két személy választott szakszervezeti tisztségviselői mivoltát, figyelemmel az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra is.
Erre tekintettel megalapozatlan a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperesnek két választott tisztségviselője marad az alperesnél P.-né jogviszonyának megszüntetését követően is, ezért a munkáltató tervezett intézkedése a szakszervezet tevékenységét nem akadályozza.
Ez egymagában megalapozatlanná teszi a jogerős ítélet további két választott tisztségviselőre vonatkozó megállapítását és emiatt az ítéletnek arra alapított azon következtetése, hogy az intézkedés a szakszervezet tevékenységét nem akadályozza, jogszabályt sért, nem helytálló.
Egyébként a törvény értelmében, ha a munkavállaló több - munkajogi védelemmel járó - tisztséget tölt be önálló szakszervezeteknél, a védelem körébe tartozó intézkedéshez valamennyi érintett felsőbb szerv egyetértése, illetve nyilatkozata szükséges, és ez a munkajogi védelem kiterjed nem a saját munkáltatónál működő szakszervezeti testületbe megválasztott tisztségviselőre, még abban az esetben is, ha a szakszervezet esetleg nem tájékoztatta a tisztségről a munkáltatót.
A per adatai szerint P.-né H. I. két védelem alá eső tisztséget töltött be, megtagadó nyilatkozat azonban csupán az egyik tisztsége tekintetében áll rendelkezésre.
Tekintettel arra, hogy a jogosultnak, illetve jogosultaknak a törvény által megkívánt - egyetértés tárgyában tett - nyilatkozata és a nyilatkozatot tevők perben állása hiányában az egyetértés ítélettel történő pótlása kizárt (EH 1999.138), a másodfokú bíróság jogerős ítéletének a keresetnek helyt adó rendelkezése emiatt is jogszabálysértő.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság még arra, hogy az egyetértés megtagadásának jogszerű indoka lehet - meghatározott körülmények esetén - a szakszervezeti tevékenység elnehezülése (EH 2000.240). Erre a perben adatok merültek fel, és ezek nem cáfolhatók egymagában azzal, hogy ez másik tisztségviselő választásával elkerülhető, mert ez a szakszervezet működésére tartozó kérdés. Az eddigi bizonyítékok nem igazolták azt, hogy a felperes által más foglalkoztatottak esetében azok képesítésével összefüggésben folytatott tényleges gyakorlat kizárta a szakszervezeti tisztségviselő továbbfoglalkoztatását.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az előbbieknek megfelelően kiegészített, módosított indokolással a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.099/2004. sz.)