adozona.hu
BH+ 2005.10.475
BH+ 2005.10.475
A munkavállalók jognyilatkozata érvénytelen, ha a munkáltató által előre megszövegezett munkavállalói felmondást a munkáltató által teremtett kényszerhelyzetben kellett aláírniuk [Mt. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a munkaviszonyuk felmondására tett jognyilatkozatuk érvénytelenségének megállapítása és az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazása iránt terjesztették elő keresetüket.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek jognyilatkozata érvénytelen, és az alperest felmondási időre járó átlagkereset, valamint végkielégítés címén marasztalta.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 1968., illetve 1982. óta álltak az alperes és jogelődje alkalmazásában te...
BH+ 2005.10.475 A munkavállalók jognyilatkozata érvénytelen, ha a munkáltató által előre megszövegezett munkavállalói felmondást a munkáltató által teremtett kényszerhelyzetben kellett aláírniuk [Mt. 7. §].
A felperesek a munkaviszonyuk felmondására tett jognyilatkozatuk érvénytelenségének megállapítása és az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazása iránt terjesztették elő keresetüket.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek jognyilatkozata érvénytelen, és az alperest felmondási időre járó átlagkereset, valamint végkielégítés címén marasztalta.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 1968., illetve 1982. óta álltak az alperes és jogelődje alkalmazásában termelésirányító raktárosi, illetve művezetői munkakörben. 1998. október 26-án felpereseket az igazgatói irodába hívatták. Az I. r. felperest fegyveres biztonsági őr felügyelete mellett mintegy egy óra hosszat várakoztatták. Ezalatt az alperes társtulajdonosai, F. L. és S. Gy., illetve K. R. gyárigazgató közölték a II. r. felperessel, hogy a telefonbeszélgetések lehallgatásával tudomásukra jutott a különböző húsféleségek eltulajdonítására irányuló, az alperest megkárosító tevékenységük. Ezért felszólították, hogy mondja fel munkaviszonyát, mert különben büntető feljelentést tesznek és rendkívüli felmondással élnek. A II. r. felperes tiltakozott az eljárás ellen, tagadta a terhére felhozottakat, ennek ellenére elé tették az előre megszövegezett felmondást és közölték, hogy addig nem hagyhatja el a munkahelyét, amíg alá nem írja a jognyilatkozatot. Az I. r. felperessel szemben is hasonlóképpen jártak el. Mindkettőjük hozzátartozójával, II. r. felperes feleségével, illetve az I. r. felperes fiával kapcsolatban is fenyegető kijelentések hangzottak el. Végül felperesek aláírták a felmondást, ezt követően a fegyveres biztonsági őr kíséretében mentek a humánpolitikai osztályra, és az őr felügyelete mellett távoztak a munkahelyükről.
A bíróság megállapította, hogy a felperesek nem kívánták munkaviszonyukat megszüntetni, a munkáltató részéről kifejtett fenyegető fellépés hatására, nem önként, szabad akaratuknak megfelelően írták alá a felmondó nyilatkozatot, ezért az érvénytelen. Ennek megfelelően az Mt. 10. §-a (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazásával marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyta helyes indokai alapján.
A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy a felperesek a törvényes határidőn belül megtámadták a jognyilatkozatukat érvénytelenség címén az 1998. november 9-én kelt, alperesnek küldött levélben.
Az alperes a jogerős ítélet megváltoztatása és a felperesek keresetét elutasító határozat meghozatala iránt terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét az Mt. 7. §-a (3) bekezdésébe és a Pp. 164. §-a (1) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozással. Vitatta a 30 napos megtámadási határidő betartását. Sérelmezte a jogellenes fenyegetés megállapítását. Azzal érvelt, hogy a joghátrány kilátásba helyezése nem jelent jogellenességet. A felperesek az általuk állított jogellenes fenyegetést - álláspontja szerint - nem bizonyították.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per adatai szerint a felperesek az 1998. november 9-én az alperes igazgatójához intézett levélben a felmondást tartalmazó jognyilatkozatuk érvénytelenségét állították. Ezt azzal indokolták, hogy a nyilatkozatot nem önként, szabad akaratukból, nem külső befolyástól mentesen tették. A másodfokú bíróság ennek alapján megalapozottan állapította meg, hogy felperesek írásban, a törvényben körülírt érvénytelenségi indokra, akarathibára hivatkozva, határidőben megtámadták a jognyilatkozatukat. Ehhez képest téves az a felülvizsgálati előadás, miszerint csupán a keresetlevélben, tehát a megtámadási határidőn túl került sor a felmondás megtámadására.
Az érvénytelenséget megalapozó jogellenes fenyegetésnek minősülő munkáltatói magatartásra vonatkozó tényállást az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékok mérlegelésével jogszabálysértés nélkül állapította meg [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A tanúvallomások körében nemcsak a II. r. felperes feleségének vallomását, hanem a jognyilatkozat megtételénél jelenlévő személyek, az alperes tulajdonosai és a gyárigazgató vallomását is egybevetette a felek előadásával, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el. Az így levont következtetések a per adataira figyelemmel nem okszerűtlenek. K. R. gyárigazgató "S. úr bezárása" körülményeire, F. L. tulajdonos a fegyveres biztonsági őr jelenlétében való várakoztatásra és kíséretre, S. Gy. tulajdonos a fegyveres őr jelenlétére, felperesek elkülönített várakoztatására, a felperesekkel szembeni durva fellépésre ("eltakarodnak") vonatkozóan nyilatkozott. Mindezek alátámasztják azt az ítéleti megállapítást, hogy a felperesek az alperes által teremtett kényszerhelyzetben írták alá az előre megszövegezett felmondást, mert a munkahelyet elhagyni nem lehetett, a mozgást fegyveres biztonsági őr vigyázta, büntető feljelentéssel is történt fenyegetés, holott a munkáltató valójában nem akart rendőrségi feljelentést tenni, sem a feltételek hiányában rendkívüli felmondással élni. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a jogellenes fenyegetést az alperes előbbi magatartása és nem a jogszerű eljárás kilátásba helyezése jelentette.
A kifejtettekre tekintettel az érvénytelenség tekintetében mind a tényállás megállapítását, mind az abból levont jogi következtetést illetően a felülvizsgálati támadás alaptalan.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.236/2000. sz.)