adozona.hu
BH 2005.9.330
BH 2005.9.330
A munkáltatónak a kötelezettségszegés jellege alapján kell a rendkívüli felmondás összefoglaló indokát megjelölnie [Mt. 96. § (2) bekezdés, 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság határozata azért törvénysértő, mert okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a rendkívüli felmondás III. pontjában megjelölt felmondási ok általános, és lehetetlenné tette a felperes részére a megfelelő védekezést. Az alperes arra hivatkozott, hogy az írásban közölt rendkívüli felmondás...
BH 2005.9.330 A munkáltatónak a kötelezettségszegés jellege alapján kell a rendkívüli felmondás összefoglaló indokát megjelölnie [Mt. 96. § (2) bekezdés, 89. § (2) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.Érvelése szerint a másodfokú bíróság határozata azért törvénysértő, mert okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a rendkívüli felmondás III. pontjában megjelölt felmondási ok általános, és lehetetlenné tette a felperes részére a megfelelő védekezést. Az alperes arra hivatkozott, hogy az írásban közölt rendkívüli felmondás maradéktalanul megfelelt az MK 95. számú állásfoglalás II. pontjában lévő követelményeknek, mert tartalmazta azokat a tényeket és körülményeket, amelyekre a rendkívüli felmondást alapította, továbbá az okot összefoglalóan is megjelölte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az alperes már 2001. december 6-án rendelkezett azokkal az ismeretekkel, amelyeket a rendkívüli felmondásában indokként megjelölt, ezért a 2002. február 11-én kelt jognyilatkozat a törvényes határidőn túl történt. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárásban csak a rendkívüli felmondás III. pontjában megjelölt rendkívüli felmondási ok szerepelt, a felperes részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően bírálta felül az elsőfokú bíróságnak azt a jogszabálysértő bizonyítását, illetve az ezen alapuló mérlegelését, amely az alperes jognyilatkozatában nem szereplő tényekre terjedt ki. A felperes álláspontja szerint ugyanis a rendkívüli felmondás közlése után keletkezett bizonyítékokban foglaltakra nézve nem lehet bizonyítási eljárást lefolytatni, és mivel a közölt jognyilatkozat általánosan megfogalmazott okot jelölt meg, jogellenesnek minősül. Ezért az alperes tévesen hivatkozott az MK 95. számú állásfoglalásra.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.
A felperes 1997. május 1-jén létesített munkaviszonyt az alperesnél címfestő munkakörben. Az alperes 2001. december 6-án a felperest a munkavégzés alól felmentette, és ugyanezen a napon figyelmeztetésben részesítette, mert 2001. december 5-én a felperes a munkáltató utasítását nem teljesítette, illetve feltételhez kötötte. A felperes 2001. december 7-étől 2002. február 15-éig keresőképtelen volt. 2002. január 28-án a rendszergazda megvizsgálta az alperes tulajdonában álló számítógépeket, és azokon különféle hiányosságokat, cserét észlelt amellett, hogy más dolgok hiányát is megállapította. Az alperesnél munkáltatói jogkört gyakorló Sz. L. ügyvezető 2002. február 11-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek III. pontban megjelölt, és a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező indokaként jegyzőkönyvekre és tanúk előadására hivatkozással azt jelölte meg, hogy a felperes folytatólagosan munkavégzés helyett órákon keresztül másolatokat készített az alperes kizárólagos tulajdonát képező programokról, adatairól, dokumentumairól és font, valamint logó készleteiről. Ezeket az adathordózókat eltulajdonította, dokumentumokat és programokat megsemmisített, font készleteket törölt le, munkáltatójának szándékosan kárt okozott. Egy alkalommal azt közölte munkatársával, hogy mivel a dokumentumok egy részét ő készítette, azzal sajátjaként rendelkezhet. Az alperes a felperes terhére rótta azt is, hogy a cég adatbázisát manipulálta.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállításának mellőzését, és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az Mt. 96. § (1) bekezdés, a 89. § (2) bekezdés, az MK 95. számú állásfoglalás figyelembevételével azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmondás kiadására hatáskörrel rendelkező munkáltatói jogkört gyakorló a 15 napos szubjektív határidőn belül gyakorolta a jogát a rendkívüli felmondásban III. pont alatt megjelölt indok vonatkozásában. Az ügyvezető P. D. és B. Sz. 2002. január 31-én tartott meghallgatása, és egy üzleti partnere 2002. február 1-jei közlése alapján szerzett alapos és megnyugtató ismereteket a felperes magatartásáról, ezért a rendkívüli felmondást 2002. február 11-én a törvénynek megfelelő határidőben adta ki.
A munkaügyi bíróság az említett tanúk bíróság előtt tett vallomása és a peres iratok alapján arra következtetett, hogy a felperesnek az alperes tulajdonában lévő számítógépekkel kapcsolatos magatartása miatt a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált. A munkaügyi bíróság megítélése szerint ezek a bizonyított cselekmények olyan súlyúak, amelyek az Mt. 96. § alkalmazását megalapozzák. Ezért ítéletével (rendelkezve a felülvizsgálati eljárásban nem szereplő, per tárgyát képező jogkérdésekről is) a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége folytán megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2003. november 4-én szűnik meg, a munkaügyi bíróságot az összegszerűség elbírálására utasította.
A megyei bíróság a szubjektív határidő tekintetében az elsőfokú bíróság jogi álláspontját helyesnek fogadta el.
A rendkívüli felmondás III. pontjában megjelölt indok tekintetében kifejtette, hogy az nem volt világos, mert a megfogalmazás általánossága folytán nem lehetett megállapítani, hogy mikor, milyen adathordozók eltulajdonítására került sor, milyen programok, dokumentumok megsemmisítéséről van szó, a felperes mikor manipulálta az alperes adatbázisát. A megyei bíróság megállapítása szerint az alperes a rendkívüli felmondásában nem jelölte meg konkrétan azokat az eltűnt eszközöket sem, amelyeket 2002. január 28-án S. F. rendszergazda megjelölt. Mindezekből a megyei bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességére következtetett. Döntésének indokaként utalt az MK 95. számú állásfoglalásnak a világos indokolás követelményéről szóló részére is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a szubjektív határidőről elfoglalt jogi álláspontjával egyetért.
Helyállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató az Mt. 89. § (2) bekezdés szerint a jognyilatkozatát oly módon köteles indokolni, hogy abból világosan megállapíthatók legyenek azok a konkrét körülmények, amelyek miatt a munkáltató azonnali hatállyal szünteti meg a munkavállaló jogviszonyát [Mt. 96. § (2) bekezdés].
A jognyilatkozatban megjelölt okok jellegétől függően az ok megjelölése összefoglaló is lehet, erre utal az MK 95. számú állásfoglalás II. pontjának 3. bekezdése. A törvény, és az elvi határozatnak minősülő MK 95. számú állásfoglalás alapján ezért a jognyilatkozatban foglaltakból kiindulva - a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményét is figyelembe véve - kell vizsgálni, hogy az indok összefoglaló megjelölése lehetséges-e, illetve igenlő esetben az összefoglaló megjelölés konkrét - és a perben jogszerűen bizonyítható - okai a törvénynek megfelelnek-e.
A másodfokú eljárásban az alperes rendkívüli felmondásának III. pontban megjelölt oka szerepelt. Erről az indokról - a fentieket is alapul véve - helytállóan állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes terhére rótt magatartásokat összefoglalóan is megjelölhette. Az adathordozók eltulajdonítása, jogellenesen másolatok készítése, megsemmisítés, illetve manipulálás olyan okok, amelyekről az alperes a perben bizonyíthatta a valóságnak megfelelést. Ebből következően a törvénynek [Mt. 89. § (2) bekezdés] megfelelően megjelölhette, illetve bizonyíthatta pl. azt, hogy a felperes mikor, mely adathordozót távolított el az általa használt számítógépből, mikor, milyen jogellenes manipulálást végzett stb. A fentiekkel szemben pedig a felperest a bizonyítási teher általános szabálya szerint illeti meg a bizonyítási indítvány előterjesztésére vonatkozó jogosultság [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A fentiek alapján a felperes fellebbezése, a rendkívüli felmondás III. pontjában szerelő okok és a peres iratok alapján a másodfokú bíróságnak arról kell határoznia, hogy az alperes az itt megjelölt indokokat bizonyította-e, illetve ezek az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján megalapozzák-e a jognyilatkozat jogszerűségét. Ennek körében a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegelésről a másodfokú bíróságnak a Pp. 221. § (1) bekezdés alkalmazásával kell indokolást adnia arról, hogy a fél fellebbezésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság döntése miért nem helytálló.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú ítélet - részben az MK 95. számú állásfoglalás nem helytálló értelmezése következtében - az említett törvényi feltételeknek nem felel meg, mert nem jelöli meg, hogy az elsőfokú bíróság által értékelt és hitelt érdemlőnek elfogadott bizonyítékok ellenére miért tekinti a rendkívüli felmondás indokát a világosság követelményét sértő, túlzottan általános okként. A fentieken kívül a fellebbezésben foglaltakra tekintettel, a fellebbezési eljárás szabályai szerint kell dönteni a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben előadottakról [Pp. 253. (3) bekezdés].
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.215/2004. sz.)