adozona.hu
BH 2005.9.329
BH 2005.9.329
A dolog értékére tekintet nélkül rendkívüli felmondást alapozhat meg, ha a munkavállalónál a munkáltató által gyártott termék egy részét úgy foglalják le, hogy a birtoklás szabályellenesnek minősül [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős másodfokú ítélet az Mt. 89. és 96. §-ába, a Pp. 4., 164. , 206. és 270. §-ába, valamint Be. 7. §-ába ütközik. A felperes a Legfelsőbb Bíróság eseti határozataira hivatkozással, azok részletes ismertetésével alátámasztva előadta, hogy a rendkívüli felmondás indokát az alperes nem tudta bizonyítani, a bűncselekmény elkövet...
BH 2005.9.329 A dolog értékére tekintet nélkül rendkívüli felmondást alapozhat meg, ha a munkavállalónál a munkáltató által gyártott termék egy részét úgy foglalják le, hogy a birtoklás szabályellenesnek minősül [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős másodfokú ítélet az Mt. 89. és 96. §-ába, a Pp. 4., 164. , 206. és 270. §-ába, valamint Be. 7. §-ába ütközik. A felperes a Legfelsőbb Bíróság eseti határozataira hivatkozással, azok részletes ismertetésével alátámasztva előadta, hogy a rendkívüli felmondás indokát az alperes nem tudta bizonyítani, a bűncselekmény elkövetése a felperes terhére nem nyert bizonyítást, a jogerős ítélet ezért jogszabálysértéssel állapította meg, illetve feltételezte, hogy a felperesnél lefoglalt dolog csak bűncselekmény útján kerülhetett ki az alperes birtokából. A felperes álláspontja szerint jogszabálysértő az is, hogy a másodfokú bíróság ítélete indokolásának másik részében a cselekményt szabálysértésnek minősíti, és ezt is kapcsolatba hozza a bűncselekménnyel. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság új bizonyítás lefolytatása nélkül, a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve ellentmondásosan újra értékelte a bizonyítékokat.A felperes érvelése szerint a nála megtalált telefonelőlap jelképes értékű, azt azért kérte el a munkahelyén, hogy a gyermekeinek játékként átadhassa. A 127 forint értékű dolog jogellenes kivitelét az alperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére nem tudta bizonyítani. A felperes azt is előadta, hogy az alperes a belső szabályzatának megsértését sem bizonyította, mindezek miatt a rendkívüli felmondása jogellenes.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg.
A felperes 2000. december 7-étől operátor munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes 2002. szeptember 5-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette, mert 2002. július 16-án a rendőrség egy kék színű, az alperes által gyártott telefonelőlapot foglalt le nála, amely eltulajdonítással kerülhetett ki az alperes üzemi területéről. Ez a felperesi magatartás a bűncselekmény elkövetésén túlmenően az alperes üzleti és gazdasági érdekét súlyosan sértette, a felperes megszegte a munkaszerződés 6. és 8. pontját, a vagyonvédelmi szabályzatot, és a Munkavállalói Kézikönyvben foglaltakat.
A felperes keresete az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítására, a munkaviszony helyreállítására, elmaradt munkabér megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság azt vizsgálta, hogy megfelel-e a valóságnak az az alperesi állítás, hogy a felperes bűncselekményt követett el. A rendőrkapitányság határozata alapján megállapította, hogy a felperessel szemben lopás vétségének alapos gyanúja miatt a nyomozást megszüntették, mert nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el. A rendőrség ezt a határozatot 2002. szeptember 3-án hozta, ekkor egyidejűleg rendelkezett a lefoglalás megszüntetéséről, ezért a munkaügyi bíróság megalapozatlannak találta az alperesi állítást, hogy csak a lefoglalást megszüntető határozat állt rendelkezésre. Ezért a rendkívüli felmondásról szóló jognyilatkozat megtételekor a felperessel szemben a bűncselekmény gyanúja sem állt fenn, emiatt az alperes rendkívüli felmondása jogellenes.
A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a felperes terhére rótt további kötelezettségszegést, mert nem vitatta, hogy a felperes ajándékba kapta a dolgot, továbbá az alperes nem bizonyította, hogy a munkavállalók részére ajándékba adott előlapot minden esetben eltávolíthatatlan módon megjelölték. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva visszahelyezte eredeti munkakörébe, és az alperest 826 222 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállást részben iratellenesen állapította meg, a jogi következtetései pedig nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a rendőrkapitányság a lefoglalásról szóló határozat indokolásában kitért arra, hogy a nyomozás során megállapította, miszerint a felperesnél lefoglalt előlap az alperes kft. tulajdonát képezi, továbbá a nyomozást megszüntető határozat indokolásában az szerepel, hogy az alperes által ajándékba adott tárgyak minden darabját belülről megjelölték. A felperestől lefoglalt dolgon ez a jel nem volt megtalálható, így az csak bűncselekmény útján kerülhetett ki az alperes területéről. A dolog értékére tekintettel született meg a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntető határozat, a felperes ellen a lopás szabálysértés elkövetése miatt az eljárást elévülés miatt nem lehetett lefolytatni. Az ezt megállapító határozattal szemben a felperes nem élt jogorvoslattal.
Mindezek miatt a másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy 2001 decemberében az alperes alkalmazottai ajándék telefonelőlapot, hátlapszettet kaptak, amelyet az ügyvezető lemoshatatlan módon aláírt, tehát az alperes területéről jogszerűen csak ilyen előlapok kerülhettek ki. Ezzel szemben a felperest terhelte bizonyítás arra nézve, hogy a nála lefoglalt előlap szabályosan került ki az üzem területéről. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes szabályellenes magatartásával összefüggésben az előlap a fentiek miatt lopás szabálysértés elkövetésével, az alperes üzleti, gazdasági érdekeinek sérelmével került ki a gyár területéről. E körben a másodfokú bíróság azt tekintette döntő körülményként, hogy a szabálysértési eljárást elévülésre tekintettel megszüntető határozat ellen a felperes nem élt jogorvoslattal, ezt a megyei bíróság úgy tekintette, hogy a felperes nem vitatta a terhére rótt cselekmény elkövetését.
A másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak az alperes által megjelölt összegű kár okozását. Azonban ennek nem tulajdonított jelentőséget, mert a felperes cselekménye értékhatárra tekintet nélkül a vagyonvédelmi szabályzatba és a Munkavállalói Kézikönyvbe ütközött. Mindezek miatt a másodfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondását jogszerűnek találta, ezért a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint több rendkívüli felmondási ok megjelölése esetén egy bizonyított jogszerű, és a törvénynek megfelelő indok a jognyilatkozat jogszerűségét alapozhatja meg. Ezért az adott esetben helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság a bűncselekményre utaló rendkívüli felmondási ok mellőzésével - tartalmilag - az alperes gazdasági érdekeibe ütköző kötelezettségszegést megjelölő okot.
A másodfokú bíróság tehát helytállóan járt e1 annak vizsgálatakor, hogy az alperes tudta-e bizonyítani a rendkívüli felmondásnak - összefoglalóan - a gazdasági érdekei megsértésével kapcsolatos indokát [Mt. 96. § (2) bekezdés]. Nem ütközik továbbá a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, ha a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján meghozott döntését körültekintően, mindenre kiterjedően, a Pp. 221. § (1) bekezdésének, a per iratainak, és a logika szabályainak megfelelően, okszerűen indokolja.
A másodfokú bíróság az egyes bizonyítékok logikai láncolatát is figyelembe véve az említettek szerint helytállóan következtetett a felperes szabályellenes magatartására, tehát arra, hogy engedély nélküli kivitel útján került ki az a telefonelőlap, amelyet nála lefoglaltak. Ez a következtetés a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben nem bűncselekmény felperes terhére való megállapítását jelenti, tehát nem ütközik a Pp. 4. §-ába (BH 2003/457.). Nem ütközik továbbá a törvénybe, hogy a másodfokú bíróság a felperes szabálysértési ügyében meghozott jogerős határozat indokolását figyelembe vette [Pp. 4. § (1) bekezdés], mert felperes e határozattal szemben a jogorvoslatot nem vette igénybe. A másodfokú bíróság által értékelt bizonyítékok alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésével nem ellentétes az a következtetés, hogy az alperes üzleti érdekét súlyosan sérti, ha egy terméke szabálytalanul, ellenőrizetlenül kerül ki a területéről, továbbá, hogy a felperes munkavállaló e birtoklás miatt a munkaszerződése 6. és 8. pontját, illetve a Munkavállalói Kézikönyvben foglaltakat megsértette.
Az alperes képviselőjének arra az előadására, hogy a felperesnél lefoglalt előlapot nem 2001-ben (amikor a felperes előadása szerint karácsonykor, ajándékozás keretében kivihette), hanem 2000-ben gyártották, a felperesnek nem volt észrevétele. P. T. tanúvallomása szerint a munkavállalók ajándékozás alkalmával kiválaszthatják az ajándék tárgyát, ezzel összefüggésben életszerűtlen, hogy 2001 karácsonyán a felperes ajándékozás céljából egy 2000-ben gyártott, és a gyár területén már nem lévő telefonelőlapot választott. A felperes továbbá nem tett észrevételt arra nézve, hogy a nála lefoglalt dolog kiadását nem a részére rendelte el a hatóság.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az életszerűség szabályaiba ütköző, ezért hitelesség hiányában nem vehető bizonyítékként figyelembe V. A. és T. M. tanúk vallomása. Az előbbi tanú csak arra emlékezett, hogy a felperes birtokában lévő hátlap valamelyik sarka meg volt jelölve, utóbbi pedig kérdés nélkül adta elő, hogy az igazgató csak a hátlapot írta alá, az előlapot nem. Az említett tanúvallomásokkal ellentétes a további tanúk vallomása, melyek szerint sem elő-, sem pedig hátlapot nem lehetett jelzés nélkül kivinni. Utóbbi bizonyítékokkal összefüggésben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy M. T. tanú a felperes meghallgatásakor bemutatta azt a nála lévő szettet, amelynek minden része meg volt jelölve. Mindezek miatt, továbbá arra is tekintettel, hogy életszerűtlen, miszerint a felperes birtokában volt előlap nem volt megjelölve és a felperes neve sem szerepelt azon a listán, amelyen a megajándékozottak szerepeltek, nem okszerűtlen az a következtetés, hogy a lefoglalt dolog szabályellenesen volt a birtokában.
A felperes nem vitatta annak tényét, hogy az alperes által gyártott termék egy részének a gyár területéről való kikerülése az alperes által a rendkívüli felmondásban megjelölt szabályokba ütközött, és a gazdasági érdekeit sértette. Ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a második rendkívüli felmondási ok a törvénynek megfelel [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 103. § (1) bekezdés b), c) pont, munkaszerződés 6. és 8. pont, Munkavállalói Kézikönyv vagyonvédelmi és titoktartási rendelkezései]. Megállapítható tehát, hogy a dolog értékére tekintet nélkül rendkívüli felmondást alapozhat meg, ha a munkavállalónál a munkáltatónál gyártott termék egy része úgy kerül lefoglalásra, hogy a birtoklás szabályellenesnek minősül. A kifejtettek miatt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések nem állapíthatók meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét (indokolás kiegészítéssel) hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.060/2004. sz.)