adozona.hu
BH+ 2005.9.429
BH+ 2005.9.429
A rendkívüli felmondásról - annak indokaira is kiterjedően - a munkáltatói jogkör gyakorlójának kell döntenie. Az így meghozott döntés alapján az intézkedés képviselő útján, arra meghatalmazott személy által is jogszerűen közölhető [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes technikai igazgató - szövetségi kapitány munkakörben fennállt határozott idejű munkaviszonyát az alperes a 2000. április 21-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Keresetében a felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítását és elmaradt illetménye megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest 3 450 000 forint munkabér és kamatai megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás s...
BH+ 2005.9.429 A rendkívüli felmondásról - annak indokaira is kiterjedően - a munkáltatói jogkör gyakorlójának kell döntenie. Az így meghozott döntés alapján az intézkedés képviselő útján, arra meghatalmazott személy által is jogszerűen közölhető [Mt. 96. §].
A felperes technikai igazgató - szövetségi kapitány munkakörben fennállt határozott idejű munkaviszonyát az alperes a 2000. április 21-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Keresetében a felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítását és elmaradt illetménye megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest 3 450 000 forint munkabér és kamatai megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint a felperes felett a munkáltatói jogot az alperes elnöksége gyakorolta, a rendkívüli felmondást K. T., a "Főtitkári Bizottság" tagja írta alá, aki erre nem rendelkezett felhatalmazással. Az elnökség a számvizsgáló bizottság 1999. november 10-i és 2000. március 21-i jelentéséből szerzett tudomást az abban megjelölt szabálytalanságokról 2000. március 22-én.
A bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről a 2000. április 15-i elnökségi ülés döntött, amelyen az alapszabályban a szavazásra előírt szabályok szerint szükséges 13 fő helyett 11 fő vett részt, és a határozat indoklást nem tartalmazott.
Mindezekre tekintettel - a joggyakorlási határidő elmulasztása, az érvénytelen, indokolást nem tartalmazó elnökségi határozat, illetve az arra jogosulatlan által kibocsátott munkáltatói intézkedés miatt - a munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondást jogellenesnek találta. Ezért az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást pontosította és kiegészítette. Megállapította, hogy a 2000. április 15-i elnökségi ülésen az alperes elnöksége azonnali hatállyal rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, és az erről szóló, felperessel közölt írásbeli intézkedés indokolást tartalmazott. Eszerint a felperes megszegte az Alapszabály 31. §-a 2/d), e), f) pontjaiban foglalt kötelezettségeit, a számviteli, devizagazdálkodási, vám- és adószabályokat, valamint a 2/c), j), k), m) pontokban foglaltakat. Terhére rótta, hogy nem számolt be hitelesen az elnökségnek a külföldi és belföldi sportdiplomáciával kapcsolatos ügyekről, az elnökséget folyamatosan félrevezette; nem terjesztette az elnökség elé jóváhagyásra a két ülés között hozott döntéseket.
A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Az indokolást kiegészítve és módosítva a rendkívüli felmondást alakilag jogellenesnek minősítette, mivel álláspontja szerint az elnökség döntését kizárólag annak elnöke volt jogosult "kifelé képviselni", és a rendkívüli felmondás indokolása "jóval túlhaladta" az elnökségi határozat tartalmát.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás alapjául a 2000. április 7-én kiegészített jelentés szolgált, ezért az alperes a szubjektív határidőn belül intézkedett.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel utalt arra is, hogy a felperes a munkaügyi eljárás keretében joggal vitathatta a munkáltatói intézkedést meghozó testület eljárásának jogszerűségét. Erről azonban a másodfokú bíróság érdemben nem foglalt állást.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását támadta, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Vitatta, hogy az elnökség által meghatalmazott K. T. jogosulatlanul intézkedett a felmondás kiadásáról. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás indokolása tekintetében nem vette figyelembe a 2000. április 8-i és 15-i elnökségi ülések jegyzőkönyvének teljes szövegét, amelyekből kitűnik, hogy az elnökség a döntését a korábbi döntése indokaira alapozta. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az eljárt bíróságok hatáskörükön túlterjeszkedve tettek megállapításokat az alperes működésének törvényességét illetően.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Arra helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója által hozott döntés képviselő útján, arra meghatalmazott személy által is jogszerűen közölhető. A per adatai alapján azonban helytálló az az ítéleti megállapítás, hogy adott esetben a felperes felett a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult elnökség a rendkívüli felmondásról szóló döntés közlésére - az intézkedés indokolása írásba foglalására és annak aláírására - K. T.-t nem hatalmazta fel. A 2000. április 15-i ülés jegyzőkönyve azt rögzíti, hogy az egyidejűleg felmentett főtitkár helyett, az ő hatáskörébe tartozó munkáltatói jogok gyakorlásával bízták meg K. T.-t, az elnökségi ülés levezető elnöke, dr. K. M. pedig vállalta, hogy az érintetteket értesíti a hozott határozatról, a "többit ti fogalmazzátok meg". Az elnökség tehát a vitatott kérdésben a felülvizsgálati álláspontot alátámasztó rendelkezést nem hozott.
A felperessel közölt rendkívüli felmondás indokolása az elnökség 2000. április 15-ei ülésén hozott határozatra hivatkozott, és felperesnek az alapszabályban meghatározott feladatai [2/c), d), e), f), j), k), m) pontok] megszegését, a számviteli, devizagazdálkodási, vám- és adótörvények megszegését rótta felperes terhére azzal, hogy ezeket a Számvizsgáló Bizottság 1999. november 10-i és 2000. március 22-i jelentése tartalmazza. Ennek megfelelően azt kellett vizsgálni, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló elnökség ülésének jegyzőkönyvéből megállapítható-e, hogy az elnökség a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről valóban ilyen kötelezettségszegések miatt döntött.
A 2000. április 15-i elnökségi ülés a megelőző 2000. április 8-i félbeszakadt elnökségi ülés folytatása volt, ezért a felülvizsgálati kérelem arra helyesen hivatkozott, hogy az indokolás kérdésében mindkét jegyzőkönyv szövege alapulvételével lehet csak állást foglalni. Ennek figyelembevételével sem találta a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést megalapozó okszerűtlen következtetésnek azt az ítéleti megállapítást, hogy a rendkívüli felmondásban közölt indokokat, a felsorolt kötelezettségszegéseket az elnökségi ülés jegyzőkönyve nem tartalmazta. A számvizsgáló bizottságnak mindkét jelentése általános megállapításokat tartalmaz, a gazdálkodási hiányosságok okai körében sem állapít meg konkrét felperest terhelő kötelezettségszegést. A számvizsgáló bizottsági jelentést aláíró L. J. az elnökségi ülésen kifejezetten felperesnek a gazdasági cselekményekért fennálló felelősségét cáfoló nyilatkozatot tett. Az elnökségi ülési jegyzőkönyvek ugyancsak általánosan, a főtitkárra és a szövetségi kapitányra vonatkozóan együttesen rögzítik az alapszabály megszegését anélkül, hogy megjelölnék a konkrét kötelezettségszegéseket. Ily módon a rendkívüli felmondásról hozott munkáltatói döntés indokolása és az írásban közölt intézkedés indokai egyezőségére, egymásnak megfelelő voltára a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletnek az alaki okok miatt megállapított jogellenességre levont következtetését jogszabálysértés hiányában a felülvizsgálati kérelem sikertelenül támadta.
A jogerős ítélet az elnökségi határozat meghozatalának törvényességéről érdemben nem foglalt állást, ezért a hatásköri túllépéssel kapcsolatos felülvizsgálati érvelés a jogerős döntést nem érinti. A munkáltatói jogkör gyakorlásával kapcsolatban egyébként a munkaügyi vita keretében az vizsgálható, hogy a munkaviszony megszüntetéséről szóló intézkedést az arra jogosult személy illetve testület hozta-e, illetve utóbbi esetben az irányadó szabályok szerinti testület járt-e el.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.287/2001. sz.)