adozona.hu
BH+ 2005.9.428
BH+ 2005.9.428
Ha a munkáltató a rendkívüli felmondást a munkavállaló olyan kötelezettségszegésére (magatartására) alapítja, amelynek vizsgálata az elkövetés körülményeire tekintettel nem választható el más személyek bűncselekményt megvalósító magatartásától, a rendkívüli felmondási jog gyakorlására a büntethetőség elévüléséig tartó objektív határidő irányadó [Mt. 96. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes blokk-kezelői munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1996. március 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkaidején kívül tevékenyen közreműködött a munkáltatója sérelmére 1994. december 25-éről 26-ára virradó éjjel elkövetett bűncselekmény végrehajtásában. Ezt az alperes a vádemelést követően történt iratbetekintés alapján való tudomásszerzésre alapította.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megáll...
BH+ 2005.9.428 Ha a munkáltató a rendkívüli felmondást a munkavállaló olyan kötelezettségszegésére (magatartására) alapítja, amelynek vizsgálata az elkövetés körülményeire tekintettel nem választható el más személyek bűncselekményt megvalósító magatartásától, a rendkívüli felmondási jog gyakorlására a büntethetőség elévüléséig tartó objektív határidő irányadó [Mt. 96. § (4) bekezdés].
A felperes blokk-kezelői munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1996. március 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkaidején kívül tevékenyen közreműködött a munkáltatója sérelmére 1994. december 25-éről 26-ára virradó éjjel elkövetett bűncselekmény végrehajtásában. Ezt az alperes a vádemelést követően történt iratbetekintés alapján való tudomásszerzésre alapította.A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A bíróság a pert a büntetőeljárás befejezéséig felfüggesztette.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet - amely az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperest az ellene bűnsegédként különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tekintette. Eszerint felperes 1994. december 25-én délelőtt ígéretet tett Sz. Z.-nek, hogy egy szállítmány benzinből mintát vesz és arról minőségi tanúsítványt készíttet. F. L. uszálytöltő blokk-kezelő 1994. december 25-éről 26-ára virradó éjjel engedély nélkül megtöltötte a TS-1521 számú uszályt ólommentes benzinnel, a hajónapló szerint viszont az üresen távozott a finomító hajókikötőjétől. 1994. december 26-án hajnalban 4 órakor a felperes felszállt Sz. Z.-vel a TS-1521 számú bárkára és azzal A.-ba ment. A hajót a reggeli órákban Sz. Z.-vel elhagyta, még 1994. december 27-én délelőtt 10 óra körül ismét A.-ba mentek, felmentek a hajóra, belenéztek a tartályhajó belsejébe, de mintavételre nem került sor. Ezután elmentek E.-be, és amikor visszatértek a helyszínre, akkor már megkezdődött a rendőri intézkedés.
E tényállás szerint a felperes a bűncselekmény végrehajtásában tevékenyen közreműködött, ezt a közreműködést a büntető bíróság jogerős ítélete nem minősítette bűncselekménynek. Mivel a rendkívüli felmondásban az alperes sem bűncselekmény elkövetését, hanem az abban való közreműködést rótta felperes terhére, a bizonyított szándékos kötelezettségszegés alapján az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint az alperes intézkedését jogszerűnek találta.
A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes magatartásáról a nyomozati iratok megtekintése után (1996. március 11.) szerzett tudomást. Ezért a munkaügyi bíróság a joggyakorlási határidő betartását állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és az alperest 9 916 444 forint, valamint kamatok és 400 000 forint együttes perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a fellebbezési kérelmet alaposnak találta a tekintetben, hogy az alperes az Mt. 96. §-a (4) bekezdésében meghatározott egy éves objektív határidőt túllépve intézkedett. Kifejtette, hogy a perbeli esetben nincs lehetőség a bűncselekmény elkövetése esetére irányadó objektív határidő alkalmazására, mert a felperes terhére jogerős ítélet nem állapította meg bűncselekmény elkövetését.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Vitatta az objektív határidő elmulasztásának megállapítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes terhére rótt magatartást az alperes sérelmére elkövetett súlyos bűncselekmény nyomozása tárta fel. A bonyolult ügyben elhúzódó nyomozás nem eredményezheti a rendkívüli felmondási jog elvesztését. Az eset egyedi körülményeinek figyelmen kívül hagyását az Mt. 96. §-a (4) bekezdése megszorító értelmezését sérelmezte. A pertárgyérték téves megállapítása miatt a Pp. 24. §-a (2) bekezdésének b) pontjába ütköző jogszabálysértést panaszolt a perköltség tekintetében.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem alapján arról kellett állást foglalni, hogy a bűncselekményhez kapcsolódó rendkívüli felmondás esetén az Mt. 96. §-a (4) bekezdésében megállapított objektív határidőt hogyan kell értelmezni.
A perben megállapított, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes a rendkívüli felmondás indokául szolgáló felperesi kötelezettségszegésről - amely a munkáltató sérelmére különösen nagy értékre elkövetett sikkasztással szorosan összefüggött - a nyomozati iratok alapján értesült 1996. március 11-én. A tudomásszerzésre az 1994. december 26-án elkövetett bűncselekményhez kapcsolódó egyidejű kötelezettségszegést követően több mint 1 év elteltével került sor a nyomozás időtartama folytán [Be. 53. § (2) bekezdés b) pont]. Az alperes a tudomásszerzés alapján a törvényes határidőn belül intézkedett.
Az adott esetben az objektív joggyakorlási határidő szempontjából sem hagyható figyelmen kívül, hogy felperesnek a rendkívüli felmondás indokát képező kötelezettségszegése a súlyos bűncselekménnyel szorosan összefüggött. Ebből szükségképpen következett, hogy arról kizárólag az azt feltáró nyomozás eredménye alapján szerezhetett tudomást a munkáltató.
E körülményeket értékelve a Legfelsőbb Bíróság a perben eldöntendő jogkérdésben (objektív határidő) a következő álláspontot alakította ki.
Amennyiben a munkáltató a rendkívüli felmondást a munkavállaló olyan kötelezettségszegésére (magatartására) alapítja, amelynek a vizsgálata - az elkövetés körülményeire tekintettel - a hely, az idő, és az együttes cselekvés miatt a személyek alapján nem választható el, és utóbb a bíróság jogerős ítéletével az említettek vagy egyikük terhére bűncselekmény elkövetését megállapítja, valamennyiükre a büntethetőség elévüléséig tartó objektív határidő irányadó a rendkívüli felmondási jog gyakorlására nézve. Ezért a jogerős ítélet a rendkívüli felmondás jogellenességét az objektív határidő elmulasztása miatt jogszabálysértően állapította meg [Mt. 96. § (4) bekezdés].
A felperes részéről mindezektől függetlenül az objektív határidő elmulasztására való hivatkozás, és az erre alapított anyagi igény érvényesítése a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményébe ütközött.
A per tárgya a felperes munkaviszonyát megszüntető intézkedés volt, tehát maga a munkaviszony volt vitás. Ezért a perköltséget támadó felülvizsgálati érvelés helytálló, mert nem a felperes éves átlagkeresetének megfelelő pertárgyérték alapulvételével történt annak megállapítása [Pp. 24. § (2) bekezdés b) pont].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság - felperes keresetét elutasító - ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.169/2000. sz.)