adozona.hu
BH+ 2005.9.437
BH+ 2005.9.437
A munkáltató köteles a biztonságos munkavégzés feltételeiről gondoskodni [1993. évi XCIII. tv. 28. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes úgynevezett "S." anódos alumínium elektrolizáló kemencéket üzemeltet. Az alperes dolgozója, K. Antal 1997. december 8-án az egyes alumínium kemence 13. tüskéjére helyezte vissza a mankószorító kengyelt, azt függőleges helyzetbe állította be, a szorító csavarral ráhelyezte a kengyelkulcsot és elkezdte behajtani a csavart. A művelet során a kengyel kulcsa a szorító csavarról lecsúszott, a dolgozó leesett a 140 cm magasságban lévő anódjárdáról, mindkét térdén zúzódást szenvedett, jobb...
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a balesetet a dolgozó vétkes magatartása, azaz az előírások be nem tartása okozta. Az erre vonatkozó előírások maradéktalan betartása mellett ugyanis a tüskehúzás művelete során a dolgozó stabil testhelyzete biztosítható, ahhoz külön intézkedések megtételére nincs szükség.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a beszerzett igazságügyi szakértői szakvélemények, valamint a szakvélemények felülvéleményezése eredményeként okszerűen vonható le az ügyben az a következtetés, hogy a felperes a biztonságos munkavégzés feltételeit megfelelő módon nem teremtette meg. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a felülvéleményt előterjesztő szakértői bizottság elfogultságára vonatkozó érveit sem tartotta megalapozottnak.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Fellebbezésében előadta, hogy a baleset bekövetkezését kizárólag a munkavállaló vétkes magatartása okozta. A munkatevékenység biztosítására alkalmas újabb megoldások a jelenleginél súlyosabb baleseti veszélyt jelentenének a legnagyobb veszélyforrás az anód kirobbanás miatt. Állította továbbá, hogy a műszaki szakértői bizottság szakvéleménye az ítélkezés alapjául - a bizottság elfogultsága miatt - nem fogadható el.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvtv.) 28. § (1) bekezdése szerint az olyan munkahelyen, ahol be - vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni. E szakasz (2) bekezdése értemében a munkahelyen alkalmazott munkaállás (állvány, pódium, kezelőjárda) kialakítása, elhelyezése, rögzítése feleljen meg a munkavégzés jellegének a várható igénybevételnek, tegye lehetővé a biztonságos munkavégzést a szükséges anyagok és eszközök tárolását, a biztonságos közlekedést, fel- és lejutást.
Ezeket a törvényi előírásokat szem előtt tartva kellett az elsőfokú bíróságnak megvizsgálnia, hogy jogszerű volt e az alperesnek az a határozata, melyben elrendelte: a tüskehúzás művelet végrehajtása során a munkáltatónak maradéktalanul biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit. Ennek tisztázása érdekében az elsőfokú bíróság terjedelmes szakértői bizonyítást folytatott le. A beszerzett szakértői vélemények ellentmondásának kiküszöbölésére igazságügyi szakértői felülvéleményt szerzett be, amely szakvéleményben foglaltak okszerű értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a műszaki feltételek és a technológia megváltoztatásával kialakítható a tüskehúzás műveleténél a biztonságos munkavégzés feltételének megteremtése, a leesés veszélyének elkerülése, a biztonságos menekülési útvonal kialakítása. Minthogy a bizonyítás eredményének mérlegelése sem okszerűtlen, sem iratellenes nem volt és a megállapított következtetésekkel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért az elsőfokú bíróság ítéletének az ügy érdemét érintő fellebbezési előadásra tekintettel való megváltoztatására nincsen lehetőség.
Ugyancsak helytálló döntést hozott az elsőfokú bíróság, amikor a leesés veszélye fennálltára vonatkozó egybehangzó szakértői véleményekre is tekintettel, valamint, mert érdemi elfogultságra vonatkozó megállapításokra a felperes által előadottak nem alkalmasak, a felperes elfogultsági kérelmét alaptalannak minősítette.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Kf.IV.37.774/2002.)