adozona.hu
BH+ 2005.8.384
BH+ 2005.8.384
I. A munkavállalók munkaszüneti napon való foglalkoztatása szempontjából a kiskereskedelmi tevékenységet folytató áruház nem minősül a rendeltetése folytán munkaszüneti napon is működő munkáltatónak [Mt. 125. §]. II. A munkaügyi bírság jogszabályban meghatározott felső határát meghaladóan a munkáltató bírság megfizetésére akkor sem kötelezhető, ha ugyanazt a szabálytalanságot több különálló telephelye tekintetében állapította meg az ellenőrző hatóság [1996. évi LXXV. törvény 7. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes megyei felügyelőségei 2000. március 15. napján a felperes különböző áruházaiban ellenőrizték a munkaszüneti napra vonatkozó foglalkoztatási szabályok megtartását. Az alperes megyei felügyelősége a 2000. április 4-én kelt elsőfokú határozatával 1 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest, mert az Mt. 125. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve, a munkaszüneti napon 80 főt foglalkoztatott a k.-i áruházában. A felperes fellebbezése nyomán az alperes a másodfokú ha...
BH+ 2005.8.384 I. A munkavállalók munkaszüneti napon való foglalkoztatása szempontjából a kiskereskedelmi tevékenységet folytató áruház nem minősül a rendeltetése folytán munkaszüneti napon is működő munkáltatónak [Mt. 125. §].
II. A munkaügyi bírság jogszabályban meghatározott felső határát meghaladóan a munkáltató bírság megfizetésére akkor sem kötelezhető, ha ugyanazt a szabálytalanságot több különálló telephelye tekintetében állapította meg az ellenőrző hatóság [1996. évi LXXV. törvény 7. § (3) bekezdés].
Az alperes megyei felügyelőségei 2000. március 15. napján a felperes különböző áruházaiban ellenőrizték a munkaszüneti napra vonatkozó foglalkoztatási szabályok megtartását. Az alperes megyei felügyelősége a 2000. április 4-én kelt elsőfokú határozatával 1 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest, mert az Mt. 125. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve, a munkaszüneti napon 80 főt foglalkoztatott a k.-i áruházában. A felperes fellebbezése nyomán az alperes a másodfokú határozatával a bírság összegét 500 000 forintra mérsékelte és a teljesítési határidőt 2000. június 10-ében állapította meg.A felperes a határozatnak a munkaszüneti napon való munkavégzésre és az ezzel kapcsolatban kiszabott bírságra vonatkozó részének hatályon kívül helyezése iránt indított keresetet. Arra hivatkozva vitatta a szabályszegést, hogy megszakítás nélkül üzemelő, folytonos munkarendű a munkáltató, és a munkavállalók önként jelentkeztek a munkára. Az alperes eljárását azért is jogszabálysértőnek tartotta, mert a különböző fióktelepeit (áruházait) külön-külön bírságolta, összesen 15 800 000 forint bírsággal sújtva egy foglalkoztatót.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes másodfokú határozatát és az alperest új eljárásra kötelezte.
Kifejtette, hogy a felperes áruháza nem tekinthető megszakítás nélkül üzemelő egységnek, ezért nem lehet a munkavállalókat a munkaszüneti napon rendszeresen munkavégzésre igénybe venni. A munkaügyi bírsággal csak a foglalkoztató sújtható, ennek maximális összege pedig az 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint legfeljebb 3 000 000 forint. Az alperes nem vitatta, hogy a 2000. március 15-ei munkavégzésből eredő jogszabálysértés miatt ezt az összeget jóval meghaladó bírságot szabott ki, ezért a bíróság - bár az alperes másodfokú határozatát abban a részében, amelyben megállapította, hogy a felperes 2000. március 15. napján a munkavállalóit jogellenesen, a Munka Törvénykönyvébe ütköző módon foglalkoztatta, megalapozottnak találta -, az alperes bírságot kiszabó határozatát hatályon kívül helyezte. A felperes a munkaügyi bírság kiszabására ugyan okot adott, annak összegszerűségét azonban a bíróság - figyelemmel a már kiszabott bírságokra - nem határozta meg, ezt az új eljárás során az alperesnek kell megtennie.
A jogerős ítéletnek a munkarend megállapítására és a munkavállalók ünnepnapon történő foglalkoztatására vonatkozó részében történő hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mert álláspontja szerint folytonos munkarendben működő munkáltatóként munkaszüneti napon is foglalkoztathatta a munkavállalóit, és az alperesnek nem volt hatásköre a munkarend ellenőrzésére. Az eljárt bíróság szükségtelenül foglalt állást a rendkívüli munkavégzés kérdésében, mert azt a rendes munkaidőben rendelte el. Arra hivatkozott, hogy nem kizárt a munkavállaló alkalomszerű foglalkoztatása munkaszüneti napon, ha a munkáltató erről a munkavállalókkal megállapodott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérte. Vitatta azt az álláspontot, hogy amennyiben a foglalkoztatónak több megye területén is van munkahelye, ugyanazért a szabálytalanságért csak egyetlen bírságot lehessen kiszabni. A több megye területén történő ellenőrzéseket nem lehet egy ellenőrzésnek tekinteni. Az ellenőrzéseket nem egy ellenőrző szerv végezte, ezért a bírság kiszabására is az ellenőrzéseket külön-külön végző illetékes felügyelőségek jogosultak.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperesé a következők szerint részben alapos.
Az Mt. perbeli időben hatályos 125. §-ának (3) bekezdése szerint munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő, és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható.
A felperes kiskereskedelmi árusítást folytat, ami nem tekinthető olyan tevékenységnek, amiből következően munkaszüneti napokon is működnie kell. A tevékenység rendeltetését ugyanis nem lehet annak alapján meghatározni és minősíteni, hogy nyitva tartás esetén a vásárlók - akár nagy számban is - felkeresik az áruházat, mert ez a nyitva tartás következménye, nem pedig indokoltságának oka. A felperes ebből következően nem foglalkoztathatta volna a munkavállalóit rendes munkaidőben munkaszüneti napon. A támadott közigazgatási határozat ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes terhére az Mt. 125. §-ában foglaltak megsértését.
A Met. 3. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a munkaidőre vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések megtartására. Az alperes megyei felügyelősége ennek alapján vizsgálta a kérdéses munkaszüneti napon a foglalkoztatást, ami attól függetlenül jogszabálysértő lehet, hogy egyébként megfelel a felperes által meghatározott munkarendnek. A felülvizsgálati kérelem érvelése a közigazgatási hatáskör hiányát illetően nyilvánvalóan téves, mert azt elfogadva, a foglalkoztatás jogszerűségét nem lehetne ellenőrizni, ha az megfelel a munkáltató által kialakított munkarendnek. Az alperes egyébként nem a munkarend, hanem a munkavállalók foglalkoztatásának jogszerűségét ellenőrizte.
A Met. 7. §-ának (1) bekezdése alapján, a (3) bekezdésben meghatározott mértékben lehet a munkáltatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabni. A bírság a munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt kiszabható szankció, amelynek legmagasabb összege a jogszabály rendelkezései megszegésének számától, illetőleg annak ismétlődésétől függően - a perbeli időben egy-, illetve hárommillió forint lehetett. A bírság mértéke a munkáltató, mint egész jogszabálysértéséhez igazodik. A bírság jogszabály szerinti felső határát akkor sem lehet túllépni, ha ugyanazt a szabálytalanságot a munkáltató különálló telephelyein azonosan szegik meg, vagyis a bírság felső határát nem lehet telephelyenként külön-külön számolni.
Az alperes felügyelőségei ugyanazon jogszabályi rendelkezés megtartását ellenőrizték a felperes különböző telephelyein. Ha szabálytalanságot tapasztaltak, azért összesen legfeljebb a jogszabály (Met.) hivatkozott rendelkezésében meghatározott összegű bírságot szabhattak ki. Ezzel szemben a felperest - meg nem cáfolt előadása szerint - összesen 15,8 millió forint bírság megfizetésére kötelezték.
Az azonos szabálytalanság miatt összesen kiszabható bírság mértékén nem változtat a Met. 8. §-ának (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése sem, mert ez illetékességi szabály, ami a kiszabható bírság mértékét nem érinti. E szabály alapján tehát az egyes felügyelőségek igazgatói azonos szabályszegés esetén is külön-külön jogosultak bírságot kiszabni, de az egy foglalkoztatónál lefolytatott, lényegében azonos célú ellenőrzés alapján kiszabható bírságok összege nem lehet több hárommillió forintnál. A bírság külön - külön számítására csak a jogszabály ilyen értelmű rendelkezése esetén van lehetőség.
Ezért a munkaügyi bíróság a munkaszüneti napon történt foglalkoztatás, és a foglalkoztató bírságolási lehetőségének felső határa kérdésében helytálló álláspontra helyezkedett. Tévedett azonban, amikor ez utóbbi vonatkozásában a tényállás tisztázása nélkül az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, mivel e nélkül nem volt elbírálható, hogy az alperes támadott határozatában a bírság kiszabására a törvényes összeghatár túllépésével, jogszabálysértően került-e sor.
Az összeghatár elérése szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az eljáró felügyelőségek igazgatói mikor hozták meg a határozatot, mert az említett felső határ eléréséig, a "ki nem merített keret összegéig" további határozatokkal is ki lehet bírságot szabni. Ebből a szempontból sem a másodfokú közigazgatósági hatóság jogerős döntése, sem a közigazgatási határozat felülvizsgálatáról hozott bírósági ítélet időpontjának nem lehet jelentősége, mert visszamenőlegesen nem lehet dönteni az ilyen határozat (ítélet) ismeretének hiányában hozott bírságkiszabás jogszerűségéről.
Az előbbiekből következően a perben azt kellett volna vizsgálni, hogy az alperes megyei felügyelőségének igazgatója a más igazgatók esetleges korábbi bírságoló határozatai folytán a szabálytalanság miatt kiszabhatott-e még egyáltalán bírságot, illetőleg a felső határt figyelembe véve milyen összegben.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.II.11.150/2001. sz.)