adozona.hu
BH+ 2005.7.336
BH+ 2005.7.336
Több lehetséges felmentési indok közül egy jogszerű indok megjelölése esetén is megfelel a törvénynek a felmentés indokolása [Ktv. 17. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a közszolgálati jogviszonyának a felmentéssel történt megszüntetése jogellenességének megállapítását és továbbfoglalkoztatása mellőzésével az anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét és az alperest 9 havi átlagkereset (2 068 200 forint), 13. havi illetmény és perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás lényege szerint a humánpolit...
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét és az alperest 9 havi átlagkereset (2 068 200 forint), 13. havi illetmény és perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás lényege szerint a humánpolitikai munkatárs munkakört betöltő felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2003. november 20-án kelt, a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felmentéssel megszüntette az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozattal elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozással. A felperes a tartalékállományba helyezéshez hozzájárult. A kormányhatározat alapján a minisztérium költségvetési főosztálya az alperesnél a létszámcsökkentést 4 főben határozta meg, egyben javaslatot tett a végrehajtás módjára. A felperes humánpolitikai munkatárs munkakörébe tartozó feladatokat az alperes a továbbiakban "osztott munkakörben", más munkakörökhöz kapcsoltan látta el.
A munkaügyi bíróság a felmentést jogellenesnek találta több okból. Álláspontja szerint a minisztérium átiratában foglaltakra tekintettel az alperesnek a meglévő két üres álláshely, valamint a nála és a körzeti hivataloknál foglalkoztatott hét nyugdíjas körében kellett volna a létszámcsökkentést megoldania. A felmentés indokaként csak a létszámcsökkentést jelölte meg, holott a felperes munkakörét érintő átszervezés is történt, emiatt az indokolás csak részben felelt meg a valóságnak és nem tekinthető okszerűnek. Az alperes az országos érdekegyeztetés keretében született megállapodás bevárása nélkül intézkedett, holott a kormányhatározat nem szabott ilyen rövid határidőt. A körzeti hivataloknál időközben két köztisztviselő jogviszonya megszűnt (V. T. és P. B.), ezeket a munkaköröket az alperes a Ktv. 17. § (4) bekezdésében foglaltak szerint felajánlhatta volna felperesnek. Mindezekre tekintettel az alperest a Ktv. 60. § (1) és (4) bekezdése alapján marasztalta 13. havi illetmény és 9 havi átlagkereset tekintetében.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett - a keresetnek helyt adó - részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezés indokait alaposnak találva mellőzte az elsőfokú ítéletnek a minisztériumi átirattal, V. T. és P. B. közszolgálati jogviszonya megszüntetésével, valamint az Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodással kapcsolatban a felmentés jogellenességére tett megállapításait. Osztotta azonban azt az álláspontot, hogy mivel a felmentés az átszervezésre nem hivatkozott, holott ez is indoka volt, a felmentés indoka csak részben felelt meg a valóságnak és emiatt okszerűtlen. Utalt arra is, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor nem vizsgálta a körzeti hivataloknál, hogy van-e a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő állás. Ennek megfelelően indokolásbeli módosítással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a felmentés jogellenességével kapcsolatban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és e tekintetben a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte a Ktv. 17. § (1) és (4) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozással. Vitatta az átszervezés végrehajtását, és sérelmezte az átszervezésre tekintettel a felmentés jogellenességének megállapítását. Kifejtette, hogy a kormányhatározattal elrendelt létszámcsökkentés a felmentés indokaként a törvénynek megfelelt. Megalapozatlannak tartotta a Ktv. 17. § (4) bekezdésével kapcsolatban terhére rótt mulasztást, miszerint nem vizsgálta a körzeti hivataloknál a betöltetlen munkakört, a felperesnek adott tényszerű tájékoztatására hivatkozott. Vitatta a Ktv. 60. § (4) bekezdése alapján megállapított joghátrány mértékét is. A 13. havi illetmény címén történt marasztalását érdemben nem támadta.
Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az érdemben helyes jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozattal elrendelt létszámcsökkentéssel indokolt felmentéssel szüntette meg. Azt a perben a felperes sem vitatta, hogy az alperesnél 4 főt érintő létszámcsökkentés keretében szűnt meg a jogviszonya.
Ennek alapján megállapítható, hogy a felmentés indoka a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerint a törvénynek és a valóságnak megfelelt, mert a felsőbb döntéssel összefüggésben, annak keretei között mentették fel felperest.
A felmentés indokának okszerűsége körében a munkaügyi perben nem vizsgálható, hogy miért a felperes jogviszonyát szüntette meg az alperes, rendeltetésellenes joggyakorlást megalapozó tényt pedig felperes nem jelölt meg, illetve a perben nem bizonyított.
A jogerős ítélet tévesen értékelte a létszámcsökkentéssel általában együtt járó átszervezést a felmentési indok valóságát és okszerűségét érintő körülményként. Az átszervezés ugyanis a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogszerű indoka lehet [Ktv. 17. § (1) bekezdés c) pont]. Másrészt, több lehetséges indok közül egy jogszerű indok megjelölése esetén is megfelel a törvénynek a felmentés indokolása.
A felmentés jogellenességét ennélfogva a Kjt. 17. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel állapította meg a másodfokú bíróság is a felmentési indok valósága és okszerűsége hiányára hivatkozva.
A Kjt. 17. § (4) bekezdése szerint az (1) bekezdés a)-c) pontja alapján a köztisztviselő akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes a 2003. november 17-én kelt intézkedésében, amelyben a felperest értesítette arról, hogy a közszolgálati jogviszonya létszámcsökkentés miatt felmentéssel megszűnik, egyértelműen tájékoztatta arról is, hogy nála, a megyei hivatalnál és az irányítása alatt álló körzeti hivataloknál a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs. Erre tekintettel intézkedhetett felperes tartalékállományba helyezéséről [Kjt. 20/A. § (1) bekezdés], amelyet a felperes el is fogadott. Az alperes a perben kimutatást csatolt a nála és az irányítása alatt álló körzeti hivataloknál a betöltetlen álláshelyekről.
A felperes a perben az üres álláshely hiányára vonatkozó felmentési feltétel fennállását az alperesnél betöltetlen hivatalvezetői és osztályvezetői munkakörre, valamint a körzeti hivataloknál időközben betöltött, V. T. és P. B. munkakörére hivatkozva vitatta.
A másodfokú bíróság a per adatai alapján helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperesnek felajánlható betöltetlen állás nem volt, mert alperesnél a hivatalvezetői és osztályvezetői, illetve V. T. főelőadó, P. B. vezető-főtanácsos munkaköre nem a felperes besorolásának megfelelő volt, továbbá utóbbi körzeti hivatali álláshelyek a felmentés közlése időpontjában nem is voltak betöltetlenek (az elsőfokú ítéleti tényállás szerint V. T. jogviszonya 2003. december 24-én szűnt meg, P. B.-é 2003. november 15-én és november 16-ától S. T.-t nevezték ki helyére).
Ily módon az alperes a Ktv. 17. § (4) bekezdésében előírt feltételt bizonyította, a felperes viszont ezt a perben megcáfolni nem tudta.
Ehhez képest a jogerős ítélet a per adataival ellentétesen, megalapozatlanul állapította azt meg, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor a körzeti hivataloknál nem vizsgálta a felajánlható, megfelelő állást.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az alperes 13. havi illetmény megfizetésére kötelezését helybenhagyó része kivételével - hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét ebben a körben megváltoztatta, a felperesnek a felmentés jogellenességével kapcsolatos keresetét elutasította, ennek megfelelően az alperes e jogcímű marasztalását (azaz 2 068 200 forint megfizetésére kötelezését), valamint perköltség fizetésre kötelezését mellőzte; a 13. havi illetmény tekintetében a jogerős ítéletet nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.I.10.001/2005. sz.)