adozona.hu
BH 2005.7.262
BH 2005.7.262
A munkáltató által tudomásul vett, - hitelt érdemlően bizonyított és szükséges - túlmunka ellenértéke a munkavállalót munkaidő keret alkalmazása esetén is megilleti [Mt. 147. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes műszaki vezető, a II. rendű felperes könyvelő munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel. Keresetükben túlmunkadíjat és költségtérítést igényeltek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felülvizsgálati kérelemmel érintett I. rendű felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest 1 661 802 forint túlmunkadíj és 115 080 forint gépkocsihasználati költségtérítés megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az...
BH 2005.7.262 A munkáltató által tudomásul vett, - hitelt érdemlően bizonyított és szükséges - túlmunka ellenértéke a munkavállalót munkaidő keret alkalmazása esetén is megilleti [Mt. 147. § (1) bekezdés].
Az I. rendű felperes műszaki vezető, a II. rendű felperes könyvelő munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel. Keresetükben túlmunkadíjat és költségtérítést igényeltek.A munkaügyi bíróság ítéletével a felülvizsgálati kérelemmel érintett I. rendű felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest 1 661 802 forint túlmunkadíj és 115 080 forint gépkocsihasználati költségtérítés megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az I. rendű felperes munkaidejét a munkaszerződésben heti 40 órában határozták meg azzal, hogy túlmunkavégzésért díjazás nem illeti. A 2001. augusztus 13-ai munkaszerződés-módosításban a felek havi 172 óra munkaidőkeretről rendelkeztek, egyben azt is kikötötték, hogy amennyiben az I. rendű felperes megítélése szerint a munkáját a havi munkaidőkereten belül nem tudja elvégezni, erről köteles haladéktalanul a rugalmas munkaidő-beosztást engedélyező vezetőt tájékoztatni, aki rendelkezik a túlmunka elrendeléséről, vagy a feladatok átcsoportosításáról. A munkaszerződésmódosítás szerint az I. rendű felperest csak a tájékoztatási kötelezettsége és a túlmunka szabályszerű elrendelése esetén illeti meg a túlmunka ellenértéke.
A munkaügyi bíróság a per adataiból arra következtetett, hogy az I. rendű felperes, mint műszaki vezető a munkaviszonya alatt jelentős mértékű többletmunkát végzett, amit a jelenléti ívek is alátámasztottak. A beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján, az alperes által beszámítani kért jutalmat figyelmen kívül hagyva állapította meg a túlmunkavégzésért járó díjazást, arra is utalva, hogy a felperes nem minősült vezető állásúnak. A gépkocsihasználati költség tekintetében részben találta megalapozottnak a keresetet.
Az I. rendű felperes a gépkocsihasználati költségtérítést részben elutasító elsőfokú ítéleti döntés miatt, az alperes az I. rendű felperes túlmunkadíjazás iránti keresete elutasítása iránt élt fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, az I. rendű felperesnek a túlmunkadíjazásra vonatkozó igénye tekintetében részben megváltoztatta, és az elsőfokú marasztalási összeget 1 661 802 forintról 932 480 forintra leszállította. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az Mt. 147. § (6) bekezdéséből kiindulva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2001. augusztus 13-ai munkaszerződés-módosítás értelmében az I. rendű felperes a 172 órás havi munkaidőkeretet megkötöttség nélkül ledolgozhatta, amennyiben pedig a keretet meghaladóan dolgozott, csak akkor tarthatott volna igényt túlmunkadíjazásra, ha arra elrendelés alapján került sor. A munkaszerződés-módosítás előtti időszakban végzett túlmunka értékelése és díjazása tekintetében egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával.
Az I. rendű felperes a jogerős ítélet "megváltoztatását", és az alperest 1 661 802 forint túlmunkadíj megfizetésére kötelező elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 118/A. § (1) bekezdését, a 126. § (1) bekezdését, és a 147. § (1), (2) és (3) bekezdését. Érvelése szerint a havi munkaidőkeret kötetlen munkaidőként való értelmezése törvénysértő, az I. rendű felperest a munkaidőkereten felül végzett munkáért megilleti a túlmunkadíjazás, függetlenül attól, milyen időbeosztásban végezte a munkáját.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a "felülvizsgálati kérelem elutasítását" kérte, álláspontja szerint az I. rendű felperes által hivatkozott jogszabálysértés nem állt fenn.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az irányadó - a felek által nem vitatott - tényállás szerint a műszaki vezető I. rendű felperes a munkaviszonya fennállása alatt mindvégig jelentős mértékű túlmunkát végzett az új létesítményű uszodában, a jelenléti ív és az egybehangzó tanúnyilatkozatok szerint reggel 7 óra, fél 8 óra körül már a munkahelyén volt, 19-20 óráig maradt benn, és gyakran hétvégén is dolgozott. Dr. H. Cs. alpolgármester arról nyilatkozott, hogy az I. rendű felperes az uszoda beindítását követően "egyedül vitte a hátán az uszodát", F. I., T. L. és K. S.-né tanúnyilatkozata szerint a felperes sokszor bent volt éjszaka, 22 óra után is. Az adott esetben eszerint a 2001. február 1-jétől foglalkoztatott felperes heti 40 órás munkaideje helyett a 2001. augusztus 13-ai munkaszerződés-módosításban kikötött havi 172 órás munkaidőkeret nem a kereten belüli kötetlen munkaidő-beosztást eredményezett. Ehelyett abból a döntő körülményből, hogy az alperes ügyvezetője által aláírt, a felperes jelentős mértékű túlmunkavégzését tartalmazó jelenléti ívek képezték a bérszámfejtés alapját, egyértelműen megállapítható az alperes tudomása és tudomásulvétele az I. rendű felperes munkaidő-beosztását és a rendkívüli munkavégzését illetően.
Az ugyancsak nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a műszaki vezető I. rendű felperes többletmunkavégzése az új uszoda üzemeltetése érdekében indokolt és szükséges volt. Az I. rendű felperes nem minősült vezető állású dolgozónak, az alperes a perbeli időszakra nem fizetett a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért ellenértéket, a jutalmat - helytállóan - nem minősítették ekként az eljárt bíróságok.
Mindezekből következően a másodfokú bíróság megalapozatlanul, az adott tényállást figyelmen kívül hagyva, egymagában a munkaszerződés-módosításnak a rendelkezései alapján következtetett a módosítást követő rendkívüli munkavégzés díjazása kizártságára. Az alperes által tudomásul vett, a munkáltató érdekében szükségesen végzett, az alperes által igazolt jelenléti ívekkel bizonyított többletmunkáért a felperes az Mt. 147. § (1) bekezdése alapján a perbeli időszakra mindvégig igényt tarthatott. A bizonyított körülményekre tekintettel e jogosultságát nem érintette a munkaszerződés-módosítás kikötése arról, hogy a munkaidőkereten felüli túlmunkavégzésért díjazás csak a túlmunkavégzés szükségességéről való előzetes tájékoztatás és a túlmunkavégzés szabályszerű elrendelése esetén illeti az I. rendű felperest.
A felek által megkötött munkaszerződés-módosítás - a másodfokú bíróság értelmezésével ellentétben - nem zárta ki a túlmunkavégzésért járó díjazást, hanem erről a felek kifejezetten megállapodtak bizonyos feltételek megjelölésével. Ezért a perbeli esetben az Mt. 147. § (6) bekezdését a másodfokú bíróság alaptalanul alkalmazta. A kifejtettek szerint pedig a díjazást kizáró munkaszerződéses feltételekre pedig az alperes alappal nem hivatkozhatott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a túlmunkavégzésért járó díjazást és az alperes elsőfokú eljárási illetékét leszállító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, ebben a körben - az alperest az I. rendű felperes javára 1 661 802 forint és kamata túlmunkavégzésért járó díjazásban marasztaló - az elsőfokú ítéleti rendelkezéseket a kifejtett indokolással helybenhagyta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érintette.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.103/2004. sz.)