adozona.hu
BH 2005.7.260
BH 2005.7.260
A közalkalmazottnak a munkáltató intézmény céljának megfelelő, munkaidőn túl végzett tevékenysége ellátásával összefüggésben bekövetkezett munkahelyi balesete a munkáltató működési körébe tartozónak minősül [Mt. 174. § (1) bekezdés; MK 29. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesnek tartotta annak megállapítását, hogy a baleset az alperes érdekében végzett tevékenység során történt. Az ezen alapuló jogi következtetéseket is jogszabálysértőnek minősítve a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú "megváltoztatását", és a kereset elutasítását kérte.
A felperes számára a balesete napján irányadó munkaidő-beosztás miatt előadta, hogy a felperesnek a munkahelyén való korábbi időpontban történő megjelenése a s...
BH 2005.7.260 A közalkalmazottnak a munkáltató intézmény céljának megfelelő, munkaidőn túl végzett tevékenysége ellátásával összefüggésben bekövetkezett munkahelyi balesete a munkáltató működési körébe tartozónak minősül [Mt. 174. § (1) bekezdés; MK 29. számú állásfoglalás].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesnek tartotta annak megállapítását, hogy a baleset az alperes érdekében végzett tevékenység során történt. Az ezen alapuló jogi következtetéseket is jogszabálysértőnek minősítve a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú "megváltoztatását", és a kereset elutasítását kérte.A felperes számára a balesete napján irányadó munkaidő-beosztás miatt előadta, hogy a felperesnek a munkahelyén való korábbi időpontban történő megjelenése a saját elhatározásán alapult, a tényállás tisztázatlan továbbá, hogy ez kinek a kérésére történt. Amennyiben a kérést intéző személy a felperes beosztottja volt, az ő munkájának irányítására való felperesi alkalmatlanság a felperes közalkalmazotti jogviszonya fenntartását teszi vitássá. Az intézményben folytatott munka jellege folytán az alperes vitatta, hogy az alperes elvárta volna a felperestől az építési hulladék elszállításában való közreműködést - függetlenül attól, hogy az alperes tudta, hogy a fiatalok részt vesznek ebben a munkában. Az alperes álláspontja szerint továbbá az önkormányzattól kölcsön vett jármű oldallapja beszorulásának elhárítása nem minősülhet a munkáltató érdekében végzett munkaként. Ezzel összefüggésben az alperes utalt arra, hogy a felperes munkatársa, M. M. a fenti hibaelhárításban nem vett részt. Az alperes - összefoglalóan - a munkavállalótól el nem várt indokolatlan erőfitogtatásként minősítette a felperes tevékenységét, amelyet a munkaidején kívül, nem a munkakörébe tartozóként, nem a munkáltató érdekében végzett, ebből következően az alperes kártérítési felelőssége az Mt. 174. §-a, és az MK 29. számú állásfoglalás alapján nem állhat fenn. A fentieken túlmenően az alperes a másodfokú bíróságot "nem kifogástalannak" nevezve sérelmezte a közbenső ítélet indokolásának hiányát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a bizonyítékok, elsősorban a tanúvallomások részletes értékelése alapján a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes nevelő csoportvezető munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban a szenvedélybeteg állami gondozott fiatalok gyógyítását végző alperesnél. Az otthont a létesítés kezdetétől fogva fel kellett újítani, emiatt építkezés folyt, 2001 áprilisában a létesített foglalkoztató műhelynél építési törmelék keletkezett. Ennek elszállítását az önkormányzattól kölcsönbe kapott traktorral végezték. 2001. április 27-én a traktor pótkocsijának oldalmagasítója rászorult a kerékre, amit a felperes negyedmagával kívánt eltávolítani. Ez alatt a felperes a hátában roppanást érzett, az orvos csigolya kompressziós törést állapított meg, emiatt a felperes III. csoportú rokkanttá vált.
A felperes a baleset miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai iránt indított keresetet az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság az Mt. 174. § (1) bekezdését, az MK 29. számú állásfoglalás a) pontját alkalmazva közbenső ítéletével az alperes teljes kártérítési felelősségének fennállására következtetett. Megállapította, hogy a felperest a traktor oldalmagasítójának leemelése során egyszeri külső hatás érte, amely 67%-os munkaképesség-csökkenést okozott.
Az alperes intézmény fő működési céljaként a munkaügyi bíróság a szenvedélybeteg gyermekek munkára nevelését tekintette, amelyet a nevelők és a gondozottak együttes munkavégzésével kellett megvalósítani. Az otthon programja szerint a gondozottak mezőgazdasági tevékenységet végeztek, azonban az épület kialakítása ezenkívül is igényelt munkavégzést. Ez a munka a bíróság megítélése szerint az alperes működési körébe esett, ezért az MK 29. számú állásfoglalás b) pontja értelmében az okozati összefüggést kellett vizsgálni, mert a munkáltató működési körébe tartozó okból bekövetkezett balesetért a munkáltató kártérítési felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható.
A munkaügyi bíróság az alperes kártérítési felelősségét azért állapította meg, mert a felperes a munkáját a számára adott körülmények között volt köteles végezni, az ezzel összefüggő veszélyhelyzettel az alperesnek számolnia kellett. A perbeli esetben ezért fennáll az okozati összefüggés az alperes működési köre és a balesetet kiváltó ok között.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét - helyes tényállás miatt, helytálló jogi okfejtés megismétlése nélkül - helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 25. § (3) bekezdés].
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A másodfokú bíróság által megjelölt eljárásjogi szabályok helytálló értelmezése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül járt el, amikor az elsőfokú bíróság közbenső ítélete indokolását nem ismételte meg közbenső ítéletében, ezért az alperes erről előadott érvelése jogszabálysértés megállapítására alkalmatlan [Pp. 253. § (2) bekezdés].
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettek alapján nem állapítható meg, hogy az építési törmelék elszállításával összefüggésben előállott hiba elhárítása nem tartozott a munkáltató működési körébe. A nem vitatott tényállás szerint a szenvedélybeteg fiatalok gondozására létrejött intézmény kialakításával összefüggésben építkezés folyt, erről az alperes nyilvánvalóan tudott, különös tekintettel arra is, hogy az intézmény a törmelék elszállításához szükséges traktort azért kapta meg az önkormányzattól, mert a gondozottak a faluba jártak takarítani. Az alperes továbbá nem vitatta, hogy a környezet teljes körű rendben tartása, ezáltal az építési törmelék elszállítása a nevelési program része, ezáltal az intézmény vezetőjének elvárása volt. A traktort vezető B. M. tanúvallomása szerint a törmelék elszállításával sietni kellett, mert a délutáni időszakra más feladat volt kijelölve.
A következetes és egységes bírói gyakorlat értelmében a munkáltató nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha a baleset a munkavállaló önkéntes segítségnyújtásával összefüggésben következett be, akkor sem, ha a segítséget nyújtó munkavállaló a segítségnyújtásnak nem a legmegfelelőbb módját választotta. Az adott esetben a felperes a munkatársa, M. M. hívására jelent meg munkaideje előtt az intézményben. Erre azért került sor, mert a gondozottak nem voltak együttműködők, a felperes csoportvezető volt, ő tudott a gondozottakkal szót érteni, M. M. a főzést végezte, és az esemény időpontjában más nevelő rajta kívül nem volt jelen (O. V., M. M. tanúvallomása). A meghallgatott tanúk vallomása továbbá egybehangzó volt arról, hogy a nevelők a munkát a számukra előírt munkaidőn túl is rendszeresen végezték elsősorban az intézmény jellege és a gondozási tevékenységhez fűződő fontos érdekek miatt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fentiekre tekintettel, és figyelemmel arra is, hogy a mindennapi élettapasztalat alapján sem vitatható, hogy a perbeli tényállás alapján M. M. alappal hívta segítségül felperest, kétséget kizáróan megállapítható, hogy a baleset a felperes segítségnyújtásával összefüggésben, az intézmény céljának megfelelő, és nemcsak a munkaidőhöz kapcsolódó pedagógiai tevékenység ellátása során keletkezett, ezért az alperes működési körébe tartozónak minősül. Ebből következően az alperes kártérítési felelőssége akkor is fennáll, ha az előidéző ok nem volt elhárítható [Mt. 174. § (1) bekezdése, MK 29. számú állásfoglalás b) pontja]. Mindezek miatt az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes munkaidőn túli munkavégzésére, és arra, hogy a törmelék elszállításában közreműködő traktor nem tartozott a működési körébe, illetve, hogy a felperes tevékenysége munkakörén kívüliként minősül. Ezt nem érinti az a körülmény, hogy M. M. részt vett-e az adott hibaelhárításban, vagy sem. Tévesen állította továbbá az alperes azt is, hogy a felperes maga okozta a balesetét az egészségi állapotát figyelmen kívül hagyó magatartásával. Ezt nem bizonyítja az igazságügyi orvos szakértő véleménye, amely szerint a felperes munkaképesség-csökkenése túlnyomórészt baleseti eredetű. Ezen túlmenően ésszerű szemlélettel nem volt elvárható a felperestől, hogy az adott helyzetben negyedmagával ne vegyen részt a beszorult oldallap kilazításában (ami a peradatok szerint semmilyen kapcsolatban nincs azzal a felülvizsgálati állítással, hogy a traktor 18 mázsa súlyú). Ez a felperesi magatartás nem minősülhet a munkavállalónak a felülvizsgálati kérelemben előadott kizárólagos és elháríthatatlan magatartásaként.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a szükséges bizonyítás eredménye alapján meghozott, helytálló jogi mérlegelésen alapuló és teljes körűen a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint indokolt közbenső ítéletét. Ezért a jogerős közbenső ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.096/2004. sz.)
