adozona.hu
BH 2005.7.259
BH 2005.7.259
A rokkant munkavállalót - jogszabályban előírt alkalmassági vizsgálatok részbeni elmulasztásával - foglalkoztató munkáltató nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a munkavállalónak a természetes kórokú betegsége okozta a rosszullétét, illetve a kárát [Mt. 102. § (1) és (2) bekezdés, Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. §-ába ütköző jogszabálysértést jelölt meg. Érvelése szerint a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásával maga okozta a megbetegedését, mert a számára a munkaszerződésben meghatározott négy óra munkaidőn túl, tehát tiltott túlmunka miatt tartózkodott a munkahelyén, amikor a nagy meleg hatására rosszul lett. Az alperes álláspontja szerint a munkavállalók egymás közötti szabad megállapodásán alapuló munkaidő-beosztás engedélyezése n...
BH 2005.7.259 A rokkant munkavállalót - jogszabályban előírt alkalmassági vizsgálatok részbeni elmulasztásával - foglalkoztató munkáltató nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a munkavállalónak a természetes kórokú betegsége okozta a rosszullétét, illetve a kárát [Mt. 102. § (1) és (2) bekezdés, Mt. 174. §].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. §-ába ütköző jogszabálysértést jelölt meg. Érvelése szerint a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásával maga okozta a megbetegedését, mert a számára a munkaszerződésben meghatározott négy óra munkaidőn túl, tehát tiltott túlmunka miatt tartózkodott a munkahelyén, amikor a nagy meleg hatására rosszul lett. Az alperes álláspontja szerint a munkavállalók egymás közötti szabad megállapodásán alapuló munkaidő-beosztás engedélyezése nem jelentette a munkaszerződésben lévő napi munkaidőn felüli munkavégzés lehetőségét. A felperes munkahelyén való tartózkodása tehát olyan szerződésszegő magatartásnak minősül, amely miatt az MK 29. számú állásfoglalás c) pont alapján a munkáltató a kártérítési felelősség alól mentesül. Mindezek miatt az alperes a jogerős másodfokú ítélet helyett "új határozat" meghozatalát kérte.A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a helyes tényállás, és az abból levont helytálló jogi következtetések miatt a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogkérdésre vonatkozóan az alábbi tényállást állapította meg.
A felperes rokkantsági nyugdíjasként, napi négy órás munkaidőre létesített munkaviszonyt az alperessel. Az újságárus munkakörét egy utcai pavilonban látta el, amelyet a perbeli megbetegedése előtt röviddel helyeztek át egy korábbitól eltérő napos helyre. 2000. július 5-én a hőmérséklet a kora délutáni órákban árnyékban is jóval meghaladta a 30 °C-t. A felperes ezen a napon a munkahelyén enyhén rosszul érezte magát, az orvos által végzett EKG-vizsgálat után - amely nem mutatott a korábbi leletektől való eltérést - tovább folytatta a munkáját. Ezt követően eszméletét vesztette, a klinikai halál állt be, életét az orvosi beavatkozás megmentette.
Az alperes a felperest a pavilon áthelyezésekor nem küldte foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra, illetve a vizsgálatot kérő iratában nem közölte korábban sem, hogy a 67%-os munkaképesség-csökkenéssel rendelkező felperes milyen hőmérsékleti tényezők mellett dolgozik.
Az ügyvezető a felperes és munkatársa (aki a felesége volt) belátására bízta a munkaidő beosztását, erre nézve semmilyen utasítást nem adott.
Az elsőfokú bíróság e tényállásból a munkaidőre vonatkozóan arra következtetett, hogy az alperes nem hivatkozhat a felperes engedély nélküli, tiltott munkavégzésére, emiatt, kimentési ok és vétkes közrehatás bizonyításának hiányában a kártérítési felelőssége teljes mértékben fennáll a munkahelyen bekövetkezett súlyos egészségkárosodásból eredő károkért (Mt. 174. §). Ezért ítéletével az alperest különböző jogcímeken együttesen 1 473 447 forint lejárt kártérítés, és havi 13 533 forint járadék megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a munkaidőben bekövetkezett eseményről szóló jogi álláspontjával is. Eszerint az alperes semmilyen munkaidőbeosztást nem alkalmazott, a munkaidőt a munkavállalók egymás között szabadon megoszthatták, ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes munkatársa a házastársa volt. Az alperes továbbá nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy a káresemény engedély nélküli túlmunka alatt következett be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - általában - helyesen hivatkozott arra, hogy a munkavállaló a munkaszerződésben meghatározott munkaidő tartama alatt köteles és jogosult a munkahelyén tartózkodni, és munkát végezni. Az adott esetben azonban munkáltatói utasítás, munkaidőnyilvántartás és egyéb hitelt érdemlő bizonyíték hiányában az alperes nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy a felperes rosszulléte a számára nem engedélyezett munkaidő alatt következett be. Az irányadó tényállásból, illetve az ügyvezető tanúvallomásából sem következik, hogy a felperes engedély nélküli túlmunka ideje alatt lett rosszul.
Az alperes hallgatólag tudomásul vette, hogy a munkavállalók mindenre kiterjedően, teljes körűen maguk osztják be a munkaidőt, és nem bizonyított olyan utasítást, miszerint ez a munkavállalói döntés nem terjedhetett ki arra, hogy az egyik munkavállaló a másikat a saját törvényes munkaidejének lejárta után, távollétére tekintettel helyettesíthesse. A felülvizsgálati kérelemben az alperes emiatt alaptalanul hivatkozott téves tényállás megállapításra a felperes munkaidejével összefüggésben. A felperes továbbá a tőle elvárható módon enyhe rosszulléttel is orvoshoz fordult, a vizsgálat eredménye alapján nem merült fel olyan, az állapotára vonatkozóan a korábbitól eltérő adat (lelet), amelyről az együttműködési kötelezettsége folytán köteles lett volna a munkáltatói jogkör gyakorlót tájékoztatni. A jogerős ítéletnek a felperes alkalmassági orvosi vizsgálatának hiányosságáról, illetve elmaradásáról kifejtett jogi álláspontját nem cáfolja, hogy a felperes betegsége, amely a 67%-os munkaképesség-csökkenését okozta, korábban is fennállt. A rokkant munkavállalót jogszabályban előírt alkalmassági vizsgálatok akárcsak részbeni elmulasztásával foglalkoztató munkáltató nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a munkavállalójának a természetes kórokú betegsége okozta a rosszullétét, illetve a kárát, amennyiben nem tudja bizonyítani az egészségi állapotnak megfelelő foglalkoztatást [Mt. 102. § (1) és (2) bekezdés].
A kifejtettek miatt az alperesnek a másodfokú ítélet jogszabályba ütközéséről kifejtett álláspontja nem megalapozott, a jogerős ítélet az Mt. 174. § (1) bekezdésének megfelel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Mfv. I.10.004/2004. sz.)