adozona.hu
EH 2004.1062
EH 2004.1062
A fegyelmi tanács elnökére vonatkozó összeférhetetlenségi okot a törvény nem állapít meg. Ha a fegyelmi tanács elnökének elfogultsága megállapítható, azt a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés mértékének arányossága vizsgálatánál kell figyelembe venni, ez a fegyelmi határozat eljárási okból való hatályon kívül helyezésére nem ad alapot [Kjt. 49. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében az alperes 2000. december 8. napján kelt, elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozatának hatályon kívül helyezését és közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását, másodlagosan a fegyelmi büntetés arányos enyhítését, továbbá 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság elsődlegesen a felperesnek a fegyelmi eljárással kapcsolatos eljárási kifogásait vizsg...
EH 2004.1062 A fegyelmi tanács elnökére vonatkozó összeférhetetlenségi okot a törvény nem állapít meg. Ha a fegyelmi tanács elnökének elfogultsága megállapítható, azt a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés mértékének arányossága vizsgálatánál kell figyelembe venni, ez a fegyelmi határozat eljárási okból való hatályon kívül helyezésére nem ad alapot [Kjt. 49. § (1) bek.].
A felperes módosított keresetében az alperes 2000. december 8. napján kelt, elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó fegyelmi határozatának hatályon kívül helyezését és közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását, másodlagosan a fegyelmi büntetés arányos enyhítését, továbbá 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság elsődlegesen a felperesnek a fegyelmi eljárással kapcsolatos eljárási kifogásait vizsgálta. Megállapította, hogy a vizsgálóbiztossal szemben támasztott kifogás alaptalan, és a bizonyítékok közlésére, iratok megtekintésére, jegyzőkönyvvezetésre, a jogi képviselet lehetőségétől való megfosztásra vonatkozó kifogásai sem alapozták meg a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését.
A fegyelmi határozat indokolásában az óvodapedagógus felperes terhére rótt - a munkatársaival szemben tanúsított összeférhetetlen, a nevelő munkát akadályozó magatartásával és a csoportjában levő kisgyermekekkel kapcsolatos - vétkes kötelezettségszegéseket a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján bizonyítottnak, a kiszabott fegyelmi büntetést ezzel arányban állónak találta.
A felperes a fellebbezésében a fegyelmi eljárás szabályainak megsértésére - az alperes igazgatójának elfogultság miatt jogsértő eljárására - és érdemben ténybeli megalapozatlanságra hivatkozva vitatta az elsőfokú ítéleti döntést, annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, megállapította a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját és az alperest elmaradt illetmény, felmentési időre járó díjazás, végkielégítés, 2 havi átlagkereset és nem vagyoni kártérítés, valamint késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az igazgatótól, a fegyelmi tanács elnökétől nem volt várható elfogulatlan döntés. Tudomása volt ugyanis arról, hogy a felperes részese volt a szakmai megfelelőségét megkérdőjelező bejelentésnek a Pedagógiai Intézetnél; bár nevezett nem tartotta magát elfogultnak, a fegyelmi tanácsnak nemcsak elfogulatlannak kell lennie, de annak is kell látszódnia. A másodfokú bíróság a Kjt. 49. § (2) bekezdése alapján azt tartotta volna helyesnek, ha a fegyelmi tanács elnöki teendőit a munkáltatói jogkört gyakorló átruházza az intézmény olyan dolgozójára, aki megfelel a Kjt. 49. § (3) bekezdés d) pontja szerinti követelményeknek. Ennek hiányában a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a fegyelmi határozatot olyan fegyelmi tanács hozta, melynek egyik tagjától az ügy elfogulatlan elbírálása nem volt elvárható, ezért a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a Kjt. 49. § (3) bekezdés d) pontja téves alkalmazására hivatkozással. A felhívott tanúvallomások alapján vitatta, hogy a másodfokú bíróság megalapozottan következtethetett a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató elfogultságára, továbbá a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére is hivatkozott, amelyek szerint az általánosságban mozgó, a tények alapulvételét nélkülöző érvek nem szolgálhatnak elfogultság megállapítására. Hangsúlyozta, hogy a fegyelmi határozat felperes súlyos kötelezettségszegései miatt érdemben megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján rendelte el abban az elvi jogkérdésben, hogy a fegyelmi tanács elnöke tekintetében érvényesül-e az az eljárási követelmény, hogy nem vehet részt a fegyelmi tanács eljárásában, illetve döntéshozatalában, ha az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el tőle [Kjt. 49. § (3) bekezdése].
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében a fegyelmi tanács elnökével szemben állított elfogultság, mint súlyos eljárási szabályszegés miatt helyezte hatályon kívül az alperes fegyelmi határozatát.
A Kjt. 49. § (3) bekezdése értelmében a fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt:
a) az ügy vizsgálóbiztosa;
b) az eljárás alá vont közalkalmazott közeli hozzátartozója [Mt. 139. § (2) bekezdése];
c) akit a vizsgálat során mint tanút vagy szakértőt meghallgattak, valamint
d) akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el.
Az előbbi szabály azt határozza meg, hogy a fegyelmi tanács tagjainak a részvétele mely esetben minősül összeférhetetlennek. A fegyelmi tanács elnökével szemben azonban összeférhetetlenségi okot a törvény nem határoz meg. Ez abból következik, hogy a fegyelmi eljárás megindítója tiszténél fogva vesz részt a fegyelmi tanácsban mint annak elnöke. Ha az elnök elfogultsága megállapítható [Kjt. 49. § (3) bekezdés d) pont], ezt a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés mértékének arányossága vizsgálatánál kell figyelembe venni. Ez a körülmény önmagában azonban nem ad alapot a fegyelmi határozat eljárási okokból történő hatályon kívül helyezésére.
A felülvizsgálati kérelem egyébként helyesen hivatkozott arra, hogy kizárólag az alperes vezetője nyilatkozatából az elfogultságára a megyei bíróság megalapozatlanul következtetett. Abból ugyanis önmagában, hogy tudott a szakmai felkészültségét vitató bejelentésben a felperes szerepéről - egyéb az elfogultságát megalapozó tény hiányában - az előbbiek okszerűen nem következnek. Az elfogultság látszata pedig a fegyelmi eljárásban nem értékelhető összeférhetetlenséget eredményező körülményként.
A fegyelmi eljárás szabályait érintő téves jogi álláspontjából következően a másodfokú bíróság a fegyelmi határozatot érdemben is támadó részében a felperes fellebbezését nem bírálta el.
A másodfokú bíróság ezért téves jogszabály-értelmezéssel [Kjt. 49. § (3) bekezdés d) pont], és a fegyelmi határozat jogszerűségének érdemi vizsgálata nélkül megalapozatlanul helyezte hatályon kívül a perben támadott fegyelmi határozatot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot - a fegyelmi határozat érdemi megalapozottságát vitató fellebbezés elbírálása végett - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.918/2003. sz.)