adozona.hu
EH 2004.1061
EH 2004.1061
Ha a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként a bíróság az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatást rendelte el, a közalkalmazottat olyan helyzetbe hozta, mintha a jogviszonyát a munkáltató nem szüntette volna meg. Ennélfogva a végkielégítés címén felvett összeg tartozássá vált, azt a munkáltató fizetési felszólítással - az elévülési időn belül - visszakövetelheti [Kjt. 34. § (1) bek.; Mt. 162. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben megállapított tényállás szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2001. augusztus 1-jén kelt felmentéssel megszüntette. A munkáltató ezen intézkedésének jogellenességét jogerős ítélet megállapította, és az alperest a felperes továbbfoglalkoztatására kötelezte.
Az alperes a 2002. november 6-án kelt fizetési felszólításban a felperest arra kötelezte, hogy fizesse vissza a részére kifizetett 348 960 forint végkielégítést, mivel a bíróság a felmentést hatálytalanított...
EH 2004.1061 Ha a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként a bíróság az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatást rendelte el, a közalkalmazottat olyan helyzetbe hozta, mintha a jogviszonyát a munkáltató nem szüntette volna meg. Ennélfogva a végkielégítés címén felvett összeg tartozássá vált, azt a munkáltató fizetési felszólítással - az elévülési időn belül - visszakövetelheti [Kjt. 34. § (1) bek.; Mt. 162. § (3) bek.].
A perben megállapított tényállás szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2001. augusztus 1-jén kelt felmentéssel megszüntette. A munkáltató ezen intézkedésének jogellenességét jogerős ítélet megállapította, és az alperest a felperes továbbfoglalkoztatására kötelezte.Az alperes a 2002. november 6-án kelt fizetési felszólításban a felperest arra kötelezte, hogy fizesse vissza a részére kifizetett 348 960 forint végkielégítést, mivel a bíróság a felmentést hatálytalanította, továbbfoglalkoztatása folytán végkielégítés nem illeti meg.
A felperes a keresetében a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy adott esetben 60 napon túl a jogalap nélkül kifizetett munkabér nem követelhető vissza.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint az alperes nem jogalap nélkül kifizetett munkabért követelt vissza, így igénye az Mt. 11. § (1) bekezdésében előírt elévülési időn belül volt érvényesíthető. A végkielégítés címen kifizetett összeget pedig felperes a felmentés hatálytalanítása és az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatás elrendelése miatt köteles visszafizetni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte, mellőzte a felperes marasztalását. A megyei bíróság abból indult ki, hogy a végkielégítés bér jellegű juttatás, az Mt. 162. § (1) bekezdése alá tartozik, ezért a 60 napon túl kiadott fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet a munkaügyi bíróság jogszabálysértően utasította el. A másodfokú bíróság szerint a Kjt. 34. §-ából nem következik jogellenes felmentés esetén a kifizetett végkielégítés visszakövetelhetősége.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az Mt. 162. § (1) bekezdésébe és a Kjt. 34. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozással. Vitatta, hogy igénye tévesen kifizetett munkabérnek minősül és annak visszakövetelésére a Kjt. 34. § (1) bekezdése nem adna alapot.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) pontja alapján rendelte el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Egyebek mellett azzal is érvelt, hogy az alperes a végkielégítés visszakövetelésétől eltekintett a közös megegyezéses jogviszony-megszüntetés során.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az alperes a felperes részére a végkielégítést a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésére tekintettel a Kjt. 37. § (1) bekezdés a) pontja alapján fizette ki, tehát az nem minősül téves, jogalap nélküli kifizetésnek.
Tekintettel arra, hogy a bíróság a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének jogellenességét megállapította, és a felperes kérelmére elrendelte az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását [Kjt. 34. § (1) bekezdés], tehát a felperest olyan helyzetbe hozta, mintha a jogviszonyát az alperes meg sem szüntette volna, a végkielégítés címen felvett összeg tartozássá vált, amelyet az alperes munkáltató az Mt. 162. § (3) bekezdése szerint - az Mt. 11. § (1) bekezdése értelmében - az elévülési időn belül visszakövetelhetett.
A Kjt. 34. § (1) bekezdése az előbbiekkel ellentétes álláspontot nem alapoz meg. Egyébként a felperes maga sem vitatta a perben erre hivatkozva a visszafizetési kötelezettségét.
A felperes által a felülvizsgálati ellenkérelemben felhozott körülmény, miszerint a jogviszonyát utóbb megszüntető közös megegyezés során az alperes a perbeli visszakövetelési igényétől elállt, az első-, másodfokú eljárásban nem merült fel, így ez a felülvizsgálat tárgyát sem képezhette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - amely a visszafizetési kötelezettség tekintetében az Mt. 162. § (1) bekezdését tévesen alkalmazta - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.472/2003. sz.)