adozona.hu
BH 2005.6.228
BH 2005.6.228
A munkáltató rendes felmondását tartalma és nem esetleges téves megnevezése szerint kell elbírálni [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés, 12 havi átalány-kártérítés, elmaradt munkabér, különböző vagyoni károk és nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, kötelezte az alperest 60 200 forint felmondási időre járó átlagkereset és 51 609 forint végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasí...
BH 2005.6.228 A munkáltató rendes felmondását tartalma és nem esetleges téves megnevezése szerint kell elbírálni [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés, 12 havi átalány-kártérítés, elmaradt munkabér, különböző vagyoni károk és nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, kötelezte az alperest 60 200 forint felmondási időre járó átlagkereset és 51 609 forint végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. augusztus 15-étől állt munkaviszonyban az alperessel gondnok (házmester) munkakörben. A munkaviszonyt az alperes 2000. április 28-án kelt jognyilatkozatával 2000. június 1-jéig tartó felmondási idővel "közös megegyezésre" hivatkozással megszüntette. A jognyilatkozatot azzal indokolta, hogy bár a felperes a tevékenységét alapvetően jól végezte, azonban gyakori alkoholos befolyásoltsága, az ekkor tanúsított magatartása miatt több esetben kellett figyelmeztetni, továbbá az utóbbi időben megszaporodtak a bejelentések mind az alpereshez, mind az önkormányzathoz a felperesnek a lakókkal való goromba bánásmódja, elhanyagolása miatt. Miután a korábbi figyelmeztetések eredménytelenek voltak, az alperes a munkaviszony megszüntetéséről döntött. A felperes a jognyilatkozatot 2000. május 3-án vette át, a felmondási idő alatt dolgozott.
Az alperes utóbb a jognyilatkozatát visszavonta, és még aznap - ugyanazon indokokkal - rendkívüli felmondással élt.
A munkaügyi bíróság ebből a tényállásból arra következtetett, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes 2000. április 28-ai, tartalma szerint rendes felmondásnak minősülő jognyilatkozata szüntette meg, a megszüntető jognyilatkozat a közléssel hatályosult, azt az alperes érvényesen már nem vonhatta vissza. Ezért vizsgálta a rendes felmondás indokait, és a tanúnyilatkozatok alapján bizonyítottnak találta a felperes alkoholos befolyásoltságával összefüggő goromba magatartását. A felmondás egyik bizonyított indoka alapján okszerűnek minősítette a munkaviszony megszüntetését, és a felperesnek a jogellenesség megállapítása iránti keresetét elutasította. A munkaviszonyban töltött ideje alapján a felperesnek végkielégítést és felmondási időre járó átlagkeresetet ítélt meg (miután a felmondási idő alatt a felperes dolgozott).
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, megállapította az alperes 2000. április 28-án kelt jognyilatkozata jogellenességét, és a munkaviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Egyebekben (az összegszerűség kérdésében) a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság az Mt. 87. § (1) bekezdésében a munkaviszony megszüntetés jogcímeire vonatkozó szabályozásra, és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire hivatkozással kifejtette, hogy tévedett a munkaügyi bíróság, amikor "a felmondó intézkedést tartalma szerint értékelte". Ezt ugyanis a Pp. teszi lehetővé, az Mt. anyagi jogi szabályai tekintetében viszont nem alkalmazható. Az alperes munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozata alakilag hibás volt, szövegszerűen és a hivatkozott jogszabályt tekintve is közös megegyezésre utalt, a munkaviszonyt a felperes szándéka ellenére szüntette meg közös megegyezéssel, a jognyilatkozat átminősítésére az elsőfokú bíróságnak nem volt jogi lehetősége.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az első- és a másodfokú bíróság ítéletének részletes ismertetése mellett kifejtette, hogy álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a helyesen feltárt tényállásból megalapozottan állapította meg az alperes jognyilatkozatának tartalmából a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történt megszüntetését. A másodfokú bíróság ezzel ellentétben jogszabálysértően, csupán a közös megegyezésre utalás alapján, a rendes felmondásra jellemző tartalmi elemek ellenére minősítette a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatát jogellenesnek a közös megegyezés hiányára hivatkozással.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát rendelte el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint abból a tényből, hogy tényleges közös megegyezés nélkül a perbeli alperesi jognyilatkozat közös megegyezésre hivatkozott, egyértelműen megállapítható a jogellenesség. A felperes az alperesnek a perben tett ellentmondásos jognyilatkozataira is utalt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes munkaviszonyát az alperes 2000. április 28-ai jognyilatkozata szüntette meg, az a közléssel hatályosult, az egyoldalú visszavonásra az alperesnek nem volt jogszerű lehetősége.
A munkaügyi bíróság a jognyilatkozatok tartalom szerinti elbírálásának általános jogelve alapján helytállóan vizsgálta az alperes 2000. április 28-ai jognyilatkozatát az abban közölt tartalom alapján. Az alperes a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatát részletesen indokolta, és a munkaviszonyt felmondási idővel szüntette meg, az indokolás a felperes munkaviszonyban tanúsított magatartására vonatkozott [Mt. 89. § (2) és (3) bekezdés]. Mindezekből a munkaügyi bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy a perbeli jognyilatkozat rendes felmondásnak minősült. Ezt nem érintette, hogy az alperes a felmondási idő felére a felperest nem mentette fel a munkavégzés alól [Mt. 93. § (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta a felperes fellebbezésének a rendes felmondás indokolása jogszerűségére vonatkozó elsőfokú ítélet megállapításait, emiatt a jogerős ítélet nem felel meg az említett jogszabályoknak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletnek az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem érintett, valamint a hatályon kívül helyező rendelkezéseit nem érintette, a jogellenességet és a munkaviszony megszűnés napját megállapító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a rendes felmondás indokai tekintetében a felperes fellebbezése elbírálására utasította [Pp. 275. § (2) bekezdés, 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.743/2003. sz.)