adozona.hu
BH 2005.6.225
BH 2005.6.225
I. Ha a munkáltató a rendkívüli felmondást három késésre alapozta, de mindegyiket önállóan írásbeli figyelmeztetéssel intézte el, ugyanezen cselekmények alapján nem alkalmazhat jogszerűen rendkívüli felmondást. II. A rendkívüli felmondás indokául megjelölt kötelezettségszegés súlyát megalapozó tényeket a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 96. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 89. (2) bekezdése, továbbá a 96. § (1) és (3) bekezdése megsértését állította, arra hivatkozva, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a munkahelyén való megjelenés elmulasztását, illetve a rendkívüli felmondása további indokaira vonatkozóan bizonyítási indítványa sem volt. Nem vitatta, hogy néhányszor elkésett a munkahelyéről, ez azonban nem volt sorozatos, mivel két év alatt háromszor fordult elő, ezáltal nem valósított meg olyan jelentős mérték...
BH 2005.6.225 I. Ha a munkáltató a rendkívüli felmondást három késésre alapozta, de mindegyiket önállóan írásbeli figyelmeztetéssel intézte el, ugyanezen cselekmények alapján nem alkalmazhat jogszerűen rendkívüli felmondást.
II. A rendkívüli felmondás indokául megjelölt kötelezettségszegés súlyát megalapozó tényeket a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 96. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 89. (2) bekezdése, továbbá a 96. § (1) és (3) bekezdése megsértését állította, arra hivatkozva, hogy az alperes nem tudta bizonyítani a munkahelyén való megjelenés elmulasztását, illetve a rendkívüli felmondása további indokaira vonatkozóan bizonyítási indítványa sem volt. Nem vitatta, hogy néhányszor elkésett a munkahelyéről, ez azonban nem volt sorozatos, mivel két év alatt háromszor fordult elő, ezáltal nem valósított meg olyan jelentős mértékű kötelezettségszegést, amely a rendkívüli felmondás jogszerű indoka lehet. Arra is hivatkozott, hogy a késések miatt írásbeli figyelmeztetésben részesült, ezért ugyanezen okból a munkaviszonyának megszüntetése a törvény értelmében nem lehetséges (kétszeres szankció tilalma). Előadta, hogy a késés fogalmát nem lehet a munkahelyen meg nem jelenés fogalmával azonosítani. Mindezek miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte. Érvelésének lényege szerint a felperes az írásbeli figyelmeztetésben foglaltakat, ezáltal a késéseket elismerte, a munkáltató a késés esetére is az "elbocsátás" alkalmazását helyezte kilátásba. Sorozatos kötelezettségszegés, késés jogszerű indoka lehet a munkáltató a rendkívüli felmondásának. Értelmezése szerint az alperes jognyilatkozata a meg nem jelenés és a késés együttes értékelésén alapult, továbbá a háromszor előfordult késés miatt a sorozatosság nyilvánvaló. Az alperes részletesen kifejtette érvelését a felperes által előadottakról, ideértve a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseit is.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.
A felperes 2000. november 16-án jegykezelő munkakörre létesített munkaviszonyt az alperessel, a munkavégzési helye a p.-i C. mozi volt. Az alperesnél a munkahelyen való megjelenés tényét valamint az onnan történő eltávozást számítógépes beléptető rendszer rögzítette. 2001. szeptember 30-án a felperes a munkahelyére késve érkezett, emiatt vele szemben a munkáltató jogkört gyakorló mozivezető írásbeli figyelmeztetést alkalmazott. 2002. november 14-én a felperes szintén elkésett, ezért 2002. január 18-án részesült írásbeli figyelmeztetésben. 2002. november 27-én a felperes a munkahelyén nem jelent meg. 2002. december 10-én a felperes ismét késett a munkahelyéről, emiatt ugyanezen a napon írásbeli figyelmeztetést kapott. A felperes a három késést elismerte.
Az alperes a 2002. december 13-án kiadott rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, mert a felperes munkavégzés céljából a munkáltató többszöri szóbeli és háromszori írásbeli figyelmeztetése ellenére nem jelent meg, az írásbeli figyelmeztetéseket elfogadta. A felperes a felrótt magatartásával veszélyeztette a mozi működését, illetve akadályozta a munkatársait a munkavégzésben.
A felperes keresete a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, (a 2003. január 10-én kezdődött sorkatonai szolgálata miatt) munkaviszonya helyreállítása mellőzésére), a 2002. december 13. és 2003. január 10-e közötti időszakra elmaradt munkabérének megfizetésére, továbbá felmentési járandóság és négy havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesre irányadó munkarend szerint a munkaidő kezdete a mozi első előadása előtti 30. perc volt. A tanúk vallomásából a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy az alperes megfelelően tájékoztatta a munkavállalókat a munkarendről, illetve annak módosításáról. A tényállás szerint az ún. blokkoló óra nem volt mindig pontos, esetenként késett.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes megsértette az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont szerinti kötelességét, munkafegyelem-sértése sorozatosnak minősült. A sorozatosnak minősülő magatartás függetlenül attól, hogy korábban az egyes eseteket az alperes írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, megvalósítja a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékű, súlyosan gondatlan megszegését, ezáltal az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont alapján az alperes rendkívüli felmondása jogszerű. Az Mt. 96. § (4) bekezdésével kapcsolatban a munkaügyi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az utolsó késés időpontjára tekintettel az alperes a jogszabályban előírt határidőt betartotta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság figyelemmel arra, hogy az alperes a rendkívüli felmondásában nem hivatkozott arra, hogy a felperes 2000. november 27-én nem végzett munkát, e tényt az ítélet tényállásából mellőzte.
A megyei bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondásnak jogszerű indoka volt az, hogy a felperes több alkalommal késve jelent meg a munkahelyén, és emiatt háromszor írásbeli figyelmeztetésben részesült azzal, hogy az iratokon a késés tényét elismerte, és azt is, hogy felelősség terheli. Ebből következően mivel a felperes 2000. november 21-étől fennállt munkaviszonya alatt általa is elismerten háromszor késve jelent meg a munkahelyén, a sorozatos kötelezettségszegése kellő alapul szolgált a rendkívüli felmondásra a munkaszerződés 15. pontjára is figyelemmel. A megyei bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a blokkoló óra esetenként hibás volt, mert a hibákat a munkáltató felszólalás esetén korrigálta. A felperes nem tudta eredménnyel bizonyítani, hogy a késéseket a munkáltató nem szankcionálta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az alperes a rendkívüli felmondásában a jognyilatkozatának nyelvtani értelmezése és az alperes perbeli nyilatkozatai alapján megállapíthatóan sorozatos késést jelölt meg indokul. A kötelezettségszegés súlyát azzal támasztotta alá, hogy a felperes az alperes zavartalan működését veszélyeztette, a munkatársak munkavégzését akadályozta.
A másodfokú bíróság által megállapított, és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes három késése nyert bizonyítást (2001. szeptember 30., 2002. november 14., 2002. december 10.), ezeket a másodfokú bíróság olyan sorozatos kötelezettségszegésként értékelte, amelyek az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontját kellően megalapozták. Fentiekből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek, sem pedig a felülvizsgálati ellenkérelemnek a munkahelyen való megjelenés (teljes) elmulasztására vonatkozó részét - mivel ilyen kötelezettségszegést a jogerős ítélet nem tartalmaz - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálhatta el (BH 2002/447.).
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy azonos, vagy hasonló magatartások bizonyított ismétlődése önállóan értékelhető (sorozatos kötelezettségszegésnek minősülhet), amely e jellege alapján megalapozhatja a munkáltató rendkívüli felmondását. Az adott esetben azonban a munkáltató valamennyi kötelezettségszegés (késés) esetén írásbeli figyelmeztetésben értékelte a kötelezettségszegést, ez megtörtént az utolsó, 2002. december 10-ei alkalommal is. Ebből következően az alperes a 2002. december 10-ei intézkedésével a magatartás súlyát nem minősítette a munkaviszony azonnali megszüntetését megalapozóként, következésképpen újabb bizonyított azonos, vagy hasonló kötelezettségszegés hiányában 2002. december 13-án ugyanezt a magatartást nem jelölheti meg a rendkívüli felmondás indokául (BH 1999/332.). A felperes továbbá helytállóan hivatkozott arra is, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja egyik együttes feltételét, a kötelezettségszegés jelentős mértékét - amelyet az alperes a rendkívüli felmondásban a mozi működtetésének és a munkatársak munkavégzésének megzavarásában jelölt meg - az alperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére nem bizonyította [Mt. 96. § (2) bekezdés 89. § (2) bekezdés]. Végül megállapítható, hogy a sorozatos kötelezettségszegésnek legalább három, egymással szorosabb időbeli kapcsolatban lévő, az ismétlődés jellegét mutató magatartás minősülhet, ezért az adott esetben a két egymáshoz közelebb eső időpontot megelőzően több mint egy évvel tanúsított magatartás nem minősíthető a sorozat egyik elemeként.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása nem felel meg az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjának, tehát jogellenes. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes 2002. december 13-án kelt rendkívüli felmondása jogellenes, a követelés összege tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 213. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.021/2004. sz.)