adozona.hu
BH+ 2005.6.281
BH+ 2005.6.281
Felmondási korlátozás alá eső munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással csak különösen indokolt esetben szüntethető meg. A felmondás közlésének időpontjától távol eső, több évvel korábbi magatartást nem lehet okszerű felmondási indoknak tekinteni [Mt. 89. § (2) és (7) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményének alkalmazását és a kiadott igazolás kijavítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére kiállított munkavállalói igazolás 8 napon belüli kijavítására a munkaviszony kezdete, valamint a végkielégítés mértéke tekintetében. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tén...
BH+ 2005.6.281 Felmondási korlátozás alá eső munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással csak különösen indokolt esetben szüntethető meg.
A felmondás közlésének időpontjától távol eső, több évvel korábbi magatartást nem lehet okszerű felmondási indoknak tekinteni [Mt. 89. § (2) és (7) bekezdés].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményének alkalmazását és a kiadott igazolás kijavítását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére kiállított munkavállalói igazolás 8 napon belüli kijavítására a munkaviszony kezdete, valamint a végkielégítés mértéke tekintetében. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1971. júliusától állt az alperes alkalmazásában, 1979. január 1. napjától az alperes S.-i Erdészeti Igazgatóságán volt erdészeti igazgató. Az alperes vezérigazgatója 2000. szeptember 19-én "fegyelmi eljárás mellőzésével" írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, együttműködési kötelezettség nem teljesítése miatt. 2002. május 24-én természetbeni juttatás részbeni megvonása joghátrányt alkalmazott felperessel szemben, a munkabiztonsági szabályzat megszegése, ellenőrzési kötelezettség elmulasztása miatt, mivel az ellenőrzése alatt álló erdőrészben egy vállalkozót szabálytalanul állított be munkavégzésre. Gyanú merült fel arra, hogy a felperes az SZMSZ-t megsértve lakhatást biztosított egy fiatal kerületvezetői erdész és családja részére egy nem lakás céljára szolgáló épületben, aki az ingatlanon átalakításokat is végzett. Az emiatt indított fegyelmi eljárást 2002. októberében az alperes határidő-mulasztás folytán megszüntette. A vezérigazgató 2002. júliusában fizetési felhívást és figyelmeztetést alkalmazott a felperessel szemben, a szükségtelenné vált alperesi telefonvonal megszüntetésének elmulasztása miatt, majd kifogásolta azt is, hogy a felperes túllépte az engedélyezett reprezentációs keretet; egy ötezer forintos koszorúra vonatkozó számlát reprezentációs számlaként fogadott el, míg a leltározó bizottság megvendégelésével kapcsolatos költséget reprezentáció helyett az ágazatra könyveltette. A felperes az intézkedések ellen kioktatás ellenére jogorvoslattal nem élt.
Az alperes 2003. január 30-án kelt intézkedésével rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokaként az előbbi intézkedésekre hivatkozott és megállapította, hogy a felperes által vezetett egység gazdálkodása veszteséges, a beosztottaival kialakított viszony feszült. Mindezt úgy értékelte, hogy a felperes magatartásával összefüggő negatív folyamat a munkaviszonyának további fenntartását lehetetlenné teszi.
A bíróság a felmondás indokolásában foglaltakat valónak és okszerűnek találta. Kifejtette, hogy a korábbi fegyelmi határozatok jogszerűségét nem vizsgálhatta, mivel azok jogorvoslat hiányában jogerőre emelkedtek. A felperes nem vitatta, hogy engedély nélküli lakáshasználatot biztosított egy erdész és családja számára, nem került sor a telefonvonal határidőben történő megszüntetésére, túllépte a reprezentációs keretet, illetve szabálytalan könyvelésre adott utasítást. A bíróság szerint a felperestől, mint vezetőtől különösen elvárható volt a munkaviszonyra vonatkozó szabályok betartása és betartatása, ezért a felmentés jogszerűnek tekintendő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes 2003. január 30. napján kelt intézkedésével jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az alperest 1 051 332 forint megfizetésére kötelezte. Mellőzte a felperes perköltség fizetésére kötelezését, és felemelte az alperes által fizetendő illeték összegét. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, kiemelve, hogy az alperes a rendes felmondás alkalmazása előtt a munkavállalót ténylegesen nem hallgatta meg, amely eljárási szabályszegés önmagában nem eredményezi az alperesi intézkedés jogellenességét. A felmondás indokait értékelve megállapította, hogy az alperes nem bizonyította kétséget kizáróan az analóg vonalak megszüntetésével kapcsolatos felperesi mulasztást. Emellett kifejtette, hogy a felmondás jogszerűsége csak akkor állapítható meg, ha a munkáltatói rendes felmondásból egyértelműen kitűnik, hogy a munkavállaló munkaviszonya - nemcsak az adott munkakörben - miért nem tartható fenn. A felperes erdészet igazgatói munkaköre kapcsán elkövetett kötelezettségszegések alapján nem tartotta okszerűnek azt a következtetést, hogy az alperesnél közel 32 éves munkaviszonyban álló és az Mt. 89. § (7) bekezdésében írt különös indokoltság alapját képező életkorhoz közeli felperes munkavégzésére az alperesnek nincs szüksége. Erre figyelemmel a megyei bíróság az alperes intézkedését az Mt. 89. § (2) és (5) bekezdésébe ütközőnek találta, ezért megállapította jogellenességét, és ennek jogkövetkezményeként négy havi átlagkereset fizetésére kötelezte az alperest az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte az Mt. 89. § (2) és (5) bekezdésébe, és az MK 95. számú állásfoglalás I.a. és b. pontjaiba ütköző volta miatt. Azzal érvelt, hogy a felmondási ok vizsgálata nem jogosítja fel a bíróságot a munkáltató vezetése körébe tartozó kérdésekbe való beavatkozásra, amelyek a munkaügyi jogvita keretein kívül esnek. A munkáltató kizárólagos joga volt annak eldöntése, hogy rendes felmondás jogkövetkezményét alkalmazza-e, avagy fegyelmi eljárás lefolytatását rendeli el. Hivatkozott arra az ellentmondásra is, hogy az Mt. 89. § (5) bekezdésében rögzítettek be nem tartása az ítélet indokolása szerint önmagában nem eredményezhette az intézkedés jogellenességének megállapítását.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy felperes 1945. június 7. napján született, így a munkaviszonya felmondása időpontjában (2003. január 30.) az Mt. 89. § (7) bekezdésében meghatározott feltételek fennálltak.
Az Mt. 89. § (7) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással - kivéve, ha egyébként nyugellátásban részesül - a rá irányadó öregségi nyugdíjhatár betöltését megelőző 5 éven belül a 87/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott életkor eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg.
Az előbbiek figyelembevételével a perben azt kellett elbírálni, hogy a rendes felmondásban felhozott indokok olyan súlyos oknak minősülnek-e, amely mellett az alperes részére tarthatatlanná vált vagy aránytalan terhet jelentett a munkaviszony további fenntartása.
A másodfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes az analóg telefonvonal megszüntetésével kapcsolatban kétséget kizárólag nem bizonyította a felperes vétkes kötelezettségszegését. A peres iratok alapján megállapítható az is, hogy O. S. és családja részére a lakhatást a felperes még 1996-ban biztosította, és erről a körülményekből adódóan a feletteseinek is tudnia kellett. Az időben ily távol eső magatartás (6-7 év) a felmondás okszerű indokának nem minősíthető. A figyelmeztetés és az Mt. 109. §-a alapján alkalmazott enyhébb súlyú joghátrány azt jelzi, hogy a munkáltató maga sem értékelte súlyosnak a kötelezettségszegéseket. Ugyanakkor alperes a perben a gazdálkodás veszteségességével, a beosztottakkal való viszonnyal kapcsolatban felperes terhére felróható magatartást konkrétan nem jelölt meg és nem is bizonyított.
Mindezek figyelembevételével - az adott esetben a különös indokoltságnak is megfelelő súlyú - okszerű felmondási indok hiányára levont ítéleti következtetés, a kifejtett indokolásbeli módosítással, nem jogszabálysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet érdemben helyes döntését - indokolásbeli módosítással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.373/2004. sz.)