adozona.hu
BH+ 2005.6.280
BH+ 2005.6.280
A felmondási indok valósága és okszerűsége elbírálásánál - másik hasonló munkakörű munkavállaló felvétele esetén - különös gonddal kell vizsgálni, hogy az új munkakör a munkaköri feladatok alapulvételével nem felel-e meg a felmondással érintett munkavállaló munkakörének [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2002. augusztus 8-án kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és továbbfoglalkoztatása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott -ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes munkáltató a pénztáros munkakörben alkalmazott - értékesítő-hitelügyintézői feladatokat is ellátó - felperes munkaviszonyát a 2002. július ...
BH+ 2005.6.280 A felmondási indok valósága és okszerűsége elbírálásánál - másik hasonló munkakörű munkavállaló felvétele esetén - különös gonddal kell vizsgálni, hogy az új munkakör a munkaköri feladatok alapulvételével nem felel-e meg a felmondással érintett munkavállaló munkakörének [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében a 2002. augusztus 8-án kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és továbbfoglalkoztatása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott -ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes munkáltató a pénztáros munkakörben alkalmazott - értékesítő-hitelügyintézői feladatokat is ellátó - felperes munkaviszonyát a 2002. július 8-án kelt rendes felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy átszervezés miatt munkaköre megszűnik. Az alperes 2002. július 1-jétől B. B.-et alkalmazta pénztáros-oktató, értékesítő-hitelügyintézői munkakörben.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az átszervezés megvalósult, a felmondás indoka a valóságnak megfelelt, mert az alperes B. B.-et felperes munkaviszonyának felmondása előtt alkalmazta, és a pénztáros-hitelügyintézői feladatokon túl pénztáros-oktatói feladatokat is el kellett látnia, amit felperes nem végzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokainál fogva.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes a létszámot úgy csökkentette, hogy a felperes felmondását megelőzően alkalmazott B. B. és felperes munkakörét összevonta, ez felperes munkaviszonya felmondásának jogszerű indokául szolgált. Az alperest nem terhelte olyan kötelezettség, hogy a pénztáros-oktatói feladatkört felperesnek felajánlja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte az Mt. 89. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint munkaköre nem szűnt meg, azt az újonnan felvett munkavállaló látja el; alperes nem bizonyította, hogy az új munkavállalót teljesen új minőségű munkakörben alkalmazta. Állította, hogy a pénztáros-oktatói feladat ellátása nem igényel külön képesítést, ehhez alperes nem támasztott többletkövetelményt, azt ő is el tudta volna végezni, de meg sem kérdezték efelől, holott ő maga is végzett oktatói feladatokat.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes munkaviszonyának felmondását közvetlenül megelőző napokban történt az új munkavállaló felvétele, akinek munkakörébe tartoztak a felperes munkakörébe is tartozó pénztárosi, értékesítő-hitelügyintézői feladatok, továbbá a pénztáros-oktatói feladat. A k.-i egységben két pénztáros dolgozott ezt megelőzően, és a felperes felmondását követően is két személy (D. Sz. és B. B.) látta el a pénztárosi feladatokat.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes a 2002. április 15-én kelt "114. Irányvonal" címmel jelölt intézkedésében szabályozta a bolti munkatársak "posztra képzésének" menetét; az intézkedés címzettjei voltak a boltvezetők stb. mellett a pénztáros oktatók is.
Az adott esetben - amint arra a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzése indokolásában helyesen kitért - a felpereshez hasonló munkakörű munkavállaló felvétele miatt különös gonddal kellett vizsgálni, hogy az új munkakör a munkaköri feladatok alapulvételével nem felel-e meg a felperes korábbi munkakörének, azaz B. B. új munkakört látott-e el, vagy csupán a munkaköri feladatok kiegészítésére került sor a munkakör keretein belül.
Az új eljárásban ennek vizsgálatánál az ügy szempontjából lényeges körülmények nem nyertek tisztázást.
Az nem vitatott tény, hogy a k.-i egységben B. B. alkalmazását megelőzően is végzett a felperessel azonos munkakörű, D. Sz. pénztáros-oktatói tevékenységet, tehát a pénztáros ilyen tevékenységre - külön díjazás nélkül - utasítható volt. A jogvita elbírálása szempontjából ugyanis nemcsak annak - a bíróságok által kizárólag vizsgált ténynek - van jelentősége, hogy felperes ténylegesen oktatott-e valakit, hanem annak is, hogy az azonos munkakörű munkavállalóhoz hasonlóan erre utasítható lett volna munkakörében.
Ehhez képest a munkakör megfelelősége szempontjából lényeges körülmény az, hogy B. B. esetében az oktatási tevékenység minőségileg eltérő feladatot jelentett-e, igényelt-e eltérő, többlet képzettséget, illetőleg mennyiségileg - a többi feladatához viszonyítva, munkaidejét tekintve - munkakörének jelentősebb hányadát képezte-e.
A per eddigi adatai alapján mindez nem állapítható meg. Ugyanakkor a "114. sz. Irányvonal" szerint az alperes oktatási felelőse alkalmi megbízást ad oktatási feladatra, ami arra utal, hogy az oktatási tevékenység csak esetenkénti, nem folyamatos tevékenységet jelent.
Az előbbiek tisztázása nélkül megalapozatlanul állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes az új munkavállalót új munkakörben alkalmazta, felperes munkaköre megszűnt, és így a felmondás indoka megfelelt a valóságnak. A fentiekre vonatkozó tények hiányában a felmondási indok okszerűsége sem állapítható meg, mert nem bizonyított, hogy miért nem volt szükség a továbbiakban a felperes munkájára [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Az új eljárásban - az alperest terhelő bizonyítás figyelembevételével - a tényállást ki kell egészíteni a kifejtetteknek megfelelően arra nézve, hogy a felvett új munkavállaló pénztáros-oktatói tevékenysége eltért-e az addig a pénztárosok által végzett oktatástól a tevékenység tartalmát, mennyiségét, az ahhoz szükséges iskolai végzettséget, képesítést illetően. Ennek lényeges eltérése esetén állapítható meg, hogy alperes új munkakört létesített, nemcsak az eredeti munkakörbe tartozó feladatokat bővítette, amelyre munkaszerződés módosítás nélkül felperes is kötelezhető lett volna; ezért felperes munkájára a továbbiakban nem volt szükség. (Legf.Bír. Mfv.I.10.643/2004. sz.)