adozona.hu
BH+ 2005.5.239
BH+ 2005.5.239
A bizonyítékok okszerű mérlegelése felülvizsgálati kérelemmel nem támadható [1952. évi III. tv. 173. §, 206. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2002. október 22-i határozatával helybenhagyta a felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítása tárgyában hozott első fokú társadalombiztosítási határozatot és megállapította, hogy a felperes 1960. november 8. és 1999. április 4. között fennállott munkaviszonyaival összesen 25 év 233 nap szolgálati időt szerzett.
A felperes keresetében 1962. év vonatkozásában, valamint 1964. január 1-jétől 1967. december 31-ig további szolgálati idő megállapítását kérte.
A Munkaüg...
BH+ 2005.5.239 A bizonyítékok okszerű mérlegelése felülvizsgálati kérelemmel nem támadható [1952. évi III. tv. 173. §, 206. §]
Az alperes 2002. október 22-i határozatával helybenhagyta a felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítása tárgyában hozott első fokú társadalombiztosítási határozatot és megállapította, hogy a felperes 1960. november 8. és 1999. április 4. között fennállott munkaviszonyaival összesen 25 év 233 nap szolgálati időt szerzett.A felperes keresetében 1962. év vonatkozásában, valamint 1964. január 1-jétől 1967. december 31-ig további szolgálati idő megállapítását kérte.
A Munkaügyi Bíróság részletes tanúbizonyítást folytatott le, majd ítéletében - az alperes határozatát megváltoztatva - megállapította, hogy a felperes 1960. november 8. és 1999. április 4. között fennállott időszakban összesen 28 év 63 nap, nyugellátás megállapításánál figyelembe vehető, szolgálati időt szerzett.
Az ítélet indokolása szerint tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy a felperes 1962. évben tavasztól őszig az erdészetben dolgozott, kb. havi 20 napos folyamatos munkavégzés keretében, amelyet alátámaszt az a körülmény, hogy a felperes munkakönyvében található igazolás szerint 1962. november 6-tól a MÁV alkalmazta.
A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy 1964. január 15-től 1967. december 15-ig a felperes folyamatosan dolgozott a B. Erdészetnél, illetve a B. Termelőszövetkezetnél; havonta kb. 20 napos munkavégzéssel.
Az ítélet indokolása rögzíti, hogy az 1962. március 1-jétől 1962. október 31-ig terjedő időszakon belül további 77 nap, 1964. január 15-től 1967. december 15-ig további 848 nap szolgálati idő állapítható meg a felperes javára.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tnytv.) 43. § (2) bekezdésével, mert nem hitelt érdemlő bizonyítékok alapján állapított meg szolgálati időt.
Hangsúlyozta, hogy a munkaügyi bíróság elmulasztotta az eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetését, nem kísérelte meg a bizonyítékok közötti ellentmondás feloldását.
Sérelmezte, hogy a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben az ítélet indokolása nem jelöli meg azokat a körülményeket, amelyek miatt az alperes által hivatkozott tényeket a bíróság nem találta bizonyítottnak, és amelyek miatt az általa kezdeményezett bizonyítást mellőzte.
Előadta, hogy Cs. I.-né tanú 1962. január 1. és 1962. november 31. között elismert szolgálati időt nem szerzett, amit saját ügyében nem vitatott. Ennek ellenére azt állította, hogy ezen időtartam alatt a B. Erdőgazdaságban a felperessel együtt dolgozott.
D. J.-né 1964. évben bélyeglap alapján 16 nap szolgálati időt szerzett, 1964 októberében, illetve 1965 márciusában és 1967 szeptemberében, illetve októberében pedig néhány napig a P. Vállalatnál, illetve az I. Gyárnál állt munkaviszonyban.
Ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy 1964. május 15-től 1967. december 31-ig a felperessel együtt a B. Mg. Tsz-nél dolgozott.
K. J. - saját okiratai szerint - 1963. augusztus 14-től 1966. december 31-ig a Cs. Erdőgazdasággal állt munkaviszonyban, 1967. január 1-től december 31-ig az É. Mg. Tsz.-nek volt tagja, ezzel szemben tanúvallomása szerint a felperes 1964. január 1967. május 15-ig az R. Erdészetnél, az M. Tsz.-nél, illetve a B. Erdészetnél állt munkaviszonyban.
Ellentmondásban áll egymással K. J. és D. J.-né vallomása; előbbi - állítása szerint - 3 munkahelyen dolgozott együtt a felperessel 1964-67. években, míg D. J.-né csak a B. Mg. Tsz.-t említette.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a bíróságnak a Pp. 173. § (4) bekezdése alapján a tanúvallomások közötti ellentét tisztázását kellett volna megkísérelnie. Állította; a bíróság a bizonyítás eredményét a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően tévesen mérlegelte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az iratokból megállapíthatóan az alperes jogi képviselője a 2003. szeptember 3-i tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az ismertetett iratokra észrevételt nem kíván tenni, további bizonyítási indítványa nincs.
A munkaügyi bíróság ezt követően hozta meg és hirdette ki jogerős ítéletét.
A fentiekre figyelemmel nem helytálló az a felülvizsgálati kérelemben foglalt előadás, hogy a munkaügyi bíróság a kezdeményezett bizonyítást mellőzte.
A tanúk meghallgatását rögzítő tárgyalási jegyzőkönyvekből az is kitűnik, hogy a részletes meghallgatást követően a felek minden esetben lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére, illetve arra, hogy a tanúkhoz kérdést intézzenek.
A bizonyítási eljárást illetően tehát jogszabálysértés nem állapítható meg.
Nem helytálló az az alperesi álláspont sem, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 173. § (4) bekezdése ütközően járt el. A munkaügyi bíróság ugyanis a tanúbizonyítást a Pp. 173. §-ában foglaltaknak megfelelően folytatta le. Figyelemmel arra, hogy a bizonyítással érintett időszak óta közel 40 év telt el, ellentmondásmentes tanúvallomások nem is várhatóak. Az ellentmondások feloldására szembesítés elrendelése akkor indokolt, ha a körülményekből feltehető, hogy az eredményre fog vezetni.
A jogerős ítélet indokolása 3. oldalán részletesen számot ad arról, hogy az egyes tanúvallomások mely részeit milyen vonatkozásban tekintette bizonyítéknak.
Kitért arra is, hogy a tanúvallomásokból megállapíthatóan mely időszakokban milyen jellegű munkavégzésre került sor. Önmagában az a körülmény, hogy egyes tanúk a saját nyugdíjügyükben azonos időszakra vonatkozó szolgálati időt nem érvényesítettek, több személy egybehangzó tanúvallomására figyelemmel, a tényelőadást nem teszi hiteltelenné.
A munkaügyi bíróság szolgálati idő vonatkozásában tett ténymegállapítását öt tanú vallomására alapozta.
A munkavégzés bizonyítottságát ezért nem érinti az sem, hogy egyes tanúk egyes rövidebb időszakokban más munkáltatónál álltak alkalmazásban.
A jogerős ítélet indokolása a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően tartalmazza a tényállás megállapítását, és értékeli a bizonyítékokat a maguk összességében. A következetes bírói gyakorlat szerint a bírói mérlegelés eredményesen csak akkor támadható felülvizsgálati kérelemmel, ha az kirívóan okszerűtlen (BH 1999. 44., 1998. 401.).
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.830/2003./