adozona.hu
BH+ 2005.5.235
BH+ 2005.5.235
1. A fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt, akit a vizsgálat során, mint szakértőt meghallgattak. A munkáltató jogi feladatai ellátására megbízott ügyvédnek a jogi tanácsadása nem tekinthető szakértőként való meghallgatásnak [Kjt. 49. § (3) bekezdés]. 2. Ha a fegyelmi vétség több cselekményből álló magatartás, annak egyik elemének felfedése nem minősül a fegyelmi vétség alapos gyanújáról való tudomásszerzésnek [Kjt. 46. § (3) bekezdés a) pont
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a vele szemben elbocsátást kimondó fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és ennek anyagi jogkövetkezményei iránt terjesztette elő keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperesnél árvízvédelmi ügyintézőként dolgozó felperessel szemben a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató 2002. január 31-én fegyelmi eljárást indított a belső ellenőri vizsgálat során tapasztalt szabálytalanságok miatt. A fegyelmi tanács ...
BH+ 2005.5.235 1. A fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt, akit a vizsgálat során, mint szakértőt meghallgattak. A munkáltató jogi feladatai ellátására megbízott ügyvédnek a jogi tanácsadása nem tekinthető szakértőként való meghallgatásnak [Kjt. 49. § (3) bekezdés].
2. Ha a fegyelmi vétség több cselekményből álló magatartás, annak egyik elemének felfedése nem minősül a fegyelmi vétség alapos gyanújáról való tudomásszerzésnek [Kjt. 46. § (3) bekezdés a) pont].
A felperes a vele szemben elbocsátást kimondó fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és ennek anyagi jogkövetkezményei iránt terjesztette elő keresetét.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperesnél árvízvédelmi ügyintézőként dolgozó felperessel szemben a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató 2002. január 31-én fegyelmi eljárást indított a belső ellenőri vizsgálat során tapasztalt szabálytalanságok miatt. A fegyelmi tanács a 2002. március 21-én hozott határozatával a felperest a Kjt. 45. § (2) bekezdése e) pontja alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi határozat négy pontban foglaltan részletezte a felperes terhére rótt magatartásokat. Az 1. pont szerint a felperes hivatali időben az igazgatóság által biztosított eszközökkel magánjellegű tevékenységet végzett. Az ellenőrzés során hét település külterületi csatornáinak rekonstrukciójával kapcsolatos tervezési, pályázati és engedélyezési dokumentumokat találtak az íróasztalán és a számítógépében H. dokumentációját. Mindezek nem tartoztak munkaköri feladatai közé és a számítógépen rögzített időpontok bizonyították, hogy e tevékenység végzése munkaidőben történt. A 2. pont szerint olyan adatok is voltak a felperes számítógépén, amelyeket más munkavállalók készítettek és bizalmasak voltak (így: az osztályvezető által használt, az osztály dolgozóinak személyi juttatásaira vonatkozó egyes kimutatások). A 3. pont szerint felperes munkakörébe tartozott a hatósági engedélyek kiadásához szakvélemény adása. Ezzel összefüggésben szabálytalanul az önkormányzatok nevében is intézkedett; feladatkörébe nem tartozó levelezést folytatott, faxot küldött a H. Nemzeti Parknak O. község polgármesteri hivatala helyett; O. község ügyében hozzá faxoltak egy tulajdoni lapot, amelyet továbbküldött hivatali időben az igazgatóság tulajdonát képező eszközökkel. Mindez munkaköri feladatával összeférhetetlen tevékenység volt. A 4. pont szerint az engedélyre beterjesztett okmányok közül M. E. tervező helyett a saját nevét írta alá a 2001. szeptember 5-én kelt "kiegészítő műszaki leíráson". A munkáltató mindezt a vízjogi engedélyezési eljárásokkal egyértelműen összefüggésbe hozható, munkakörével összeférhetetlen tevékenységnek értékelte, amely alkalmas a befolyásmentes hatósági eljárásba vetett bizalom megrendítésére.
A felperes keresetében a terhére rótt fegyelemsértéseket csekély súlyúnak ítélte, amellyel nem áll arányban a kiszabott büntetés, és a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló szubjektív határidő elmulasztására hivatkozott.
A bíróság megítélése szerint a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató a kész belső ellenőri jelentés birtokában a fegyelmi eljárás megindításával nem mulasztotta el a törvényes szubjektív határidőt, mert a jelentésből értesült mindazon szabálytalanságokról, amely miatt - nemcsak a felperessel szemben - megindította a fegyelmi eljárást.
Az elsőfokú bíróság a felperes terhére rótt és a felperes által érdemben nem vitatottan elkövetett magatartásokat olyan súlyúnak ítélte meg, amellyel arányban álló volt a kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetés. A felperes által elkövetett szabálytalanságok olyanok voltak, amelyek megrendíthették az alperesbe vetett bizalmat, és azt a látszatot kelthették, hogy az ügyintézés menete ismerősi kapcsolat révén gyorsítható. Súlyos szabályszegésnek minősítette a bíróság azt, hogy más tervező neve fölé a felperes a saját nevét írta, ezzel azt a látszatot keltve, mintha azokat saját maga tervezte volna. Megalapozott kifogás volt, hogy a felperes számítógépen olyan adatállomány volt található, amely munkaköréhez nem tartozott és bizalmas feljegyzéseket is tartalmazott, és az osztályvezető számítógépéről kerültek lehívásra. A belső informatikai rendszerbe történő jogosulatlan belépéssel az alá- fölérendeltségi viszonyban elengedhetetlen bizalom is jelentős mértékben csorbult.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél 2004. május 4. napján szűnik meg.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy dr. P. J. ügyvéd a fegyelmi eljárás elrendelését követően sajátkezű írásával adott véleményt a vizsgálóbiztosnak a felperes iratbetekintésre, valamint másolat készítésére vonatkozó kérésével kapcsolatban. A 2002. március 4-ei, illetve március 11-ei fegyelmi tanácsülésről felvett jegyzőkönyv szerint B. M. és dr. P. J. szakértőként voltak jelen, bár egyikük sem tett érdemi nyilatkozatot. Továbbá megállapította, hogy a 2001. évi belső ellenőrzési munkaterv az utóellenőrzések között írta elő az ügyiratkezelés rendjének ellenőrzését, ugyanakkor 2001. december 12-én az alperes igazgatója témavizsgálat elvégzésére adott utasítást az informatikai rendszer és az ügyiratkezelés ellenőrzésére vonatkozóan. Tényként állapította meg, hogy O. község üzemi belvízcsatorna vízügyi üzemeltetési engedélyével kapcsolatban 2001. december 9. napján tulajdoni lap másolat érkezett felperes nevére faxon. December 10-én az igazgatóhelyettes a hatósági osztályon az ügyiratok között szúrópróbaszerű ellenőrzést végzett.
Az ekként kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a 3. pontban megjelölt fegyelmi vétség tekintetében a munkáltatói jogkört gyakorló tudomásszerzése legkésőbb 2001. december 11. napjára tehető, mert az említett fax a felperes nevére december 9-én érkezett, és a hatósági osztályon végzett ellenőrzést követően került sor a belső ellenőri vizsgálat elrendelésére. Így 2002. január 31-én a fegyelmi eljárás elrendelésére egy hónapon túl került sor. A fegyelmi határozat 4. pontjában megjelölt, a 2001. szeptember 5-én kelt műszaki leírás aláírásával kapcsolatos fegyelmi vétség tekintetében pedig a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem bizonyította a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzési időpontját, ennélfogva a szubjektív határidő betartását sem. Ezért e pontokban szereplő magatartások miatt a fegyelmi felelősség megállapítására nem volt lehetőség.
A jogerős közbenső ítélet indokolása megállapította, hogy a fegyelmi határozat 1. és 2. pontjában megjelölt fegyelmi vétségek tekintetében a szubjektív határidőt az alperes nem mulasztotta el, mert ezekről a munkáltató 2002. január 28-án, a felperes irodájában tartott ellenőrzés során szerzett tudomást. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a fegyelmi határozatot súlyos eljárási szabálysértéssel hozták meg, mert a fegyelmi eljárásban dr. P. J. ügyvéd, valamint B. M. munkaügyi osztályvezető szakértőként részt vett, jelenlétük a fegyelmi tanács munkájának segítését célozta, előbbi jogi tanácsot adott. Ezért e súlyos eljárási szabályszegések miatt a másodfokú bíróság nem tette érdemi vizsgálat tárgyává a fegyelmi határozat 1. és 2. pontjában foglaltakat sem.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Vitatta a szubjektív határidő elmulasztását a fegyelmi határozat 3. illetve 4. pontjában megállapított vétségek tekintetében, mert a munkáltatói jogkörgyakorló mind a 2001. december 9-én a felperes nevére érkezett faxról, mind a M. E. tervező helyett történt aláírásról a belső ellenőri jelentésből, a felperes munkahelyén, illetve számítógépén 2002. január 28-án lefolytatott vizsgálat adatai alapján szerzett tudomást. Jogszabálysértőnek tartotta az alperes jogi képviselője, illetve a munkaügyi osztályvezető eljárásának szakértői közreműködésként való minősítését. A fegyelmi eljárás során felvett jegyzőkönyvekre hivatkozott, amelyek tanúsítják, hogy nevezettek érdemi nyilatkozatot nem tettek, és egyébként sem került sor a bizonyítási eljárásban szakértő kirendelésére. Kifejtette, hogy az alperes ügyvédje állandó megbízás alapján jár el, a jogi tanácsadás nem minősül szakértői tevékenységnek, a fegyelmi tanács ülése nyilvános, azon bárki részt vehetett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az érdemi szempontból helyes közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Csatlakozó felülvizsgálati kérelme arra irányult, hogy a jogerős közbenső ítélet indokolása a beadványában részletesen kifejtett eljárási szabálysértésekre is terjedjen ki. Részletesen kifejtette véleményét a fegyelmi eljárással, illetve, a terhére rótt magatartásokkal kapcsolatban.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A (3) bekezdés b) pontja értelmében nem tekinthető különösen az ügy érdemi elbírálására kihatónak az a jogszabálysértés, amely a határozat indokolását érinti. A felperes a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartása mellett a határozat indokolását érintő csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
Ezt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (3) bekezdés b) pontjára tekintettel - érdemi vizsgálat nélkül - hivatalból elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A másodfokú bíróság által súlyos eljárási szabálytalanságnak minősített, meg nem engedett szakértői közreműködés a fegyelmi eljárást érintő jogszabálysértésként az egész fegyelmi határozatot érinti, ezért a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen ezen eljárási jogszabálysértés megállapítását vizsgálta.
A másodfokú bíróság ténybeli megállapítása és a per adatai szerint az alperes jogi képviseletét állandó megbízás alapján ellátó dr. P. J. ügyvéd és B. M. munkaügyi osztályvezető a fegyelmi tárgyaláson csupán jelen voltak, ott nyilatkozatot nem tettek; a munkáltatót a tárgyalásokon a vizsgálóbiztos képviselte.
A Kjt. 49. § (3) bekezdés c) pontja szerint a fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt, akit a vizsgálat során, mint szakértőt meghallgattak. A perbeli fegyelmi vizsgálat során - a peres iratok tanúsága szerint - szakértő kirendelésére, meghallgatására nem került sor, és nevezettek nem voltak a fegyelmi tanács tagjai, jegyzőkönyvvezetőként sem jártak el. A munkaügyi osztályvezetőnek az igazgatói értekezleten való részvétele, illetve a munkáltató jogi feladatai ellátására megbízott ügyvédnek a jogi tanácsadása a fegyelmi eljárásban szakértőként való meghallgatásnak nem tekinthető. Az a körülmény, hogy a jegyzőkönyvek tévesen az érintett személyek neve mellett "szakértő" megjelölést tartalmaznak, a nyilvános tárgyaláson jelenlevő személyek szakértőként való közreműködésére levont ítéleti következtetést nyilvánvalóan nem alapozzák meg.
A másodfokú bíróság ezért tévesen, jogszabálysértően állapította meg a fegyelmi határozat jogellenességét a "szakértői közreműködéssel" kapcsolatos eljárási jogszabálysértés miatt.
A Kjt. 46. § (3) bekezdés a) pontja szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap eltelt.
A másodfokú bíróság e határidő elteltét a fegyelmi határozat 3. pontja esetében arra tekintettel állapította meg, hogy a kiegészített tényállás szerint az O. község területén az üzemi belvízcsatornák vízügyi üzemeltetési engedélyének kiadása kapcsán - miután az alperes hatósági osztályvezetője hiánypótlást rendelt el - az önkormányzat felperes nevére tulajdoni lap másolatot faxolt 2001. december 9-én; alperes igazgatóhelyettese másnap a hatósági osztályon szúrópróbaszerű ellenőrzést tartott, és december 11-én az alperes igazgatója általános belső ellenőrzési vizsgálatot rendelt el az ügyiratkezelés és az informatikai rendszer felhasználása tekintetében; erről a jelentést a belső ellenőr az igazgatónak 2002. január 29-én adta át. A bíróság ezekből az adatokból vonta le azt a következtetést, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló igazgató legkésőbb december 11-én tudomást szerzett a fegyelmi vétségről.
Ez a következtetés nem megalapozott. A 3. pont szerinti fegyelmi vétség ugyanis nem abban állt, hogy az említett önkormányzat tulajdoni lapot faxolt felperes nevére, hanem azt rótta felperes terhére, hogy munkaköri feladataival összeférhetetlen magánjellegű tevékenységet végzett hivatali időben alperes eszközeivel. E magatartás egyik eleme csupán a jelzett tulajdoni lap megküldése. Ebből további adatok, információk nélkül nem lehet a felperes terhére rótt, több cselekményből álló (önkormányzat nevében tevékenykedett, helyette levelezést folytatott stb.) magatartásra, a fegyelmi vétség alapos gyanújára következtetni. Ez utóbbira az általános belső ellenőrzés által feltárt további adatok adtak alapot. Így a belső ellenőri jelentés átadásának időpontjától számítva helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a törvényben előírt határidő betartását.
A fegyelmi határozat 4. pontja szerinti fegyelmi vétség tényét - miszerint M. E. tervező helyett N. vízügyi hatósági engedélyével kapcsolatban felperes a saját nevét írta alá szabálytalanul - a felperes maga is elismerte. Az alperes által becsatolt jegyzőkönyvek tanúsága szerint e szabálytalanságra a felperes szobájában 2002. január 28-29-én éjszaka végzett ellenőrzés során a felperes asztalán talált iratok szolgáltattak adatot. A másodfokú bíróság a per előbbi adatainak figyelmen kívül hagyásával megalapozatlanul állapította meg azt, hogy az alperes e vétség tekintetében nem bizonyította a tudomásszerzés időpontját.
A kifejtettek szerint a másodfokú bíróság mind a szabálytalan szakértői közreműködéssel, mind a fegyelmi eljárás megindítására előírt határidővel kapcsolatban az eljárási szabálysértéseket tévesen állapította meg, így emiatt a fegyelmi határozatot törvénysértően [Kjt. 46. § (3) bekezdés a) pont, 49. § (3) bekezdés c) pont] helyezte hatályon kívül.
Az előbbi téves jogi álláspontjából adódóan a másodfokú bíróság a felperes terhére rótt fegyelmi vétségek érdemét illetően a fellebbezésben foglaltakat nem bírálta el, ezért e körben új eljárás elrendelése szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot - a fegyelmi vétség érdemét érintően a fellebbezés elbírálása végett - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.535/2004. sz.)