adozona.hu
BH 2005.5.190
BH 2005.5.190
Rendes felmondási okként megjelölt - létszámcsökkentéssel összefüggő - átszervezést alátámasztja, ha az érintett munkakörökhöz tartozó azonos feladatokat ténylegesen ellátó személyek közül az egyikük feladatai megszűnnek [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás I. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert a döntés eltér az elvi határozatnak minősülő MK 95. számú állásfoglalástól. Az alperes által megjelölt rendes felmondási ok vállalati létszámcsökkentés volt, azonban az ok jogszerűségét csak a rendes felmondással érintett munkavállaló munkakörév...
BH 2005.5.190 Rendes felmondási okként megjelölt - létszámcsökkentéssel összefüggő - átszervezést alátámasztja, ha az érintett munkakörökhöz tartozó azonos feladatokat ténylegesen ellátó személyek közül az egyikük feladatai megszűnnek [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás I. pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert a döntés eltér az elvi határozatnak minősülő MK 95. számú állásfoglalástól. Az alperes által megjelölt rendes felmondási ok vállalati létszámcsökkentés volt, azonban az ok jogszerűségét csak a rendes felmondással érintett munkavállaló munkakörével összefüggésben lehet vizsgálni, illetve megállapítani. A felperes érvelése szerint az alperes azt nem tudta igazolni, hogy a vállalati létszámleépítés az ő munkakörének megszűnésére kihatott. Az alperes csupán előadta, hogy korábban két gazdasági vezető munkakör volt, melyek közül az egyiket, a felperesét szüntette meg, azonban azt nem tudta a perben sikerrel bizonyítani, hogy a két munkakör ténylegesen egyidejűleg létezett, és az egyiket szüntette meg. A felperes arra is hivatkozott, hogy a perben elmaradt annak vizsgálata, hogy miként alakult a megszüntetett munkakörökhöz kapcsoló munkaköri feladatok ellátása.A fentieken túlmenően jogszabálysértőnek találta a jogerős ítéletet amiatt is, hogy csak a rendes felmondás jogellenességéről tartalmaz rendelkezést, azonban nem döntött valamennyi vitatott követelésről.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.
A felperes, aki 1987-től állt alkalmazásban az alperesnél, és a munkaköre 1999-ben főkönyvelő volt, 1999. február 1-jétől táppénzes állományban volt, majd terhességi gyermekágyi segélyt, illetve a gyermek gondozása céljából fizetésnélküli szabadságot vett igénybe. Az alperes arról értesítette a felperest, hogy 1999. július 1-jétől a főkönyvelő munkakör gazdasági vezető munkakörré változott. Az alperes S. S.-nét, aki gazdasági elemző munkakört töltött be, a felperes távolléte idejére főkönyvelő munkakörrel bízta meg, így ő a felperes helyettese volt a saját munkakörének ellátása mellett, 2000. január 1-jétől pedig munkaszerződés-módosítás alapján gazdasági vezető munkakörbe került. Az alperesnél az 1999. évben végrehajtott beruházás az alkalmazotti létszám növekedésével járt, azonban a 2000. évi eredmény elmaradt. Ezért az alperesnél a tervezett két gazdasági vezetői munkakör ténylegesen nem jött létre.
A felperes 2002 márciusában jelezte az alperesnek, hogy munkára kíván jelentkezni, ekkor részére az alperes szabadságot adott ki, majd 2002. május 16-án a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy az alperesnél létszámleépítés történt. A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy az alperes egy korábbi APEH vizsgálat miatt a felperest 2002. július 31-én 990 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.
A felperes a keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményeinek alkalmazását, elmaradt bérének rendezését kérte, másodlagosan az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozott, mert az alperes kártérítési eljárást tett függővé attól, hogy beleegyezik-e a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésébe, és ennek hiányában döntött a rendes felmondásról.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendes felmondásának jogellenességét, a felperes munkaviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésével való megszűnését. Az alperest elmaradt munkabér, és végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen tartotta vissza a felperesnek járó felmentési időre eső munkabért és végkielégítést [Mt. 161. § (1) és (3) bekezdés]. Az alperesnek 2002. július 31-én, amikor a kártérítési határozatot a felperessel közölte, nem állt rendelkezésére levonás alapjául szolgáló jogerős határozat, a felperes a kártérítési határozat ellen keresetet indított, és a bírósági eljárás még folyamatban van.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredményét mérlegelve arra következtetett, hogy a felmondás időpontjában egy gazdasági vezetői munkakör volt, ezt a felperes 1999 áprilisától töltötte be, S. S.-né az ő helyettesítését látta el. S. S.-né kinevezésekor a felperes tehát már gazdasági vezető volt. Az alperes nem bizonyította, hogy ténylegesen végrehajtott olyan szervezeti változtatást, amely két gazdasági vezető foglalkoztatását eredményezte, és a felperest helyettesítő személy ténylegesen a felperes munkaköri feladatait látta el. Mindezekből az következik, hogy az alperes valótlanul hivatkozott arra, hogy a két gazdasági vezetői munkakörből egyet megszüntetett, és emiatt szüntette meg a felperes munkaviszonyát. E jogalapról szóló döntése miatt a munkaügyi bíróság az alperessel szemben az Mt. 100. § (4)-(6) bekezdései alapján rendelkezett.
A munkaügyi bíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmának figyelembevételével a felperes munkabérét S. S.-né munkabérével egyezően 204 286 forint helyett 350 000 forintban állapította meg, mert az alperes nem bizonyította sikerrel, hogy a felperes és nevezett bére között megvalósult különbségtételnek objektív indoka volt. Ezért a munkaügyi bíróság a marasztalás összegének meghatározásánál a megemelt összegű munkabért vette figyelembe.
Az ítélet ellen az alperes a felperes keresetének teljes elutasítása iránt nyújtott be fellebbezést.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesnek a felmondás jogellenessége iránti keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felmondás jogellenessége körében a tényállást helytelenül állapította meg, és abból téves jogi következtetésre jutott. A rendes felmondás indoka vállalati létszámleépítés volt, ezért azt nem kellett vizsgálni, hogy a létszámleépítés kihatott-e a felperes munkakörére, és tévesen vizsgálta a munkaügyi bíróság azt is, hogy miként alakult az alperes szervezete a másik gazdasági vezetői munkakör tekintetében. Az alperesnél a létszámleépítés bizonyítottan megvalósult, a foglalkoztatottak létszáma jelentősen csökkent, ezért a megyei bíróság a munkáltatónak a létszámleépítéssel érintett munkavállaló kiválasztásához való joga figyelembevételével a rendes felmondást jogszerűnek találta. Ezért a felperes felmondás jogellenességének megállapítása iránti keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a vállalati létszámcsökkentésről szóló döntés folytán az alperesnél jelentős számú munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése volt folyamatban, és a felperes munkaviszonyának megszüntetése a folyamat része volt. Az okszerűség követelménye miatt azonban tévesen fejtette ki azt, hogy a létszámcsökkentésnek nem kellett összefüggésben lennie a felperes munkakörével [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás I. pont]. Ez a téves indokolás rész azonban az ügy érdemi eldöntésére nem volt lényeges kihatással, mert a tényállásból hitelt érdemlően megállapítható annak ténye, hogy a létszámcsökkentés kihatott a felperes munkakörére is.
Az nem volt vitatott, hogy az alperes termelésnövelést tűzött ki célul, ezzel összefüggésben vált szükségessé egy helyett két gazdasági vezető működése. Az alperes a felperes munkakörének megnevezését 1999. július 1-jétől gazdasági vezetőre változtatta.
A felperes 1999. február 1-jétől kezdődött távolléte (táppénzes állomány, gyes) alatt a felperes munkafeladatainak egy részét S. S.-né látta el, akinek a munkaköre 2000. január 1-jétől gazdasági vezető lett. A felperes munkakörébe tartozó feladatok további részét az ügyvezető maga látta el. Ebből tehát - a felülvizsgálati kérelemmel ellentétben - az következik, hogy a felperes távolléte alatt ténylegesen volt az alperesnél két gazdasági vezető munkakör, és az ezekhez tartozó feladatokat két személy látta el.
A tervezett termelésnövekedés meghiúsulása a perben nem volt vitatott, így a kifejtettek miatt a felperes munkakörére a gazdálkodási okból elrendelt, a munkáltató egészét érintő létszámcsökkentés kihatással volt, az alperes a felperes munkakörének szükségtelenné válását bizonyította, ezért a jognyilatkozata nem ütközik az Mt. 89. §-ba, illetve a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásába. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntések (BH 2002/114., 1998/508.) a másodfokú bíróság helyes döntését nem cáfolják. Mindezek miatt a másodfokú ítéletnek a felmondás jogellenességéről meghozott döntése nem jogszabálysértő.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan állította az Mt. 84. §-án alapuló igénye tekintetében, hogy a másodfokú bíróság e kereseti kérelmet (hallgatólag) az ítélet rendelkező része alapján elutasította, az indokolásban erre vonatkozóan nem fejtette ki a Pp. 221. § (1) bekezdésben előírtakat, ezért e tekintetben az ítélet felülvizsgálatra nem alkalmas, ez okból az érintett kérelem érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a rendes felmondás jogellenessége tárgyában az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató, és a keresetet elutasító részét (indokolásbeli módosítással) hatályában fenntartotta, az Mt. 84. §-ára alapított követelés tekintetében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben ugyanezt a bíróságot a fellebbezés érdemi elbírálása céljából új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.811/2003. sz.)