adozona.hu
BH+ 2005.4.189
BH+ 2005.4.189
A munkaügyi bírság összegének megállapításánál irányadó - a törvényben meghatározott - szempontok nem szolgálhatnak a bírság mellőzésének indokául [1996. évi LXXV. törvény 7. § (7) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi óvodánál tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapították, hogy a munkáltató egy fő részére nem az utolsó munkában töltött napon adta ki a jogszabályban előírt igazolásokat, nem az esedékesség évében adta ki a szabadságot, valamint nem tartotta nyilván a munkavállalók munkaidejét. Az elsőfokú közigazgatási határozat ezen szabálytalanságok miatt 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest. A másodfokú határozat az elsőfokú határozatot megváltoztatta, annak első - az i...
BH+ 2005.4.189 A munkaügyi bírság összegének megállapításánál irányadó - a törvényben meghatározott - szempontok nem szolgálhatnak a bírság mellőzésének indokául [1996. évi LXXV. törvény 7. § (7) bekezdés].
A felperesi óvodánál tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapították, hogy a munkáltató egy fő részére nem az utolsó munkában töltött napon adta ki a jogszabályban előírt igazolásokat, nem az esedékesség évében adta ki a szabadságot, valamint nem tartotta nyilván a munkavállalók munkaidejét. Az elsőfokú közigazgatási határozat ezen szabálytalanságok miatt 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest. A másodfokú határozat az elsőfokú határozatot megváltoztatta, annak első - az igazolások kiadására vonatkozó - pontját megsemmisítette, és a munkaügyi bírság összegét 250 000 forintra csökkentette; a szabadság kiadásának elmaradása, illetve 11 munkavállalót érintően a munkaügyi nyilvántartás hiánya szabályszegések miatt a bírság kiszabását a módosított összegben tartotta indokoltnak.A felperes a keresetében a közigazgatási határozat megváltoztatását, a munkaügyi bírság törlését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és a jogerős határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta, mellőzte a kiszabott munkaügyi bírságot, a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintette. A bíróság megállapította, hogy a másodfokú hatóság a határozatát a jogszabályi keretek között, megalapozottan hozta meg. Álláspontja szerint azonban munkaügyi bírság alkalmazásának jelen esetben nincs helye tekintettel arra, hogy a felperesi óvodában a korábbi rendszeres ellenőrzések során egyszer sem állapítottak meg szabálytalanságot, továbbá a törvény által előírt, a munkaügyi bírság összegének megállapítása során figyelembe vett szempontok nem indokolják a bírság kiszabását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy nincs lehetőség az objektív alapú szankció megállapításánál a munkáltató körülményeinek vizsgálatára, vagy méltányossági jogkör gyakorlására. Minthogy a feltárt két szabálytalanság kétséget kizáróan bizonyított, a jogerős ítélet jogszabálysértően mellőzte a bírság kiszabását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet a támadott másodfokú közigazgatási határozatban kiszabott munkaügyi bírság alapjául szolgáló munkajogi szabályok [Mt. 134. § (3) bekezdés, 140/A. § (1) bekezdés] megsértésének tényét megállapította.
Az 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. § (3) bekezdés b) pontja alapján több jogszabályi rendelkezés megsértése esetén 50 000 forinttól 6 000 000 forintig terjedhet a munkaügyi bírság mértéke. A (4) bekezdés szerint pedig az előbbi esetben nem haladhatja meg a bírság mértéke a 3 000 000 forintot, ha az eljárás alá vont foglalkoztatónál az ellenőrzés megkezdésekor a foglalkoztatottak száma a 20 főt nem haladja meg.
A felperesnél megállapított jogszabálysértésekre és a 11 fős létszámra tekintettel a kiszabható bírság mértéke 50 000-3 000 000 forint volt.
Az alperes elsőfokú határozatában a bírság összegének megállapításánál irányadó - a Met. 7. § (7) bekezdésében meghatározott - szempontokat értékelte, a másodfokú határozat pedig a mellőzött egy jogszabálysértésre tekintettel a bírság összegét arányosan csökkentette.
A munkaügyi bíróság a Met. 7. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakkal ellentétesen indokolta a kiszabott munkaügyi bírság mellőzését azzal, hogy adott esetben nem volt helye munkaügyi bírságnak, mert első alkalommal tárt fel a munkaügyi ellenőrzés szabálytalanságot.
A törvényben meghatározott keretek között kiszabható bírság összege megállapításnál, a mérlegelésnél értékelendő szempontokra [Met. 7. § (7) bekezdés] ugyancsak tévesen hivatkozott a jogerős ítélet, mivel e körülmények csupán az összegszerűséget érinthetik, az ellenőrzés során megállapított jogszabálysértés ténye által megalapozott bírság mellőzésére indokul nem szolgálhatnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.299/2004. sz.)