adozona.hu
BH 2005.4.160
BH 2005.4.160
A megállapodás megtámadható, ha a fél a másik félnek a próbaidő fennállására vonatkozó tévedését felismerhette [Mt. 7. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 81. § (1) bekezdés megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az adott esetben a felek a - törvénysértően kikötött - hathónapos próbaidő nélkül a munkaszerződést nem kötötték volna meg. Az alperes a bizonyítékokból hitelt érdemlően megállapíthatóan kényszerítette a hathónapos próbaidőt tartalmazó jogviszony létesítésére. A másodfokú bíróság a felek akarata hiányában állapította meg, hogy az érvénytelenség orvoslása céljából szüntették meg a ...
BH 2005.4.160 A megállapodás megtámadható, ha a fél a másik félnek a próbaidő fennállására vonatkozó tévedését felismerhette [Mt. 7. § (1) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 81. § (1) bekezdés megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az adott esetben a felek a - törvénysértően kikötött - hathónapos próbaidő nélkül a munkaszerződést nem kötötték volna meg. Az alperes a bizonyítékokból hitelt érdemlően megállapíthatóan kényszerítette a hathónapos próbaidőt tartalmazó jogviszony létesítésére. A másodfokú bíróság a felek akarata hiányában állapította meg, hogy az érvénytelenség orvoslása céljából szüntették meg a munkaviszonyt közös megegyezéssel. Ezzel szemben próbaidő alatti munkaviszony megszüntetése történt, és a másodfokú bíróság jogszabálysértően járt el, amikor nem tulajdonított jelentőséget a három hónapot meghaladó jogellenes kikötésnek. Mindezek miatt a felperes a jogerős ítélet "megváltoztatását", és - tartalmilag - a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében azt emelte ki, hogy a jogvita tárgya a közös megegyezéses megállapodás megtámadása, nem pedig a munkaszerződés érvényessége volt. A felperes a megtámadásra előírt határidőt elmulasztotta, a 2002. február 7-ei megállapodás érvényessége a munkaszerződéstől független. Mindezek - és további érvei - alapján a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.
A felperes az alperessel 2001. július 6-án megkötött munkaszerződés alapján 2001. szeptember 3-ával létesített munkaviszonyt. A felek hathónapos próbaidőben állapodtak meg. A munkaviszonyt a 2002. február 7-én kelt megállapodással 2002. március 1-jével megszüntették. A felperes az alpereshez 2002. március 20-án intézett levelében a megállapodást megtámadta. A keresetében a közös megegyezéses megszüntetésről szóló megállapodás érvénytelenségét állította a hathónapos próbaidő kikötésére vonatkozó szerződés semmissége miatt. Az alperes ugyanis téves tájékoztatást adott részére arról, hogy a cég jogszerűen írt elő hathónapos próbaidőt, a közös megegyezésről szóló megállapodást abban a hiszemben írta alá, hogy a munkáltatót a próbaidő fennállása alatt (még) megilleti az indokolás nélküli megszüntetés joga. Emiatt a felperes a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a felek előadását, a tanúk vallomását értékelve arra következtetett, hogy a felperes a közös megegyezésről szóló megállapodást olyan körülményre hivatkozással támadta meg, amelyről már a munkaszerződés megkötésekor tudott (jogellenes tartamú próbaidő kikötése). Ezért a bíróság szerint nem lehet jelentősége annak, hogy a felperes 2002. február 27-én szerzett tudomást jogi végzettségű ismerősétől arról, hogy három hónapnál hosszabb tartamú próbaidőt nem lehet kikötni. Ennek tényével a felperes már a munkaszerződés aláírásakor tisztában volt. A munkaügyi bíróság a felperesnek azt is a terhére rótta, miszerint nem terjesztett elő bizonyítási indítványt a 2002. február 27-ei tudomásszerzésről.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja értelmében a munkaszerződésnek a próbaidőre vonatkozó része érvénytelen volt, ezt azonban a felek a közös megegyezéses megszüntetéssel orvosolták. A megállapodás tekintetében a felperes pedig a 30 napos megtámadási határidőt elmulasztotta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokú eljárásban a tudomásszerzés időpontjára nézve bizonyítási indítványt tett.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a próbaidő kikötése, minthogy nem minősül a munkaszerződés lényeges tartalmi elemének, nem eredményezheti a teljes munkaszerződés érvénytelenségét. A tanúk és a felek nem tettek olyan nyilatkozatot, hogy háromhónapos próbaidővel nem állapodtak volna meg a munkaviszony létesítésében, ezért nem alapos a felperesnek az egész munkaszerződés érvénytelenségére vonatkozó érvelése.
A másodfokú bíróság szerint az Mt. 8. és 10. §-ait csupán fennálló érvénytelen szerződésre lehet alkalmazni, felszámolt munkaszerződésre nem.
A másodfokú bíróság a tanúk vallomását és a felperes előadását mérlegelve arra is következtetett, hogy a felperes maga okozta azt a tévedését, hogy 2002. február 1-jén a közös megegyezéses megállapodás megkötésére a hathónapos próbaidőn belül került sor, tehát a tévedését nem az alperes okozta, továbbá a felperestől az alapvető munkajogi ismeretek elvárhatók.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. §-ában lévő tájékoztatási kötelezettsége teljesítése megállapíthatóságának hiányában engedélyezte a felperesnek a 2002. február 27-ei időpontra vonatkozó bizonyítási indítvány megtételét. Ennek azonban nem tett eleget, mert bizonyítottnak találta, hogy a felperes a munkaszerződés megkötésekor ismerte a háromhónapos próbaidőre vonatkozó szabályt. A másodfokú bíróság azt is figyelembe vette, hogy B. G. tanú részéről nem hangzott el olyan kijelentés, amelyből a felperes arra következtethetett, hogy a munkaviszonya vagy azonnali hatállyal a próbaidő alatt, vagy közös megegyezéssel fog megszűnni.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az Mt. 81. § (2) bekezdés értelmében a próbaidő tartama harminc nap, a felek ennél hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt állapíthatnak meg. A próbaidő e szabályától érvényesen nem lehet eltérni. Az idézett rendelkezés alapján tehát helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy van jelentősége a törvénybe ütköző hathónapos próbaidő kikötésének; a munkaszerződésnek ez a rendelkezése ugyanis a törvénybe ütközése folytán semmis, amelyet hivatalból kell figyelembe venni [Mt. 8. § (1) bekezdés]. Emiatt a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás megkötésekor a próbaidőre vonatkozó kikötést jogszerűen nem lehetett figyelembe venni, következésképpen 2002. február 7-én a felperes határozatlan időtartamú munkaviszonyban volt. Ezt, továbbá az alperesnek az általa tudatosan alkalmazott jogszabálysértő szerződéses kikötését az is alátámasztja, hogy a szerződés kifejezetten rendelkezett a részleges érvénytelenség jogkövetkezményéről.
A próbaidőre vonatkozó kikötés semmissége folytán a keresetlevél alapján arról kellett dönteni, hogy tévedésben volt-e a felperes a hathónapos próbaidőnek a munkaviszony megszüntetésekori fennálltáról, e tévedését az alperes felismerhette-e, illetve a megtámadás a törvényben előírt határidőben megtörtént-e. Előbbi kérdéskörben értékelni kell B. G. tanúvallomásának önellentmondását arról, hogy egyrészt a rendes felmondásról szóló iratot nem mutatta meg a felperesnek, és nem is tájékoztatta ennek elkészültéről, másrészt úgy nyilatkozott, hogy a "két felajánlott alternatíva a felperes felé a rendes felmondás kiadása volt, illetve a közös megegyezés megkötése". Ennek alapján mérlegelhető, hogy a tanú a felperesnek a próbaidő fennállására vonatkozó tévedését felismerhette-e.
A másodfokú bíróság a kifejtetteket nem vette figyelembe, döntése tehát nem alapul a bizonyítékok teljes körű értékelésén, ezért a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy a felperest az alperes nem tartotta tévedésben a próbaidő tekintetében. Mindezek miatt megalapozatlan az indokbeli tévedésre vonatkozó okfejtés is. A fentiek miatt először a Pp. 3. §-ában foglaltak maradéktalan betartásával, a bizonyítási teher szabályainak helyes alkalmazásával arról kell lefolytatni a bizonyítást, hogy a felperes a megtámadást a törvénynek megfelelő határidőben közölte-e, ha ez megállapítható, érdemben - a kifejtetteknek megfelelően - kell vizsgálni a tévedéssel összefüggő jogkérdést a kereset jogalapjaként.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.453/2003. sz.)