adozona.hu
BH 2005.4.157
BH 2005.4.157
I. A 2000. március 30-án a bíróságra érkezett ügyben a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatára az a munkaügyi bíróság illetékes, amelynek területén a társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van [1999. évi CX. törvény 52. §]. II. A sérültnek szakértelmet igénylő kérdésben tett egymástól eltérő nyilatkozatai alapján szakértői vélemény hiányában a kereset elutasítása megalapozatlan [Pp. 3. § (3) bekezdés, 177. §, 206. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes fizetési meghagyása bírósági felülvizsgálatát kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a felperes munkáltatót D. B. I. munkavállaló 1998. február 12-én történt üzemi balesetével kapcsolatban felmerült egészségbiztosítási ellátások megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a baleset akkor következett be, amikor a munkavállaló a felpereshez kamionban beszállított...
BH 2005.4.157 I. A 2000. március 30-án a bíróságra érkezett ügyben a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálatára az a munkaügyi bíróság illetékes, amelynek területén a társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van [1999. évi CX. törvény 52. §].
II. A sérültnek szakértelmet igénylő kérdésben tett egymástól eltérő nyilatkozatai alapján szakértői vélemény hiányában a kereset elutasítása megalapozatlan [Pp. 3. § (3) bekezdés, 177. §, 206. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes fizetési meghagyása bírósági felülvizsgálatát kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a felperes munkáltatót D. B. I. munkavállaló 1998. február 12-én történt üzemi balesetével kapcsolatban felmerült egészségbiztosítási ellátások megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a baleset akkor következett be, amikor a munkavállaló a felpereshez kamionban beszállított oldószer minőségének ellenőrzését végezte. Mintavétel céljából a kamion tartozékát képező fémlétrán lefelé jövet, a vett mintával teli kosárral megcsúszott, és egyensúlyát vesztve leesett. A munkaügyi bíróság elfogadta a sérült munkavállaló előadását arról, hogy a létra közel volt a tartály domborított fedeléhez. Azt is megállapította, hogy a biztonságosabb módszerrel - a tartálykocsi alján lévő csapokon keresztül - is lehetőség lett volna a tartálykocsiban lévő anyag minőségének ellenőrzésére. A mintavétel módját "a gyakorlatban semmi sem szabályozta", a munkaügyi bíróság megállapítása szerint, a baleset után nem került sor a munkamódszer és a mintázásra vonatkozó előírás módosítására. A felperes tehát megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 40. § (1) bekezdését és 50. §-át, ezért az Ebtv. 67. § (1) bekezdése alapján a megtérítési kötelezettsége fennáll.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Elsődlegesen a munkaügyi bíróság hatáskörét vitatta, mivel álláspontja szerint a 2000. március 1-je előtti keresetindításra tekintettel (ezt megelőzően adta be a keresetlevelét az alpereshez) a helyi bíróság rendelkezett hatáskörrel. A fővárosi működési területű felperesre tekintettel a kizárólagosan illetékes bíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság, figyelemmel a KK 28. számú állásfoglalásra. A felperes a Pp. 177. § (1) bekezdése megsértésére is hivatkozott amiatt, mert a munkaügyi bíróság szakértő bevonása nélkül olyan jelentős körülményre alapította az ítéletét, amelynek megítéléséhez különleges szakértelemre lett volna szükség. A munkaügyi bíróság ténymegállapításait a per adatai nem támasztják alá, a következtetései alaptalanok.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Legfelsőbb Bíróság először a felperes hatásköri és illetékességi kifogásait vizsgálta, és azok alaptalanságát állapította meg.
A Pp.-t módosító 1999. évi CX. törvény 52. §-a rendelkezett arról, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perekben illetékes az a munkaügyi bíróság, amelynek területén a társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van. A törvény 2000. január 1-jén lépett hatályba, a Pp.-t módosító rendelkezéseit - meghatározott kivételekkel - az adott rendelkezés hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni. A hivatkozott módosítás tekintetében a hatályba léptető rendelkezések az általánostól eltérő szabályokra nem utalnak, ezért a 2000. március 30-án a bíróságra beérkezett keresetlevelet az alperes székhelye szerinti munkaügyi bíróság a hatásköri és illetékességi szabályok megsértése nélkül bírálta el. Ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy az alperes a keresetlevél továbbításával késedelmeskedett-e.
Az ügy érdemét illetően a felperes helytállóan hivatkozott megalapozatlanságra, mivel a jogerős ítélet a keresetet elutasító döntését egymagában a sérültnek arra a nyilatkozatára alapította, hogy a létra eléggé közel volt a tartályhoz. A sérült D. B. I. 1999. december 10-ei, felperesnél történt meghallgatásakor azt adta elő, hogy "a létra állapota megfelelő volt, ...száraz hideg volt, a létra nem volt havas, jeges, az úttest sem ...de úgy tűnt, hogy (a létra) túl közel van a tartály palástjához". A sérült a perben tanúként már arról nyilatkozott, hogy "nem tudja miért esett le", szerinte egy rossz mozdulat volt csak, az eset óta óvatosabb, ez a mintavétel annyira veszélyes, amenynyire egy létrára való fel- és lemenetel veszélyes". Azt is előadta, hogy nemcsak felülről lehet mintát venni, hanem a tartály aljából is, de ez bonyolultabb, és 10-12 kg anyag kivételét jelenti. A sérült továbbá arról is nyilatkozott, hogy nincs szabályozva, felülről, vagy alulról kell mintát venni, az adott esetben azért vett mintát a tartály tetejéről, mert az anyag fagyérzékeny. Recéstalpú védőcipő biztosított volt, a lába a létrán megfelelően elfért.
A tárgyalási jegyzőkönyvből aggálytalanul megállapíthatóan a felek nem kérték munkavédelmi szakértő kirendelését, ezért a munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg a keresetet elutasító ítéletét a nem biztonságos munkamódszerre hivatkozással.
Az alperes fizetési meghagyásában arra hivatkozott, hogy a felperes megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 40. § (1) bekezdésében és 50. §-ában foglalt előírásokat, mert "nem volt biztonságos a tartálykocsi mintázásának előírása, munka folyamata".
Mindezekből megállapíthatóan a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság a veszélyes anyag tartálykocsiból való mintavétel biztonságossága kérdésében - amelynek megítélése különleges szakismeretet igényelt - az azt alátámasztó adatok hiányában következtetett a felperes szabálytalanságára.
Nincs továbbá adat arra, hogy a munkaügyi bíróság eleget tett-e a Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt kötelezettségének a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelensége következményeiről való előzetes tájékoztatás tekintetében.
Mindezekre tekintettel a fentiek szerint megalapozatlan jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.154/2003. sz.)