adozona.hu
BH 2005.3.121
BH 2005.3.121
Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feléledésénél a végkielégítés bizonyított felvétele tényének van jelentősége [1997. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tny.) 53. § (3) bekezdés a)-b) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperesnek az özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényt elutasító jogerős határozata bírósági felülvizsgálatát kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2001. május 31-én kelt elsőfokú határozatát és az alperes igazgatójának 2001. december 19-én kelt másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes az 1995. október 11-én elhunyt házastársa, B. J. jogán 1996. szeptember végéig ideigle...
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2001. május 31-én kelt elsőfokú határozatát és az alperes igazgatójának 2001. december 19-én kelt másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes az 1995. október 11-én elhunyt házastársa, B. J. jogán 1996. szeptember végéig ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesült. Ezt követően, mivel a saját jogú nyugellátása az együttfolyósítási határösszeget meghaladta, az alperes 1996. október 1-jétől csak a saját jogú nyugellátást folyósította a részére. A felperes 1996. október 30-án házasságot kötött H. B.-val, a házasságot a bíróság 2001. április 20-án felbontotta. A felperes férje 1996. november 19-én bejelentette a házasságkötés folytán a felperes névváltozását, és a végkielégítéssel kapcsolatban tájékoztatást kért, majd 1996. november 22-én az alpereshez a felperes nevével kérelem és nyilatkozat került benyújtásra, amit a felperes férje írt alá. A kérelem a végkielégítés folyósítására, a nyilatkozat pedig arra vonatkozott, hogy a kérelmező tudomásul veszi a végkielégítés felvételével az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága megszűnését.
Az alperes 123 072 forint végkielégítést állapított meg, a végkielégítést megállapító, és az özvegyi nyugdíjat megszüntető határozatokat egyszerű postai küldeményként kézbesítette a felperesnek. A végkielégítés összegét a felperes 1997. február 16-án felvette. A perben tanúként meghallgatott akkori házastársa, H. B. arról nyilatkozott, hogy a felesége megbízásából járt el a végkielégítés ügyében.
A felperes a házassága felbontása után, 2001. május 29-én özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényt terjesztett elő, melyet az alperes a felvett végkielégítés miatt jogerősen elutasított.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a végkielégítés iránti kérelmet és a nyilatkozatot nem ő írta alá, az alperes ezzel kapcsolatos határozatait nem kapta meg, a nyugellátási utalványon érkezett "egyszeri" megjegyzéssel megküldött összegről nem tudta, hogy az végkielégítés.
A munkaügyi bíróság a kereset elbírálásakor abból indult ki, hogy nem a felperes járt el a végkielégítés ügyében, és nincs olyan bizonyíték, amely a volt férj meghatalmazását alátámasztaná. Továbbá az alperes nem tudta bizonyítani a végkielégítést megállapító és az özvegyi nyugdíjat megszüntető határozatai kézbesítését. A végkielégítést ugyan személyesen a felperes vette fel, annak rendeltetéséről az alperes hibájából nem volt tudomása, ezért az alperes az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 53. § (3) bekezdése megsértésével utasította el az özvegyi nyugdíjra vonatkozó joga feléledése iránti kérelmét.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. 53. § (3) bekezdése megsértésére hivatkozással kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát. Jogszabálysértésként jelölte meg a Tny. 53. § (3) bekezdése megsértését. Álláspontja szerint amennyiben a végkielégítés felvétele bizonyított, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feléledésének nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Tny. 53. § (3) bekezdésének a) és b) pontja szerint a házasságkötés miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjra vonatkozó jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha az igénylő a házasságkötéskor az 1998. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján végkielégítést nem vett fel, és az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes az 1996. október 30-án H. B.-val való házasságkötés nélkül az 1995. október 11-én elhunyt előző házastársa jogán özvegyi nyugdíjra jogosult volt.
Tény, hogy a felperes a házasságkötését követően röviddel a felperesre hivatkozással a férje által igényelt, a szokásos nyugdíját sokszorosan meghaladó összegű végkielégítést minden további nélkül felvette, az alperesnél a jelentős összegről nem is tájékozódott.
Az alperes megalapozottan, a Tny. 53. § (3) bekezdése megsértése nélkül utasította el az 1975. évi II. törvény 69. §-a alapján megállapított végkielégítés felvétele miatt a felperesnek a válását követően az özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényét.
A Tny. 53. § (3) bekezdése értelmében az özvegyi nyugdíjra vonatkozó jogosultság a házasság megszűnése után nem éledhet fel, ha az igénylő a házasságkötésre tekintettel, azzal szoros időbeli összefüggésben, az 1998. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján vett fel végkielégítést. A jogszabály helyes értelmezése szerint ugyanis a végkielégítés bizonyított felvételének, és nem pedig az igénylés körülményeinek van döntő jelentősége.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.379/2003. sz.)