adozona.hu
BH+ 2005.3.140
BH+ 2005.3.140
A vezetői megbízás visszavonására tekintettel a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történt megszüntetése - való és okszerű felmentési indok hiányában - jogellenes, ha a vezetői megbízás visszavonása jogellenesnek bizonyul [Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkáltatói jogkör gyakorlója a 2002. április 12-én kelt határozatával a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2002. április 18. napjától kezdődő három hónapos felmentési idővel, 2002. július 18. napjával a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint az alperes a felperes határozatlan időre szóló magasabb vezetői megbízását a 102-205/2002. számú határozattal visszavonta és egyidejűleg a felperes végzettségének, illetve képesíté...
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította a felmentés jogellenességét és az alperest 841 680 forint munkabér, valamint ennek késedelmi kamata, 20 768 forint távolléti-díj különbözet, 20 000 forint ruházati költségtérítés, 299 030 forint kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg és 80.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának 102-205/2002. számú, a magasabb vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező határozata jogellenes. Az ítéletet a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2.Mf.21.089/2002/2. számú ítéletével helybenhagyta.
A bíróság kifejtette, hogy a felmentési indok valósága nem állapítható meg, ha a felhozott indok, amely eredetileg megfelelt a valóságnak, később valótlannak bizonyul. Miután a felmentést az alperes a vezetői megbízás visszavonására alapította, a vezetői megbízás visszavonása azonban jogellenesnek bizonyult, a felmentés indoka nem való és okszerű.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta és a felmentés jogellenességének megállapítására és az ehhez kapcsolódó anyagi követelésekre vonatkozó, valamint a ruházati költségtérítés iránti keresetet elutasította. Álláspontja szerint az a tény, hogy eljárási okból a vezetői megbízás visszavonásának jogellenességét a bíróság megállapította, a vezetői megbízás visszavonására alapított felmentést nem teszi jogellenessé. A felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el, ezért az alperesnek a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felmentésen kívül nem volt más jogszerű lehetősége a helyzet rendezésére.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a felmentés jogellenességének megállapítását, a Kjt. 34. § (4) bekezdése és (6) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását és az alperesnek a költségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező munkáltatói intézkedés jogellenessége az erre alapított felmentés jogellenességét is maga után vonja és nincs jelentősége annak, hogy volt-e felajánlható munkakör az alperesnél, vagy sem.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával történő megbízás visszavonását követően a közalkalmazott eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, ennek hiányában a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, vagy a közalkalmazott a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört nem fogadta el.
Az adott esetben az alperes a felperes vezetői megbízását visszavonta, azonban e munkáltatói intézkedés jogellenességét jogerős bírósági ítélet megállapította. Ebből - helyes értelmezés szerint - az következik, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felmentés jogalapja megdőlt. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a vezetői megbízás visszavonásának jogellenessége miatt, a felmentési indok valósága és okszerűsége hiányában a felmentés jogellenes. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a vezetői megbízás jogellenességének megállapítására milyen okból került sor.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontjából adódóan a felperes csatlakozó fellebbezésében a Pp. 247. § b) pontja alapján előterjesztett, további elmaradt munkabér iránti igényét nem bírálta el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, míg a további elmaradt munkabér iránti kereseti kérelem tárgyában a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.190/2004. sz.)