adozona.hu
BH+ 2005.3.138
BH+ 2005.3.138
Ha a munkáltató a közalkalmazott illetményét a törvényben meghatározott, besorolás szerinti garantált illetménynél magasabb összegben állapítja meg, a garantált illetményen felüli - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész csökkentése nem ütközik jogszabályba, amennyiben az illetmény összességében nem csökken [Kjt. 66. § (1) bekezdés, Mt. 82. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes többször módosított keresetében az alperest a helyes alapilletményt tartalmazó átsorolásra, továbbá elmaradt minőségi kereset-kiegészítés, szakmai szorzóval számított elmaradt illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperest 2001. január 1-jétől helyesen garantált illetményként 66 674 forint, szakmai szorzóként 12 668 forint, további szakképesítésre tekintettel a Kjt. 66. § (2)-(3) bekezdése alapján 7500 forint, mun...
BH+ 2005.3.138 Ha a munkáltató a közalkalmazott illetményét a törvényben meghatározott, besorolás szerinti garantált illetménynél magasabb összegben állapítja meg, a garantált illetményen felüli - munkáltatói döntésen alapuló - illetményrész csökkentése nem ütközik jogszabályba, amennyiben az illetmény összességében nem csökken [Kjt. 66. § (1) bekezdés, Mt. 82. § (1) bekezdés].
A felperes többször módosított keresetében az alperest a helyes alapilletményt tartalmazó átsorolásra, továbbá elmaradt minőségi kereset-kiegészítés, szakmai szorzóval számított elmaradt illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperest 2001. január 1-jétől helyesen garantált illetményként 66 674 forint, szakmai szorzóként 12 668 forint, további szakképesítésre tekintettel a Kjt. 66. § (2)-(3) bekezdése alapján 7500 forint, munkáltatói döntésen alapuló illetményként 26 626 forint, mindösszesen 113 468 forint, valamint magasabb vezetői pótlékként 36 600 forint, és minőségi kereset-kiegészítésként 9000 forint illeti meg. Kötelezte a bíróság az alperest, hogy a felperest a fentiek szerint sorolja át, és fizessen meg a felperesnek 36 000 forint kereset-kiegészítést, 2000. évi illetmény-különbözetként 143.412 forintot, 2001. évi illetmény-különbözetként 101 344 forintot és ezen összegek kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1979. február 19-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 1989-től megbízott vezető, 1992. június 1-jétől magasabb vezetői megbízással óvodavezetőként. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésére vonatkozó rész kivételével - túlnyomórészt megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az alperes a 2000. és 2001. évekre tévesen határozta meg a felperes garantált illetményét, és azt nem emelte meg a Kjt. 3. számú melléklete szerinti szakmai szorzóval. A 2000. évre megállapított garantált illetmény és szakmai szorzó figyelembevételével az egy évre eső hátralék fejében 143 412 forint, míg a 2001. évre 101 344 forint elmaradt - szakmai szorzóval megállapított - illetménypótlék megfizetésére kötelezte az alperest. Kifejtette, hogy nem jelenti a felperes kinevezése egyoldalú megváltoztatását, ha a munkáltatói döntésen alapuló korábban megállapított illetményrész terhére történik a garantált illetmény törvénynek megfelelő megállapítása.
Az alperes fellebbezésében a szakmai szorzóval számított illetményrész megfizetésére kötelezésének a mellőzését kérte arra hivatkozva, hogy a felperes ebben az illetményrészben is részesült, azonban a számítógépes program folytán illetményét egy összegben, és nem bontásban tüntették fel. A felperes csatlakozó fellebbezésében a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész havi 36 216 forintban történő megállapítását, továbbá ezen a címen az alperes nyolc havi illetménykülönbözet és kamatai megfizetésére kötelezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy a 2001. január 1-jétől esedékes helyes besorolás tekintetében az elsőfokú ítéletben feltüntetett, munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 13 958 forintra, az összesen 113 468 forintban meghatározott illetményrészt 100 800 forintra leszállította. A felperes illetményszorzó alkalmazásával esedékes illetménykülönbözet megfizetésére irányuló keresetét elutasította, míg a meghaladó keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a peradatokból megállapította, hogy a képviselő-testület a korábbiaktól eltérően 1999-2000-2001. években a törvény szerinti kötelező mértéket meghaladó bérfejlesztéshez nem tudott fedezetet biztosítani, ennek következtében a munkáltató mérlegelési jogkörében további bérfejlesztés nem történt. Ezért a másodfokú bíróság szerint azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek a törvény szerint milyen összegű illetményben kellett részesülnie, és az átsorolás szerinti illetmény elérte-e a megelőző besorolása szerinti összilletményét. A 2000-es évre esedékes illetménykülönbözet iránti igény kapcsán megállapította, hogy a jogszabály alapján a felperest megillető garantált illetmény helyes összege 62 900 forint, a szakmai szorzó garantált összege 11 950 forint, a további szakképesítés folytán esedékes illetményrész 7500 forint, azaz összesen 82 350 forint lett volna. Ehhez képest a felperes 100 800 forint illetményben részesült, amely a törvény szerint járónál 18 450 forinttal több, tehát illetménye még mindig tartalmazott munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy bár téves bontásban, az egyes jogcímekre járó illetményrész összegének téves megjelölésével ugyan, de összességében nem hogy elérte, de meg is haladta a törvény szerint a felperest megillető illetményt, továbbá az átsorolás szerinti illetménye az előző besoroláshoz képest is nőtt. Ezért a felperest 2000. évre illetménykülönbözet nem illeti meg. Ugyanezen indokok alapján nem találta alaposnak a felperes 2001. évre esedékes illetménykülönbözet iránti igényét sem. Ezért az alperes fellebbezésének helyt adott.
A felperes csatlakozó fellebbezését arra figyelemmel tartotta alaptalannak, hogy a munkáltató a Kjt. szerint járó illetményen felül mérlegelési jogkörében hozott döntéssel részesítheti további illetményben a közalkalmazottat. A Kjt. 24. § (2) bekezdése értelmében az illetmény egyes részeinek az átsorolási okiratban feltüntetett megváltoztatása nem jelenti a kinevezés egyoldalú módosítását, amennyiben a közalkalmazott összilletménye nem lesz kevesebb ezáltal a korábbi besorolásban szereplőnél.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a 2000. évi és a 2001. évi illetménykülönbözetre vonatkozó kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte arra hivatkozva, hogy a munkáltató az illetményét a jogszabállyal ellentétesen csökkentette. Álláspontja szerint, ha a munkáltató a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből hajtja végre a jogszabályban kötelezően előírt garantált illetmény emelését, az jogellenesnek minősül. Ezért a 2000. január 1-jén történt átsorolás alkalmával megállapított 36 216 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem lehetett volna egyoldalúan csökkenteni, mert ez alanyi jogosultságként illeti meg. Az illetmény e körben történő módosításához a felek közös megállapodására lett volna szükség. Erre tekintettel kérte a 2000. és 2001. évre járó illetménykülönbözetre vonatkozóan az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-a (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. A felülvizsgálati kérelemmel nem támadott tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tényállás alapján a levont jogi következtetést a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés hiányában alaptalanul támadta.
A Kjt. 66. § (1) bekezdése a törvény mellékletében meghatározott besorolás szerinti garantált illetmény összegét a közalkalmazott fizetési fokozatához kapcsolódó garantált minimumként határozza meg. Ezáltal lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy - amennyiben annak pénzügyi fedezete rendelkezésre áll - a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában meghatározottnál magasabb összegben állapítsa meg. Ez a különbözet az illetmény része, de nem jelenti azt, hogy - a feltételek változásától függetlenül - a közalkalmazottat a mindenkori garantált illetményén felül megilleti a megállapításkori garantált illetményen felüli illetményrész. Ezért a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése - ha a felperes illetménye összességében nem csökkent - nem minősül a kinevezés egyoldalú módosításának, tehát nem ütközik az Mt. 82. §-ának (1) bekezdésébe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - jogszabálysértés hiányában - a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta, míg egyekben a jogerős ítéletet nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.II.10.209/2002. sz.)