adozona.hu
BH+ 2005.3.136
BH+ 2005.3.136
I. A munkavállaló munkaviszonyában bekövetkezett jogutódlást nem érinti a jogelőd és jogutód munkáltatónak olyan megállapodása, hogy - a pénzügyi feladat biztosítása mellett - a jogelődnél marad a baleseti kártérítés terhe. II. A munkáltatói jogutódlás alapjául szolgáló megállapodás a munkavállaló kártérítési igényének tartalmát, jogi feltételeit nem érintheti, mert a törvény rendelkezéseitől való eltérésre csak a kollektív szerződés, vagy a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján van lehetőség [
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a T. Sz. Vállalatnál elszenvedett üzemi balesetével kapcsolatban részére megállapított havi kártérítési járadéka emelését kérte; három évre visszamenőlegesen havi járadékkülönbözet és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A felperes keresetének elutasítását helybenhagyó jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatával hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határ...
BH+ 2005.3.136 I. A munkavállaló munkaviszonyában bekövetkezett jogutódlást nem érinti a jogelőd és jogutód munkáltatónak olyan megállapodása, hogy - a pénzügyi feladat biztosítása mellett - a jogelődnél marad a baleseti kártérítés terhe.
II. A munkáltatói jogutódlás alapjául szolgáló megállapodás a munkavállaló kártérítési igényének tartalmát, jogi feltételeit nem érintheti, mert a törvény rendelkezéseitől való eltérésre csak a kollektív szerződés, vagy a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján van lehetőség [Mt. 13. § (3) bekezdés, 184. §, MK 154. számú állásfoglalás].
A felperes keresetében a T. Sz. Vállalatnál elszenvedett üzemi balesetével kapcsolatban részére megállapított havi kártérítési járadéka emelését kérte; három évre visszamenőlegesen havi járadékkülönbözet és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A felperes keresetének elutasítását helybenhagyó jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatával hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás rögzítette, hogy a felperest a perbeli egészségkárosodás a T. Sz. Vállalatnál érte. A felperesnek a munkaviszonya e munkáltatónál nem szűnt meg, hanem az A. Kft.-nél folytatódott, amely társaság az MK 154. sz. állásfoglalás szerinti jogutód munkáltató. Az A. Kft. alapításával kapcsolatban 1993. január 29-én kötött szindikátusi szerződés értelmében azonban a T. Sz. Vállalatnál keletkezett kártérítési kötelezettségekért nem a Kft., hanem a vállalat tartozik felelősséggel.
A munkaügyi bíróság az alapperben beszerzett könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy felperesnek az alperessel szemben a járadékigényével kapcsolatos követelése nem megalapozott. A követelése csak akkor lenne alapos, ha az A. Kft. bérfejlesztési mutatóit kellene alkalmazni, azt azonban nem tartotta lehetségesnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes kártérítése módosításánál a jelenlegi munkáltatójánál, az A. Kft.-nél hasonló munkakörben dolgozók bérfejlesztését kell figyelembe venni, mivel munkáltatói jogutódnak az A. Kft. tekintendő.
A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítéseként a következőket állapította meg. Az A. Kft. 1993. április 1-jén a T. B. Vállalat Központi Műhely Üzeméből jött létre. Az alapítók az 1993. január 29-én kötött "szindikátusi szerződésben" abban állapodtak meg, hogy az új társaság változatlan feltételekkel átveszi a munkavállalókat, a T. B. Vállalatnál marad az át nem hárítható terhek között a baleseti kártalanítás. 1993. évben még a bányavállalatnál maradt hegesztők bérfejlesztési mutatóit vették figyelembe a járadékrendezésnél, a következő években a felszámolás alatt álló vállalat tényleges átlagos bérfejlesztését, mert hegesztők már nem dolgoztak ott. 1995. január 1-jén a T. B. Vállalat "f.a." az alperessel "egyszeri díjazású járadékbiztosítási szerződést" kötött, amely szerint az alperes a kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a KSH által kimutatott, a szénbányászati szakágazatban az előző évben megvalósult átlagos éves bérfejlesztést veszi figyelembe.
A másodfokú bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a felperes esetében munkáltatói jogutód A. Kft-nél az azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésnek a mértéke irányadó. Nem volt arra jogi lehetőség, hogy a jogelőd munkáltató az alperessel az Mt. szabályaitól [Mt.184. § (3)-(4) bekezdés] eltérő járadékemelésről állapodjon meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint iratellenes a munkáltatói jogutódlás ítéleti megállapítása, mert csak részleges jogutódlás történt, mivel a jogelődnél balesetet szenvedett munkavállalók tekintetében a kártérítési felelősség továbbra is a jogelődöt terhelte. Ez a kikötés nem ütközik jogszabályba. Arra hivatkozott, hogy a jogokat, kötelezettségeket csak együttesen lehet származtatni. Ezért nem tartotta lehetségesnek, hogy ha a jogelődnél maradtak a kártérítéssel kapcsolatos jogok, kötelezettségek, akkor ne a saját bérfejlesztését, hanem a jogutódét alkalmazzák. Az Mt. 184. §-a (3) és (4) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést és az MK 154. számú állásfoglalás téves értelmezését panaszolta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős közbenső ítélet a perbeli bizonyítékok - így elsősorban az 1993. január 29-én kötött szindikátusi szerződés 13. pontjának erre vonatkozó egyértelmű rendelkezései - alapján megalapozottan állapította meg, hogy a felperesnek a T. B. Vállalatnál fennállt munkaviszonya az A. Kft.-nél "változatlan munkahelyen, munkakör- és bérfeltételek" mellett folytatódott. Emellett a jogerős határozat a szerződésnek megfelelően rögzítette azt is, hogy a baleseti kártalanítás át nem hárítható teherként a vállalatnál maradt. Ily módon a megállapított tényállás a peres iratok tartalmával nem áll ellentétben, az iratellenességre vonatkozó támadás téves.
Az előbbiek szerint irányadó tényállásból a másodfokú bíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg a felperes munkaviszonyában bekövetkezett jogutódlást, az A. Kft. jogutód munkáltatói minőségét; ezt nem érinti ugyanis a jogelőd és jogutód munkáltatónak az a megállapodása, hogy a jogelődnél marad a baleseti kártalanítás terhe (amelyre a pénzügyi fedezetet a szindikátusi szerződés szerint biztosítani kellett).
A munkáltatói jogutódlás alapjául szolgáló megállapodás a felperes kártérítési igényének tartalmát, jogi feltételeit nyilvánvalóan nem érintette és nem is érinthette, hiszen a törvény rendelkezéseitől való eltérésre csak az Mt. 13. §-a (3) bekezdése szerint - a kollektív szerződés, vagy a munkáltató és munkavállaló megállapodása alapján - van lehetőség.
A felperes erre tekintettel az Mt. 184. §-a (4) bekezdése alapján a jogutód munkáltatónál - mint a baleset bekövetkezésekor őt foglalkoztató szervezeti egységből alakult gazdasági társaságnál - a vele azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének mértéke figyelembevételével igényelhette a kártérítési járadéka módosítását.
A járadékbiztosítási szerződésnek az a kikötése, miszerint a munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a KSH által kimutatott, a szénbányászati ágazatban az előző évben ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztést kell figyelembe venni, csak akkor érvényesülhetne, ha a jogszabálytól [Mt. 184. § (4) bekezdés] való eltérés a felperes ahhoz való hozzájárulása alapján a törvényhez képest kedvezőbb feltételű megállapodásnak minősülne [Mt. 13. § (3) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet - jogszabálysértés hiányában, az indokolás kiegészítésével - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.390/2001. sz.)