adozona.hu
BH+ 2005.3.135
BH+ 2005.3.135
Ha a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésében és a hivatásos szolgálati viszony létesítésében az érintettek között a háromoldalú megállapodás létrejött és az abban foglaltak teljesedésbe mentek, utóbb, több év múlva a közös nyilatkozat írásba foglalásának elmaradása miatt az érvénytelenségre, illetve jogellenességre alapított - a jóhiszemű eljárás követelményével ellentétesen támasztott - igény nem foghat helyt [Kjt. 25. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a 2000. június 15-én előterjesztett keresetükben az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyuknak áthelyezéssel történt megszüntetése jogszerűségét vitatták, és az Mt. 10. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott, és az alperest felperesek javára felmentési időre járó átlagkereset, valamint végkielégítés, illetve ezek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a f...
BH+ 2005.3.135 Ha a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésében és a hivatásos szolgálati viszony létesítésében az érintettek között a háromoldalú megállapodás létrejött és az abban foglaltak teljesedésbe mentek, utóbb, több év múlva a közös nyilatkozat írásba foglalásának elmaradása miatt az érvénytelenségre, illetve jogellenességre alapított - a jóhiszemű eljárás követelményével ellentétesen támasztott - igény nem foghat helyt [Kjt. 25. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 3. § (1) bekezdés].
A felperesek a 2000. június 15-én előterjesztett keresetükben az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyuknak áthelyezéssel történt megszüntetése jogszerűségét vitatták, és az Mt. 10. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérték.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott, és az alperest felperesek javára felmentési időre járó átlagkereset, valamint végkielégítés, illetve ezek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 1997-ben az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyukból hivatásos szolgálati állományba való felvételüket kérték. Az alperes a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor kiadott közalkalmazotti igazolásban a jogviszony megszűnésének módjaként áthelyezést jelölt meg. A felperesek áthelyezésről szóló írásbeli megállapodást nem írtak alá, csupán a hivatásos szolgálatba vételre vonatkozó kérelem aláírására került sor. A közalkalmazotti jogviszonyban és a hivatásos állományban a felperesek ugyanazt a tevékenységet végezték.
A munkaügyi bíróság a Kjt. és a Hszt. szabályainak összevetésével megállapította, hogy a közalkalmazotti jogviszonyból hivatásos szolgálati viszonyba való áthelyezés nem lehetséges, és fogalmilag kizárt az áthelyezés, ha az nem egy más munkáltatónál történő foglalkoztatásra irányul. A bíróság álláspontja szerint az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésekor megsértette az Mt. 4. §-a (1) bekezdésében foglaltakat, ezért az áthelyezés semmis. A munkáltató hibájából eredő érvénytelenségre tekintettel az Mt. 10. § (2) bekezdése alapján a felperesek kereseti kérelmének megfelelően marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetést tévesnek találta. Kifejtette, hogy a Hszt. 3. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. Ebből következően a felperesek közalkalmazotti jogviszonyában, illetve hivatásos szolgálati jogviszonyában a munkáltató nem azonos. Az áthelyezésben való megállapodás a felperesek és közalkalmazotti munkáltatójuk, azaz az alperes, valamint a Magyar Állam nevében eljáró M. H. főcsoport főnöke között jött létre. Ezért megállapította, hogy a felek megállapodása a Kjt. 26. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Másodlagos kérelmük a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet megváltoztatására és közalkalmazotti jogviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítására, valamint az alperesnek a Kjt. 34. § (5) bekezdése alapján történő marasztalására irányult. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy hivatásos állományba vételük során a munkáltató személyében változás nem történt. Azzal érveltek, hogy hivatásos jogviszonyba történő áthelyezésre a Hszt. nem nyújt lehetőséget, hivatásos jogviszony áthelyezés útján nem keletkezhet. Az áthelyezésben való megállapodás hiányára hivatkoztak. A közalkalmazotti jogviszonyban betöltött munkakörük megszűnésére tekintettel - álláspontjuk szerint - az alperes rendeltetésszerűen felmentéssel szüntethette volna meg jogviszonyukat. Az áthelyezés törvényi feltételeinek hiányában, a munkáltatói intézkedés jogellenességét állították, amelynek jogkövetkezményeként az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított marasztalási összegek helyességét nem vitatták.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntethető áthelyezéssel a közalkalmazotti munkáltató és a hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó munkáltatók között.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó - a felperesek által nem vitatott - tényállás alapján a másodfokú bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg, hogy a felperesek munkáltatója a közalkalmazotti jogviszonyban és a hivatásos szolgálati viszonyukban nem volt azonos. Az alperessel álltak közalkalmazotti jogviszonyban, míg a hivatásos állomány tagjaként az állammal jött létre a jogviszonyuk [Hszt. 3. § (1) bekezdés], amelynek nevében a M. H. főcsoport főnöke járt el. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati okfejtés, miszerint csupán a munkáltatói jogkör gyakorlójában történt változás, téves. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Hszt. 36. §-ának (1) bekezdése az ítéleti megállapítást és nem a felülvizsgálati érvelést támasztja alá.
Az áthelyezés a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének egyik jogcíme, nem jogviszonyt létesítő aktus. A felülvizsgálati kérelem ezért az áthelyezéssel való jogviszony létesítés lehetőségéről kifejtettekkel sikertelenül támadta a jogerős határozatot.
A felülvizsgálati kérelem a per adatainak megfelelően hivatkozott arra, hogy az áthelyezésre vonatkozóan a felperesek által is aláírt írásbeli megállapodás a perben nem nyert bizonyítást. Az irányadó tényállás alapján azonban megállapítható, hogy a felperesek szándéka, amikor a hivatásos állományba való felvételüket kérték, nyilvánvalóan a közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetésére is irányult. Ebből következően az érintettek között a háromoldalú megállapodás létrejött, az abban foglaltak ténylegesen teljesedésbe mentek, a felperesek a közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetését több éven át nem kifogásolták. E magatartásukkal szembehelyezkedve, a jóhiszemű eljárás követelményével ellentétesen támasztottak igényt utólag a közös nyilatkozat írásba foglalásának elmaradása miatt [Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Mt. 3. § (1) bekezdés]. Ezért az érvénytelenségre, illetve jogellenességre alapított igényük nem foghat helyt. A jogerős ítélet indokolása ebben a körben hiányos, ez az eljárási jogszabálysértés azonban az érdemi döntés helyességét nem érintette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolás kiegészítésével - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.028/2001. sz.)