adozona.hu
EH 2003.948
EH 2003.948
A munkaviszonyból folyó kötelezettség körébe tartozik a megoldás kidolgozása, ha az általában és konkrét vezetői feladat kiosztás eredményeként is a munkavállaló munkakörébe tartozott. A magasan kvalifikált műszaki szakember a munkaköri kötelezettségének tesz eleget akkor is, ha a feladatát az átlagosat meghaladó színvonalon teljesíti. Az ennek eredményeként kidolgozott műszaki megoldásra tett szabadalmi bejelentés alapját képező találmány szolgálati találmánynak minősül [1995. évi XXXIII. tv. 9. §, 1992. é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes által a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz alkalmazotti találmányként bejelentett, perbeli szabadalmi bejelentés tárgya szolgálati találmány.
Az ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes 1991-től dolgozott a felperesnél, illetve a felperes jogelődjénél (továbbiakban felperes), megmunkáló gépek részére számjegyvezérlésű programot készítő, ún. NC technológusi munkakörb...
EH 2003.948 A munkaviszonyból folyó kötelezettség körébe tartozik a megoldás kidolgozása, ha az általában és konkrét vezetői feladat kiosztás eredményeként is a munkavállaló munkakörébe tartozott. A magasan kvalifikált műszaki szakember a munkaköri kötelezettségének tesz eleget akkor is, ha a feladatát az átlagosat meghaladó színvonalon teljesíti. Az ennek eredményeként kidolgozott műszaki megoldásra tett szabadalmi bejelentés alapját képező találmány szolgálati találmánynak minősül [1995. évi XXXIII. tv. 9. §, 1992. évi XXII. tv. 103. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes által a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz alkalmazotti találmányként bejelentett, perbeli szabadalmi bejelentés tárgya szolgálati találmány.Az ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes 1991-től dolgozott a felperesnél, illetve a felperes jogelődjénél (továbbiakban felperes), megmunkáló gépek részére számjegyvezérlésű programot készítő, ún. NC technológusi munkakörben. Feladata a "finomprogramozás szerint a meghatározott gyártási számra a tervezés által biztosított rajz, darabjegyzék és gyártási előírások meglétének ellenőrzése, a programok és műveleti utasítások nyilvántartásba vétele, a műveleti utasítások, felfogási tervek, szerszámtervek, NC programok készítése és ellenőrzése, illetve a hibátlannak ítélt programok továbbítása" volt. Az NC programok készítése a megmunkálandó darabokhoz szükséges dokumentáció elkészítését jelentette. Az alperes l998. szeptember 28-án értesítette a felperest, hogy a 200 MW-os Láng-BBC turbina fúvókagyűrűjének megmunkálása tárgyában - alkalmazotti találmányként - szabadalmi bejelentést tett és felhívta a felperest a hasznosítás körében nyilatkozattételre. A felperes álláspontja szerint azonban a találmány szolgálati találmánynak minősül, melyre a szabadalmi igényjogosultság őt illeti.
Az elsőfokú bíróság a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. (továbbiakban: Szt.) 9. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta, hogy a találmány alapját képező megoldás kidolgozása az alperesnek a munkaviszonyból folyó kötelessége volt-e. Megállapította, hogy az alperes tagadásával szemben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest terhelte e tény bizonyítása. A becsatolt munkaköri leírás és folyamatábra alapján azonban nem fogadta el, hogy az NC gépek programozásán kívül egy alkatrész teljes megmunkálását jelentő folyamat kidolgozása az alperes munkaköri kötelezettsége volt. Ezért utasította el a felperes keresetét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Fellebbezési álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldás kidolgozása az alperes munkaköri kötelezettsége volt.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Fellebbezési álláspontja szerint, mint NC technológusnak nem képezte munkaköri kötelezettségét munkadarabok megmunkálására szolgáló új eljárások kidolgozása és önmagában a tárgykörök egyezése a munkaköri kötelezettség megállapítására nem ad alapot. Az alperes a munkaköri kötelességét meghaladó, fejlesztési feladatkörbe tartozó, találmányi szintű megoldást dolgozott ki, amely az NC program általában szokásos hatékonyságát is messze meghaladta.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki. A felperes tevékenységi körébe tartozott az általa korábban gyártott gőzturbinák fődarabjának megmunkálása. 1997 szeptemberében a felperes szerkesztési osztályáról jelezték annak az osztálynak, ahol az alperes dolgozott, hogy egy 200 MW-os gőzturbina fődarabjának megmunkálása várható, és felhívták az osztályt, hogy a megoldáson gondolkodjanak. Az alperest, mint NC technológust az ilyen jellegű megoldások érdekelték. Közvetlen munkahelyi felettese ki is osztotta rá a feladatot. Ennek megfelelően az alperes a feladat megoldását megkezdte, amely felettesei előtt köztudomású volt. A megoldáson az alperes munkahelyén, munkaidőben, esetenként munkaidőn kívül is dolgozott. Munkahelyi felettese 1997 végén a műszaki megoldás lehetőségéről konzultált az alperessel, illetve l998. március 31-én ugyancsak közvetlen felettese célprémiumot tűzött ki a perbeli "fúvóka marás NC programozására". Az elfogadott 100 000 forint célprémium az alperesnek kifizetésre került. Ilyen előzmények után az alperes teljes egészében kidolgozta és dokumentálta a 200 MW-os turbina fúvókagyűrűjének megmunkálására vonatkozó NC programot, illetve tevékenyen részt vett a gyártás előkészítő munkálataiban is. Az általa kidolgozott és dokumentált megoldással megegyező tárgyú szabadalmi leírást készített és azt, mint alkalmazotti találmányt jelentette be szabadalmaztatásra a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. Ezt követően 2000. február 10-én a felperes az alperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság az alperes keresetének helyt adva, a rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelynek elbírálása folyamatban van.
Az elsőfokú bíróság a fentiekben megállapított tényállás szerint tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szabadalmi bejelentés tárgyát jelentő műszaki megoldás kidolgozása tekintetében az alperes munkaköri kötelezettségét nem bizonyította.
Az Szt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.
A munkaügyi per iratai között meglévő (és a Legfelsőbb Bíróság által megtekintésre beszerzett szabadalmi iratok között fellelhető) szabadalmi bejelentés alapján aggálytalanul és egyértelműen megállapítható, hogy a találmány tárgyi köre megegyezik azzal a megoldással, amit az alperes a 200 MW-os turbina alkatrészének NC technológiával történő megmunkálása érdekében a felperes részére kidolgozott. Ezt a tényt az alperes nem is vitatta. Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a találmány tárgyi körét jelentő megoldás megegyezik az alperes által a munkaviszonya fennállása alatt, jelentős részben munkaidejében, a munkahelyén kidolgozott megoldással. A megoldások tárgykörének egyezése után már kizárólag azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a 200 MW-os turbina megmunkálására vonatkozó megoldás kidolgozása az alperesnek a munkaviszonyból folyó kötelessége volt-e.
A munkaköri kötelesség nem szűkíthető le kizárólag a munkaköri leírásra. Mindaz, amit a munkavállaló a felettesének írásbeli, szóbeli, vagy akár ráutaló magatartással tudomására hozott utasítása alapján végez, általában a munkaviszonyból folyó munkaköri kötelességnek minősül (LB. Pf. IV. 22.739/1997. sz.).
Az alperes munkakörét bemutató okiratok szerint egyértelműen feladatát képezte NC programok kidolgozása. Az alperes által kidolgozott megoldás NC megmunkálási programnak minősül. Munkakörével tehát általánosságban megegyezett a teljesített feladat. A tanúk vallomása, és különösen a munkaügyi perben T. I. közvetlen szolgálati felettes tanúvallomása alapján az is egyértelműen megállapítható volt, hogy a 200 MW-os gázturbina fúvókagyűrűjének megmunkálására vonatkozó konkrét feladatot a közvetlen szolgálati felettes osztotta ki az alperesre. Az általánosságban megállapítható munkakörétől függetlenül tehát, munkahelyi felettesétől az alperes kifejezett utasítást is kapott a feladat megoldására. E tény a feladat munkaköri kötelezettség körébe tartozását önmagában megalapozza. Ezt alátámasztja az is, hogy a munkáltató kifejezetten ezen NC program megoldására, a feladat megoldásának ösztönzésére tűzött ki célprémiumot. Az alperesnek az a védekezése, hogy a célprémium kitűzése csak a megoldás kidolgozásának befejezését siettette, valósága esetén sem mond ellent annak, hogy a felperes a tevékenységi körébe tartozó feladat műszaki megvalósításán dolgozó, munkakörében eljáró munkavállaló ösztönzéseként írt ki és adott célprémiumot. A kitűzés általában a "fúvóka marás NC programozására" szólt és nem egy részfeladat díjazására. Az alperes tehát a kérdéses alkatrész megmunkálására vonatkozó teljes munkát, mint a célprémium tárgyát képező feladatot végezte. Az a tevékenység, amit az alkalmazott célprémium kiírása mellett végzett, nyilvánvalóan a munkaviszonyból folyó kötelezettség teljesítésének minősült.
A fentiekből következik, hogy a fúvóka marás NC programjának teljes elkészítése, az alperesnek, mint NC technológusnak általában és a konkrét, célprémiummal is díjazott utasítás alapján egyedileg is a munkaköri kötelezettségébe tartozott.
Az alperes alapvetően azért állította a program elkészítését a munkaviszonyból eredő kötelezettségén kívül állónak, illetve azt meghaladónak, mert magát a programozást nem a szokásos módon, tehát a tervezési osztály által elkészített tervek alapján végezte, illetve a rendelkezésére álló eszközök mellett az átlagos eredményességű NC programok helyett egy közel 100%-os hatékonyságú programot dolgozott ki. Erre alapítottan azonban a találmány szolgálati jellegének hiányát megállapítani nem lehet.
A feladat felmerültekor és annak a munkahelyi felettes általi kiosztását követően az alperes vállalta, hogy a szokásos tervezői előkészítés nélkül, önállóan, teljes egészében kidolgozza az alkatrész megmunkálását szolgáló programot.
A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállaló köteles munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint elvégezni. A csatolt munkaköri leírásból megállapíthatóan az NC technológussal szemben támasztott képzettségi követelmény a kvalifikált műszaki képzettség, mérnöki diploma vagy technikusi oklevél. E munkakörben a munkaköri leírás szerint elvárt képesség, illetve készség az önálló irányításra, az azonnali helyzetfelismerésre és a műszaki kérdésekben a helyes döntésre való képesség. Az NC technológus tehát, mint magasan kvalifikált, önálló munkavégzésre alkalmas, műszaki szakember látja el feladatát. Az ilyen magasan kvalifikált műszaki szakembertől elvárható, hogy a kiosztott műszaki feladatot a legmagasabb színvonalon, a legeredményesebb módon oldja meg. Az Mt. idézett rendelkezésében megkívánt elvárható szakértelem és gondosság követelményének ebben az esetben felel meg. Ez egyben munkavállalói kötelessége is. Azért, mert az alperes a reá kiosztott bonyolult és nehéz feladatot a legmagasabb szinten oldotta meg és esetleg szabadalomképes megoldást dolgozott ki, még nem lépett túl azon a kereten, amelyre tekintettel megállapítható lenne, hogy a munkaviszonyból folyó kötelezettségét meghaladó tevékenységet végzett. A teljesítmény nehézségére és színvonalára hivatkozással sem lehet tehát megállapítani azt, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozása az alperesnek nem tartozott a munkaköri kötelezettségébe.
A fentiekből következően téves az alperesnek az a fellebbezési ellenkérelmében kifejtett jogi álláspontja, mely szerint a találmány szolgálati jellegének a megállapításához az szükséges, hogy a dolgozót a munkaviszony alapján új megoldások kidolgozására irányuló kötelezettség terhelje. A találmány szolgálati jellegének ugyanis nem az a feltétele, hogy a munkaviszonyból folyó kötelezettség új megoldások kidolgozására vonatkozzon, hanem az, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. Ebből eredően téves az az értelmezés, mely szerint csak a műszaki fejlesztés területén alkalmazott munkavállaló által kidolgozott új megoldás minősül szolgálati találmánynak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetnek helyt adva megállapította, hogy a szabadalmi bejelentés tárgya szolgálati találmánynak minősül, amelynek igényjogosultja a munkáltató felperes (Szt. 10. §). A szabadalmi bejelentés elbírálás alatt áll. Annak eldöntése, hogy a találmány szabadalmazható-e, a szabadalmi eljárás körébe tartozik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte annak vizsgálatát - mert az igény elbírálása szempontjából ez közömbös -, hogy az alperes által kidolgozott megoldás szabadalmaztatható találmánynak minősül-e. (Legf. Bír. Pf. IV. 25.869/2001. sz.)