adozona.hu
EH 2003.982
EH 2003.982
Ha a tárgyidőszakban újonnan rendszeresített egyenruházat költségei az utánpótlási ruhapénz terhére nem voltak elszámolhatók, e címen a ruhapénz visszatartása jogellenesen történt. Ez nem zárja ki törvényes felhatalmazás alapján a későbbi elszámolást [1996. évi XLIII. tv. 116. §, 245/G. §, 21/1998. (IV. 22.) BM rendelet melléklete 20/d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság az ítéletében az alperest ruházati illetmény-különbözet címén 2001. évre szólóan 33 000 forint, 2002. évre 18 823 forint és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletnek a ruházati illetmény-különbözettel kapcsolatos rendelkezését részben megváltoztatta és - a felperes által bejelentett keresetmódosításra tekintettel - a 2001. évre megítélt összeget 32 050 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú...
EH 2003.982 Ha a tárgyidőszakban újonnan rendszeresített egyenruházat költségei az utánpótlási ruhapénz terhére nem voltak elszámolhatók, e címen a ruhapénz visszatartása jogellenesen történt. Ez nem zárja ki törvényes felhatalmazás alapján a későbbi elszámolást [1996. évi XLIII. tv. 116. §, 245/G. §, 21/1998. (IV. 22.) BM rendelet melléklete 20/d) pont].
A munkaügyi bíróság az ítéletében az alperest ruházati illetmény-különbözet címén 2001. évre szólóan 33 000 forint, 2002. évre 18 823 forint és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéletnek a ruházati illetmény-különbözettel kapcsolatos rendelkezését részben megváltoztatta és - a felperes által bejelentett keresetmódosításra tekintettel - a 2001. évre megítélt összeget 32 050 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését a ruházati illetmény-különbözet tekintetében helybenhagyta. Az indokolás szerint a belügyminiszter a 42/2001. (BK 19.) BM, illetve a 16/2002. (BK 8.) BM utasításaiban a hivatásos állomány részére egységes nyári, illetőleg téli szolgálati egyenruházat bevezetéséről rendelkezett, ezért az elsőfokú bírósággal egyezően a másodfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a perbeli esetben nem újonnan bevezetett ruházatról, hanem a ruházat korszerűsítéséről van szó. A Hszt.-nek a 2001. július 1-jétől hatályos 245/G. § (2) bekezdés b) pontja alapján a miniszter rendeletben határozhatja meg, hogy a hivatásos állomány tagja milyen mértékben köteles viselni a ruházati utánpótlási illetmény terhére az újonnan rendszeresített egyenruházattal való ellátás költségét.
Az alperes az utánpótlási ruhapénz visszatartásáról rendelkező intézkedéseit ezzel szemben a hivatkozott, jogszabálynak nem minősülő BM utasításokra alapozta, holott a 21/1998. (IV. 22.) BM rendelet (R.) mellékletét képező Ruházati Szabályzat 20/d) pontja alapján kellett volna eljárnia, miszerint az újonnan rendszeresített ruházati cikkeknek az utánpótlási ruhapénz terhére történő első beszerzésére az igényjogosultak nem kötelezhetőek.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállás megalapozatlanságát és téves jogszabály értelmezést sérelmezett, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát kérte a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének b), ba) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a bevezetett egységes nyári és téli egyenruházat nem újonnan rendszeresített, hanem az egyenruházati alapellátási normákban előzőleg már szereplő cikkek helyébe lépő korszerűsített cikkeknek felelnek meg, ezért a Ruházati Szabályzat 20/d) pontja második fordulata alapján a felperes kötelezhető volt arra, hogy a ruházati utánpótlási illetménye terhére viselje a természetbeni ruházati ellátást. Ilyen módon a belügyminiszter utasításai nem voltak ellentétesek a jogszabállyal.
A felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata [Pp. 273. § (1) bekezdés] alapján a következők állapíthatók meg:
A másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok egybevetése, és teljes körű értékelése alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg tényként, hogy az egységes nyári és az egységes téli szolgálati egyenruházat bevezetésével 2001. és 2002. évben újonnan rendszeresített egyenruházattal való ellátás történt. Ez a következtetés - az alperes álláspontjával szemben - különös tekintettel a bevezetésről rendelkező belügyminiszteri utasításokban foglaltakra, nem okszerűtlen, és nem sérti a Pp. 206. §-ában foglaltakat.
Az előző bekezdésben foglaltakra figyelemmel 2001. évben az utánpótlási ruhapénzt 2001. június 30-áig az alperesnek ki kellett fizetnie [R. 20/f) pont].
2001. július 1-jén azonban hatályba lépett a Hszt. új 245/G. §-a, amely a Hszt. 116. §-ától eltérő szabályként úgy rendelkezik, hogy az újonnan rendszeresített egyenruházattal történő ellátás esetén a hivatásos állomány tagja a mindenkori ruházati utánpótlási illetmény terhére a miniszter által meghatározott mértékben köteles a ruházat költségeit fedezni [Hszt. 245/G. § (2) bekezdés b) pont].
Az új törvényi rendelkezést az R. mellékletét képező Ruházati Szabályzatnak a perbeli időben hatályos 20/d) pontjának első fordulatával összevetve - a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően - megállapítható, hogy a törvény és a rendelet hivatkozott rendelkezései nem állnak összhangban. A Hszt. 245/G. § (2) bekezdés b) pontja ugyanis az újonnan rendszeresített egyenruházat esetére rendeli annak költségeit - a miniszter által meghatározott mértékben - az utánpótlási illetmény terhére beszerezni, míg a rendelet mellékletét képező Ruházati Szabályzat perbeli időben hatályos 20/d) pontjának első fordulata kifejezetten megtiltotta, hogy az utánpótlási ruhapénz terhére történő beszerzésre kötelezzék az igényjogosultat.
Minthogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal [1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdés], az új törvényi rendelkezések hatálybalépését, vagyis 2000. július 1-jét követően a szabályzat előbbi 20/b) pontjának első fordulata már nem volt alkalmazható.
Ebből következően a 2001. június 30-át követően visszatartott és a 2002. évben visszatartott ruházati utánpótlási illetmény tekintetében a Hszt. 245/G. § (2) bekezdésének b) pontja szerint kellett eljárni, miszerint az újonnan rendszeresített egyenruházattal történő ellátás esetén a hivatásos állomány tagja a mindenkori ruházati utánpótlási illetmény terhére a miniszter által meghatározott mértékben köteles a ruházat költségeit fedezni. A törvényi felhatalmazásnak megfelelően a miniszter ezt a mértéket rendeletben határozhatja meg [Hszt. 342. § (2) bekezdés]. Mivel a miniszter erről 2001. év második felében és 2002. évben sem rendelkezett, az utánpótlási ruhapénz terhére történő elszámolásra a perbeli időszakban nem volt lehetőség. Erre csak a törvénynek megfelelő, 2003. április 5-én hatályba lépett rendeleti szintű szabály alapján [a Ruházati Szabályzat 20/d) pontjának a 13/2003. (III. 28.) BM rendelet melléklet 16. pontjával megállapított új szövege] kerülhet sor.
A másodfokú bíróság - a fentiek szerinti indokolásbeli módosítással - az ítéletében érdemben helyesen döntött, amikor úgy foglalt állást, hogy az alperes nem járt el jogszerűen, amikor 2001. és 2002. évre szólóan az utánpótlási ruhapénznek a korábban hivatkozott miniszteri szabályzatban meghatározott részét visszatartotta.
Az előbbiek azonban nem jelentik azt, hogy a törvénynek megfelelő miniszteri rendelet hatálybalépését követően az abban meghatározottak szerinti eljárásra nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel - az ügy érdemére kiható jogszabálysértés hiányában - a felülvizsgálati kérelem a törvényben előírt [Pp. 270. § (2) bekezdés] feltételeknek nem felelt meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.484/2003/2. sz.)