adozona.hu
EH 2003.980
EH 2003.980
Munkabalesetnek minősül a munkavégzéssel kapcsolatban a súlyemelés és hajolás során bekövetkezett nagyfokú látásromlás, függetlenül attól, hogy az adott egészségkárosodás megelőző tünetei már korábban jelentkeztek [1993. évi XCIII. törvény 87. § 1. és 3. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes munkabaleseti minősítést megállapító határozatának a megváltoztatását, másodlagosan az említett határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a beavatkozóként fellépett köztisztviselőt nem baleset érte, hanem természetes megbetegedés következtében jött létre az egészségkárosodása.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesnél főmunkatárs...
EH 2003.980 Munkabalesetnek minősül a munkavégzéssel kapcsolatban a súlyemelés és hajolás során bekövetkezett nagyfokú látásromlás, függetlenül attól, hogy az adott egészségkárosodás megelőző tünetei már korábban jelentkeztek [1993. évi XCIII. törvény 87. § 1. és 3. pont].
A felperes keresetében az alperes munkabaleseti minősítést megállapító határozatának a megváltoztatását, másodlagosan az említett határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a beavatkozóként fellépett köztisztviselőt nem baleset érte, hanem természetes megbetegedés következtében jött létre az egészségkárosodása.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesnél főmunkatársi munkakörben foglalkoztatott beavatkozó feladatai közé tartozott többek között a hivatali reprezentációval kapcsolatos beszerzések, rendezvények lebonyolítása. Ennek keretében 1999. június 8-án délelőtt a megyei önkormányzat közgyűlése ülésének előkészítése során 6 darab zsugorfóliába csomagolt, 2,5 literes harmatvizet (összesen mintegy 15 kilogramm) vitt fel az emeletre, amikor a fólián lévő asztalterítő megcsúszott, nevezett utánakapott és a jobb szeme hirtelen elsötétült.
A bíróság szerint a felperes a perben nem vitatta, hogy a beavatkozó által jelzett esemény 1999. június 8-án a beavatkozó által mondottaknak megfelelően bekövetkezett. Külső hatásnak kell tekinteni azt a tényt, hogy a beavatkozó jelentős terhet emelt és vitt, a teher egy részének elmozdulása olyan hirtelen mozdulatra késztette, amely jelentősen hozzájárult jobb szeme állapotának romlásához. Erre tekintettel a bíróság megítélése szerint a baleset, illetve a munkabaleset fogalmi elemei megvalósultak.
Az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján a bíróság megállapíthatónak tartotta, hogy a beavatkozó a jobb szemén az ideghártya leválása a külső tényezőktől függetlenül, degeneratív alapon jött létre, de a munkahelyen történt lehajolás és súlyemelés alkalmi kiváltó tényként értékelhető. A baleset nyomán egyértelműen súlyosbodott a sérült állapota, azaz a hirtelen állapotromlás és a munkavégzés közötti okozati összefüggés megállapítható.
A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak megváltoztatását, és keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Az 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 87. § 1. és 3. pontjába ütköző jogszabálysértést panaszolt. Arra hivatkozott, hogy a perbeli esetben nem volt olyan egyszeri külső hatás, amely eredményeként a sérülés munkabalesetnek minősülne. Az orvos-szakértői vélemény szerint egyszeri külső hatás ideghártya leválást önmagában nem idéz elő. Iratellenesnek tartotta azt az ítéleti megállapítást, miszerint nem vitatta, hogy a beavatkozó által jelzett esemény az általa elmondottak szerint bekövetkezett. Az igazságügyi orvos-szakértői vélemény ellentmondásos voltára is hivatkozott.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az ítéleti tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség, csupán az vizsgálható, hogy a mérlegelés során történt-e jogszabálysértést megalapozó iratellenes, nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés.
Az adott esetben ilyen eljárási jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem a per adataival ellentétesen panaszolt iratellenességet a tekintetben, hogy a perben a felperes nem ismerte el a beavatkozó által munkabaleseti okként előadott esemény megtörténtét. A 8. sorsz. jegyzőkönyv szerint a tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott: "nem vitatja azt, hogy a beavatkozó által jelzett eseménysor 1999. június 8-án így bekövetkezett;" csupán azt állította, hogy a szemsérülés nem ennek a következménye, hanem egy korábbi betegségé. A felperes egyébként kereseti kérelmében és beadványaiban is csak a sérülés baleseti jellegét vitatta.
A perben beszerzett igazságügyi orvos-szakértői véleményt a bíróság a Pp. 182. §-a (2) bekezdésének sérelme nélkül fogadta el döntése alapjául, a szakvélemény ugyanis nem ellentmondásos. A szakvélemény azt valóban rögzíti a szemészeti szakvéleménnyel összhangban, hogy egyszeri külső hatás (súly emelése vagy hirtelen mozdulat) a szemideghártya leválását önmagában nem idézi elő. Az adott esetben ennek előzményei voltak. Az orvosi dokumentációból megállapítható volt, hogy a sérültnek a balesetet megelőzően röviddel voltak szemészeti panaszai, emiatt a körzeti orvostól beutalót kért a szemészetre. A szemideghártya leválás megelőző tünetei (mikrolátás, üvegtesti tünetek, homályok, látótér kiesés és látásromlás) a körzeti orvosnál megjelenéskor jelentkeztek, azonban elfogadható, hogy ezeket a tüneteket nem komolyabb szembetegség, hanem valamely idegentest hatásának értékelte. A sérültnél egy degeneratív folyamat zajlott le, ennek során a szemideghártya leválást ideghártya-szakadás előzte meg. A jobb szemideghártya leválása külső tényezőktől függetlenül, degeneratív alapon jött létre, de a nagyfokú látásromlás 1999. június 8-án jelentkezett; a munkahelyen történt súlyemelés és hajolás alkalmi kiváltó tényezőként értékelhető az ideghártya leválásában. Tehát az ideghártya leválásában az adott súly emelésének, hajolásnak szerepe van, így közöttük az okozati összefüggés kimutatható.
Mivel az egyszeri külső hatásra következett be az állapotromlás, a nagyfokú látásromlás, a bíróság az Mvt. 87. §-a sérelme nélkül találta megalapozottnak a munkabaleseti minősítést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.118/2002/5. sz.)